Aranyélet című rovatunkban vasárnap esténként olvasói leveleket adunk közre. Jóról is, rosszról is. Szerkesztőségünk a levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek mindegyiket közölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
1. „Tisztelt Mfor!
Kár, hogy nem lehet a cikkeket kommentelni. Lenne egy-két kérdésem az olvasói levél megfogalmazójához. Már vettem fel párszor hitelt és a bank mindig felajánlotta törlesztési biztosítás kötését, ami a törlesztő rész 10-15 százalékát kitette. Jelentős összeg, nem mondom, de épp az ilyen esetekre (munkanélkülivé válás, haláleset) nyújthat segítséget. Nekem magamnak is egy pár hónapos munkanélküliség esetén óriási könnyebbség volt. Persze, volt nem kevés utánajárás.
Szóval az olvasói levél megfogalmazójának a bank felajánlott ilyet? Ha igen és nem kötött ilyet, akkor nehogy Orbánt szidja (akit persze van miért, de nem ezért), hanem a saját hülye fejét! Ha ilyet nem ajánlottak fel, akkor utána kell járni, hogy ez tényleg így volt-e? Meg kellene nézni a hitelaktát stb... Ha lett volna ilyen lehetőség, de erről a hitelt felvevőt nem tájékoztatták, akkor van alapja az olvasónak.
Ha pedig kezd a helyzet szar lenni, akkor nem megvárni, hogy a bank csönget és sürget, hanem azon nyomban bemenni a bankhoz és keresni megoldást. Esetleg eladni a lakást időben mielőtt még felhalmozódna az adósság. Szóval mielőtt még elővenném a zsebkendőmet, hogy sírjak az olvasó panasza miatt, lenne egy pár kérdésem. Aztán persze lehet, hogy el kell ismernem részben, vagy egészben, hogy igaza van.
Üdvözlettel, Harkovits Attila”
2. „Tisztelt Aranyélet!
Ez kész röhej! Ilyen a mesében sincs, amit itt olvastam maguknál. Arról van szó, aki a hiteleit nem tudja fizetni. Szerintem elég felelőtlen az egész családjával szemben is. Ha jól értettem, akkor a gyerekeit is arra kényszerítette ezáltal, hogy pénzzel segítsék, amiért ő nem lépett időben. A bankok már csak ilyenek. Naná, hogy nem fogják megvárni, amíg valaki könyörögni kezd. Szépen elveszik tőle a lakást vagy a házat, ha nem tudja fizetni a részleteket.
Azzal egyébként egyetértek, hogy az Orbán is bűnös valahol ebben az egészben, amiben most vagyunk, de az is igaz, hogy addig kell nyújtózkodni, amíg a takaró ér és időben észnél kell lenni. Csak ennyit akartam hozzáfűzni.
Nagy István, Budapest”
3. „Tisztelt szerkesztőség!
Nem tudom teljesen elítélni azt az embert, aki beírt magukhoz a hitelével kapcsolatban. Az én ismerőseim között is vannak szép számmal, akik nehéz helyzetbe kerültek, önhibájukon kívül. Én is devizahiteles voltam és a levélíróhoz hasonlóan csak nagyon nehezen jöttem ki ebből az egészből. De szerencsére időben és csak autót vettem, nem lakást, ami eleve kisebb teher volt, de nekünk elég nagy volt így is.
Elismerem, hogy sokkal jobban kellett volna tájékozódnunk és főleg tájékoztatni minket. Nem vagyok egy Orbán-hívő, sőt, kifejezetten utálom is ezt a kormányt, (van miért, hadd ne részletezzem, úgy is tudják), de inkább a banki felelősség a nagyobb, nem az Orbáné. Objektíven kell látni a dolgokat és nem azonnal rásütni mindenkire, hogy bűnös, csak azért mert nem szeretjük. Igaza van viszont a levélírónak, amikor azt írta, hogy egyes rétegeket mégiscsak megment valahogy az Orbán, mindig ad nekik valami falatot és úgy tünteti fel magát, mint a nemzeti megmentő.
Köszönöm, ha leközlik a véleményemet!
Üdvözlettel
Egy mindjárt nyugdíjas olvasó”
