Ez mindenképpen csak egy átmeneti állapot – fogalmazott Hajdú Péter, a Barista Akadémia tagja, a Mojito Mixeriskola vezetője, amikor arról kérdeztük, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha egy barista a Covid-19 következtében elveszti a szag- és ízérzékelését, vagyis azt a képességet, melyre a munkavégzéséhez a leginkább szüksége van.
Ismeretes, hogy a koronavírus-fertőzés első, és egyben legbiztosabb tünete a szag- és ízérzékelés megszűnése, vagy részleges elvesztése, ami a betegség egész ideje alatt fennáll. De ez az állapot akár tartóssá is válhat, ha bekövetkezik az úgynevezett long-covid állapot; ilyenkor a betegségből felgyógyult személy még nagyon hosszú ideig produkálhat komoly tüneteket.
Hajdú Péter, aki maga is átesett a betegségen, így személyes tapasztalata is van annak rövid és hosszútávú következményeiről, úgy látja, hogy enyhébb esetben maximum három hét az az időszak, amíg ténylegesen nem érzünk szagokat és ízeket.
A szakember szerint ez az állapot érdemben nem befolyásolja a baristák munkáját, hiszen a megrendelt kávét technikailag el tudják készíteni, és ha kell is kóstolni, azt bármelyik kolléga bevállalja.
Hajdú Péter szerint egyébként is minimum két év az az időszak, amíg egy komoly barista már az ízlelésére támaszkodva állapítja meg, hogy egy kávé miféle ízek kombinációja, egyáltalán, hogy jól sikerült-e, addig elsősorban a technikai készségek kialakításán, fejlesztésén van a hangsúly.
Jelenleg, aki barista akar lenni, egy viszonylag rövid, hat alkalmas tanfolyamon kell részt vennie, ahol mindössze az alapok elsajátítására van lehetőség, a többi már a gyakorlaton múlik.
Két évnek kellett eltelnie, míg egy kolumbiai kávénál pontosan éreztem a dió ízét - világítja meg egy személyes példával az előbb elmondottakat Hajdú Péter.
Zsiga Petra két éven keresztül tanulta a mesterséget egy neves londoni cukrásziskolában, utána pedig öt éven keresztül dolgozott megszerzett szakmájában az angol fővárosban.
Az ottani képzés elsősorban a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt, három héten keresztül különféle szállodákban, cukrászdákban sajátítják el a szakma alapfogásait, amit utána egyhetes tantermi oktatás erősít meg.
A cukrászmesterség lényege, hogy az elkészült édességet íz, illat és látvány alapján kell elbírálni, vagyis, ha valamilyen ok (esetünkben a koronavírus-járvány) miatt kárt szenved a cukrász ízlelése, szaglása, akkor a látvány még mindig elégséges lehet, hogy megítéljük, sikeres volt-e a munkánk, vagy sem.
A cukrászok szigorúan az adott recept szerint készítik el az édességet – mondja Petra, vagyis ez nem olyan, mint az otthoni főzés, a technológiai szabályokat szigorúan be kell tartani. Ha valaki ezektől nem tér el, úgy a menetközbeni kóstolás nélkül, pusztán a látványból is meg lehet állapítani, hogy valami sikerült-e – teszi hozzá.
Vagyis, ha egy cukrász a járvány következtében el is veszíti a szaglást, szemre még mindig meg tudja állapítani, hogy jót csinált-e. Bár ehhez Petra azért hozzáteszi, hogy a munka során mindig eljön a kóstolás pillanata, hiszen egy édességnek nemcsak fogyaszthatónak, de élvezhetőnek is kell lennie – teszi hozzá.
Király Zsuzsanna, a Magyar Sommelier Szövetség főtitkára maga is átesett a koronavírus okozta megbetegedésen, így saját tapasztalatból állítja, hogy nagy bajban lesznek azok a kollégái, akik hosszabb távon is elvesztik a szag- és ízérzékelésüket a járvány következtében.
Mint mondja, bár a borkóstolás első lépése az, amikor szemrevételezzük az italt, hiszen már a színből pár dolog (így például a kor is) elég nagy biztonsággal megállapítható, ezzel egyáltalán nem vagyunk „beljebb”, mivel igazából (valójában 100 százalékban) az ízlelés és a szaglás dönti el egy adott italról, hogy az milyen minőséget képvisel, vagyis mennyire szép az adott bor.
