Az idei szüreti szezon már augusztus elején megkezdődött, két-három héttel a szokásos időpont előtt. A minőség jó, de a mennyiség elmarad. Az ok kettős: a nyári aszály és az aranyszínű sárgaság nevű betegség, amelyet az amerikai szőlőkabóca terjeszt, és amely már az összes hazai borrégióban megjelent. A GKI elemzése megmutatja, mit jelent ez az áraknak, és merre tart a magyar borágazat.
Mit okoz az aszály és az aranyszínű sárgaság a 2026-os termésre?
A tartós szárazság kettős hatást hozott: a gombás növénybetegségek alig jelentek meg, ugyanakkor a Balaton környékén és több dombvidéki borvidéken szarvasok és vaddisznók tömegesen jelentek meg az ültetvényeken, komoly pusztítást végezve. Az aranyszínű sárgaság ellen nincs hatékony védekezési lehetőség, Európában a termés 0,5–1 százalékának kiesésével számolnak emiatt. A 2026-os terméskiesés hatása az árakban egyelőre nem jelent meg egyértelmű drágulásban: a júliusi adatok szerint a fehérborok termelői felvásárlási ára 27 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest, a vörös- és rozéboroké pedig 11 százalékkal mérséklődött. Ha a terméskiesés tartósnak bizonyul, ez megfordulhat.
Fotó: Pixabay
Miért fogy kevesebb, de drágább bor Magyarországon?
Húsz évvel ezelőtt az egy főre jutó éves borfogyasztás még 30 liter felett volt, mára közel 18 literre esett vissza. A csökkenés mögött a háztáji szőlőművelés visszaszorulása, az alkoholfogyasztás átalakulása és a generációs ízlésváltás áll: a fiatalabb generációk a mindennapi asztali borozás helyett az alkalmi, prémium fogyasztást, illetve az alternatív kategóriákat – pezsgőt, kézműves söröket, koktélokat – részesítik előnyben. Kevesebb bor fogy, de a vásárlók hajlandók többet fizetni a minőségért. A prémium borászatok ebbe az irányba fordulnak: borturizmus, fine dining, boutique szállások, amelyek a legmagasabb jövedelmezőségű értékesítési csatornát jelentik.
Merre tart a magyar borágazat, és mi a legnagyobb strukturális probléma?
Magyarország az EU hetedik legnagyobb bortermelője: az évi mintegy 163 millió hektoliteres uniós bortermelésből nagyjából 3 millió, azaz 1,8 százalék a hazai.
A termelés 41 százaléka kerül exportra, ám döntő része lédig, ömlesztett bor. A teljes borexport átlagára literenként mindössze 1,08 euró, míg a jóval magasabb értékű palackos boroké 1,57 euró – a magyar kivitelben épp ez utóbbi aránya alacsony. Ez az olcsó tömegborokon alapuló exportmodell a klímaváltozás és a fogyasztói igények átalakulása miatt egyre kevésbé fenntartható. A GKI elemzése szerint a prémium kategóriák és a borturizmus előtt jó lehetőségek nyílnak, ezek kihasználásához azonban szaktudásra, innovációra és tőkére van szükség, amelyek a kisebb, családi pincészetekben sokszor hiányoznak.
