A jelenség az Egyesült Államokban kezdődött, mostanra Nagy-Britanniában is egyre szélesebb körű. Átmeneti megoldásnak tervezik a családok, hogy raktárt bérelnek, ám egyre hosszabbodik - és van, hogy állandósul - ez az ideiglenesség. Hintaszéktől afrikai vudu szoborig, régi levelek kötegeitől molyrágta bundákig, ajándékba kapott, de mindig utált dísztárgyakig minden fellelhető a bérraktárakban, a "beszállítók" pedig fizetnek el nem dobott, de általában többé már sohasem használt, gyakran pedig soha nem is élvezett tárgyaikért.
Az Egyesült Államokban az 1960-as években kezdte telíteni a fogyasztói társadalom annyira az otthonokat, hogy kifizetődő lett raktározási szolgáltatásba fogni. A jelenség mára annyira erőteljessé vált, hogy immár 50 ezer nagyraktárt töltenek meg a lakossági limlomok.
Nagy-Britanniában 2000-re lett tele sokaknak mindene otthon. A szigetországban is kialakult a raktárvállalkozás, jelenleg már 800 jókora csarnok várja és tárolja a felesleges "népi ingósághalmazt" egyre hosszabban. Míg 2007-ben átlagosan 22 hétig bérelt lomraktárakat a lakosság, addig tavaly már 38 hétig hagyta heverni "kinnlevőségeit" jó pénzt fizetve a tárolásért. Akadnak, akik évekig felé sem néznek holmijaiknak, miközben - forintban - milliós összeget fizetnek. A raktárakban porosodó tárgyak helyett egyébként általában jobban megérné a tulajdonosaiknak újat venni, mert pár hónap után többe van nekik a tárolás.
Egy felmérés szerint a brit otthonok 90 százaléka küzd raktározási helyhiánnyal - számolt be a jelenségről a The Daily Telegraph című brit lap.
MTI
