A hazai nagyvállalatok az energiafogyasztás mérésével és a hatékonyabb működés iránti igénnyel nem idén szembesültek, elég csak az Európában az iparvállalatok számára meghatározó minőségirányítási rendszer (ISO 50001) előírására, vagy az év elején módosult jogszabályra gondolni, amely a nagy energiafelhasználók számára előírja, hogy a nagyobb teljesítményű villamos berendezésekhez kötelező külön almérőt telepíteni. Valóban felkészültebben érte ezeket a nagyvállalatokat a mostani energiapiaci helyzet?
A nagyvállalatok és azon belül is elsősorban a gyártó cégek - legyen szó akár autóipari beszállítóról vagy élelmiszeripari- vagy alapanyaggyártó társaságról – az egyik leginkább érintett szegmens az energiaárak változásában. Az ő költségszerkezetükben az energia jelentős tételnek számít. Ez így volt korábban is, nem véletlen, hogy az a fajta gondolkodás, amely az energiahatékony működés irányába mutat, ezekben a szektorokban jelentkezett a legkorábban. Gyakorlatilag ők a mostani energiapiaci helyzetet megelőzően, 3-4 éve tettek lépéseket.
Van emellett egy energiahatékonysági kötelezetti rendszer Magyarországon, ez azonban érdekes módon nem a végfelhasználóknak írja elő a kötelezően megtakarítandó energiamennyiséget, hanem a kereskedőkre ró kötelezettséget. Utóbbiak a végfelhasználókkal együttműködve tudják ezt az energiamegtakarítást elérni. Vannak konkrét energiahatékonysági projektek, például ilyen egy világításkorszerűsítés, ahol egyszerűen mérhető egy elő- és egy utóaudit különbözetéből, hogy a beruházás előtt és azt követően mennyi volt a villamosenergia-fogyasztás, illetve a megtakarítás. Ezzel összefüggésben kialakult egy másodlagos piac: az úgynevezett fehér bizonyítványokkal, amelyek egy-egy projekt energiahatékonyságát mutatják meg megtakarítási mennyiségben, és a széndioxid kibocsátási kvótákhoz hasonlóan kereskedni lehet velük.
Nagyon sok magyar cég multinacionális vállalatok beszállítójaként szembesült azzal, hogy a vevőiknek fenntarthatósági, karbonsemlegesítési céljaik vannak, amelyet a teljes értékláncban érvényesíteni kell. Ez az elmúlt években mennyire indukálta azt, hogy mérjék saját energiafelhasználásukat, majd abból kiindulva energiahatékonysági lépéseket tegyenek?
Ha nem is direkt, de indirekt módon ösztönzi őket. Ahogy említettem, a törvényi előírásoknak a kereskedők a kötelezettjei, ám az energiamegtakarítást a nagyvállalatokon lehet realizálni. A nagyvállalati végfelhasználók esetén a mögöttük lévő - gyakran igen hosszú - beszállítói lánc tagjai esetenként ugyanúgy érintettek ezeknek a céloknak az elérésében. Szintén ebben a szegmensben gyakran látjuk azt, hogy a nagyvállalatok elvárnak a beszállítóiktól például meghatározott CO2 megtakarítási rátát, vagy egyéb megfelelőséget, amelyek révén az energiatakarékosságuk és a hatékonyságuk javul. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a (nemzetközi) tőzsdén lévő gyártócégeknek egyre inkább meg kell felelniük az ESG-normáknak - az angol Environmental, Social és Governance szavak rövidítése -, amelyek szintén környezettudatos működést várnak el. Miután a cégek értékét implicit módon befolyásolja, hogy mennyire fenntartható, zöld módon tevékenykednek, így ezek alól nem célszerű kibújni.
Akár a jelenlegi piaci helyzet mellett az árak kényszerítik, akár a vevői előírásnak való megfelelés motiválja a magyarországi cégeket az energiatakarékosságra, milyen egyéb olyan eszközök vannak, amelyekkel hatékonyan lehet a cégeket az elmozdulásra sarkallni?
Nagyjából három fő csapásirány van jelenleg. Az egyik a megújuló energia használatának növelése, tehát a fenntartható energiamenedzsment. Ez alatt Magyarországon elsősorban, de nem kizárólagosan a naperőműves projekteket értjük. Ez lehet akár egy tetőre szerelhető naperőmű, de akár egy napkollektor is. Nagyobb vidéki telephellyel rendelkező vállalat esetében földre telepített erőművekről is beszélhetünk. Tehát az első irány az energiamixbe a fenntartható energiák behozatala. A napenergia mellett akár geotermikus-, biomassza erőművek is elképzelhetők. Újabban pedig a vízbontáson alapuló zöld hidrogént kezdik el vizsgálni cégek, illetve maga az E.ON is.
A másik irány az energiahatékonysági projektek növelése. Akár egy facility-, property cég is végrehajthat ilyen projekteket, ide értjük például a nyílászárók cseréjét, a szigetelést, a légtechnika, a fűtési-, hűtési rendszer korszerűsítését, például egy hőszivattyús rendszerrel való kiváltását. Lehet továbbá világításkorszerűsítésre is gondolni, ez esetben a költségmegtakarítási előny egy nagyobb irodaépület vagy bevásárlóközpont esetében viszonylag hamar jelentkezik. A harmadik az ellátásbiztonság területe, a nem tervezett állásidő csökkentése.
Van egy viszonylag új megoldásunk, a fogyasztó oldali szabályozás. Erről azt kell tudni, hogy a rugalmasság azért szükséges, mert a manapság sokat emlegetett hálózati kapacitás valóban lehet korlátozó tényező. A hálózatokra nem lehet korlátlan mennyiségű naperőművet csatlakoztatni, ahogy egyébként nagyfogyasztót sem. Hogy árnyaljuk a képet, érdemes megjegyezni, hogy nagyon egyenetlenül oszlanak el időnként a fogyasztók és az elektromos energiát termelők, betáplálók. Nem egyenlő arányban jelentkezik a hálózati terhelés az ország minden egyes pontján. Ettől függetlenül fontos, hogy a termelés és a fogyasztás egyensúlyának folyamatosan fenn kell állnia. Korábban erre az volt a megoldás, hogy ha megugrott a kereslet, a fogyasztási szintnél csúcsterhelés volt, akkor a Mavir mint rendszerirányító elérte az erőművel rendelkező cégeket, hogy kapcsoljon be termelő berendezéseket. Magyarul, annak érdekében, hogy a fogyasztási szinthez megfelelő termelési kapacitás társuljon, be kellett indítani ideiglenesen néhány erőművet, amikor pedig a korábbi egyensúly helyreállt, a fogyasztás csökkent, akkor ezeket az erőműveket ki lehetett kapcsolni. A fogyasztó oldali szabályozás pont az ellenkező irányból igyekszik megvalósítani azt a célt, hogy a kereslet-kínálati egyensúly helyreálljon. Itt ugyanis nem az energiakínálatot akarják a kiugró fogyasztáshoz igazítani, hanem az aggregátori tevékenységet végző energiapiaci szereplők azt próbálják elérni, hogy ilyenkor egyes fogyasztók csökkentsék a fogyasztásukat. Ezért cserébe pedig az E.ON kompenzációt ajánl a rugalmasságra szerződő partnereknek.
A mostani energiaárak mennyire ösztönzik az ügyfeleket abban, hogy minél inkább kezdjenek beruházásokba? Mennyire javítja ezek megtérülését?
Lehet azt mondani, hogy öröm az ürömben, de a mostani nehéz helyzetnek az energetikai beruházások megtérülési idejének lerövidülése valóban egyfajta pozitív hozadéka. Hozzá kell tenni, hogy nem csak az energiaárak változása, mértéke befolyásolja a vállalkozásokat, hanem az a volatilitás is, ami az elmúlt fél-egy évben megfigyelhető volt.
A nagyvállalati piac egyértelműen tudatosabb, ezek a szereplők jobban ismerik a lehetőségeket, a kisebb cégek ellenben kevésbé.
Az elmúlt hónapok állami intézkedései, például a gyármentő programok mennyire tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy az energiaintenzív szektorokban működő vállalatok hatékonyabban tudjanak működni?
A kormányzati szándék az elmúlt években pozitív volt, hiszen a megújuló energiák elterjesztését és az energiahatékonyságot szolgálták. A kkv szegmensben több pályázati lehetőség volt az utóbbi időben megújuló energia használatára. Eközben a nagyvállalati körre ez kevésbé volt jellemző, amit indokolhatott, hogy a multinacionális nagyvállalatok kevésbé szorultak rá a támogatásokra. Az olyan, célzott energiahatékonysági vagy megújuló energiát támogató programok, mint a legutóbb meghirdetett Gyármentő program biztosan hozzájárul a növekvő energiahatékonysághoz, óriási is volt az érdeklődés az első körben. Az sem véletlen, hogy ez a program a gyártó vállalatokat célozta meg, hiszen ebben a szegmensben a legkritikusabb az energiaköltség.
A direkt támogatások mellett esetleg a jogszabályokkal is lehet ösztönözni a vállalatokat?
Így van. Nem érdemes csak a támogatásoknál leragadni, amikor a kormányzati intézkedéseket nézzük, hiszen a jogszabályi környezet legalább ilyen fontos. A cél, hogy magának a piacnak kedvező körülményeket teremtsen és energetikai beruházásokra ösztönözze a vállalatokat. Ugyanakkor a támogatások és a szabályozók mellett a piaci folyamatok a döntőek. Sok vállalat számára az árakon túl már azért megérheti az energiahatékonyságra költeni, hogy növelje az energiafüggetlenségét. Így nem azt kell néznie az adott cégnek, hogy éppen mennyibe kerül az elektromos energia vagy a gáz ára, nem kell a saját tevékenységük kockázatain túl további változókkal kalkulálniuk, és sokkal tervezhetőbb lesz a működésük. Ki lehet jelenteni, hogy egyértelműen felértékelődött napjainkban a kiszámíthatóság.
Bővebb információ: eon.hu/integralt
