A JP Morgan szakértői hétvégi globális áttekintésükben kiemelték, hogy ökonometriai modelljük szerint 20 százaléknyi olajár-emelkedés - vagyis hozzávetőleg olyan mértékű ármegugrás, mint amennyivel a globális nyersolaj-alaptípusnak tartott Brent hordója drágult eddig - 0,25 százalékpontnyit faraghat le az idei első félévi világgazdasági növekedésből. A cég korábbi előrejelzéseiben egyaránt 4 százalékosra jósolta az idei első és második negyedév éves szintre számolt világgazdasági növekedési ütemét.
A JP Morgan elemzése szerint az olajsokkok által okozott károkat rendszerint felnagyítja, ha az áremelkedés mértéke egy negyedéven belül meghaladja az 50 százalékot, ha az ársokk feszes pénzügypolitikával jellemzett időszakban következik be, és/vagy ha az olajárak megugrását olyan geopolitikai léptékű stresszhatások okozzák, amelyek nyomán zuhanni kezd az üzleti és a fogyasztói bizalom.
A ház szerint ugyanakkor e hatásfokozó tényezők közül jelenleg egyik sem érvényesül; a globális üzleti és fogyasztói bizalom az idén eddig - az olajárakkal együtt - még növekedett is. A líbiai olajtermelés jelenleg "zéróhoz közeli", de Szaúd-Arábia napi 3,5 millió hordós termelési kapacitásfeleslege, valamint az ipari gazdaságokban felhalmozott magas stratégiai tartalékok hosszabb ideig pótolni tudják a kiesett mennyiséget - áll az elemzésben.
A JP Morgan adatai szerint a felhasználó országok olajtartalékai jelenleg jóval magasabbak, mint 2008-ban voltak, amikor 145 dollárig emelkedett a nyersolaj hordónkénti ára. Emellett hamarosan kezdődnek a szezonális finomítói karbantartások, amelyek a következő hat hétben csökkentik az olajkeresletet.
Mindezek alapján a cég alapeseti forgatókönyve azzal számol, hogy ha az ellátási problémák Líbiára korlátozódnak, az azonnali piaci olajárak az év közepére 95 dollár felé süllyednek majd vissza. A JP Morgan elemzői távlati visszatekintésű táblázatot is kidolgoztak a jelenlegi és a korábbi olajsokkok összevetésére, azt vizsgálva, hogy az egyes olajár csúcsok mennyivel haladták meg a hat hónappal korábbi átlagárakat. Eszerint az 1973-1974-es sokk idején 299 százalékos volt a hat havi összehasonlításban mért legnagyobb olajár-emelkedés, 1979-1980-ban 56, 1990-ben 121, 2008-ban 46, a 2010-2011-es időszakban eddig azonban csak 27 százalékos volt ugyanilyen időtávban a legnagyobb árkiugrás.
Más londoni elemzők szerint ugyanakkor egyedi tényezők teszik pótolhatatlanná a piacról kiesett, napi több mint egymillió hordónyi líbiai olajkínálatot. A Barclays Capital legutóbbi helyzetértékelésében azt írta, hogy Líbia rövid szállítási távú, "light sweet" típusú, vagyis a legmagasabb minőségű olajpárlatok gyártására alkalmas, alacsony kéntartalmú könnyűolajat kínált, és ezt ugyanilyen minőségben jelenleg "semmivel nem lehet pótolni", mivel nincs a piacon napi egymillió hordó kínálati felesleg rövid szállítási útvonalú light sweet nyersolajból.
A Barclays Capital elemzése szerint a líbiai olaj legfőbb felhasználói az európai finomítók, és éppen a rövid szállítási útvonal miatt az ellátási láncban igen kevés a tartalék. Ráadásul ez a minőség jó eséllyel hosszú ideig hiányozni fog a kínálatból. A ház által felvázolt forgatókönyvek szerint ugyanis ha az eddigi rezsim "túlélné" a felkelést, abban az esetben "meglepő lenne", ha a líbiai exportra nem rónának ki szigorú szankciókat. Ha azonban a rezsim végül megbukik, az is jelentős bizonytalanságot okozna a továbbiakkal kapcsolatban, beleértve az ország területi integritásának fenntarthatóságát is, vagyis ebben az esetben sem lehetne számítani arra, hogy a líbiai olajipar visszatér korábbi stabil állapotába - állt a Barclays Capital elemzésében.
MTI
