Aranyélet című rovatunkban vasárnap esténként olvasói leveleket adunk közre. Jóról is, rosszról is. Szerkesztőségünk a levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek mindegyiket közölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
„Tisztelt szerkesztőség!
Évek óta egyedül töltöm a karácsonyt. Most sem lesz másképp. A férjem már 10 éve meghalt, a fiam és a lányom is messze külföldön él és dolgozik. Tavalyelőtt még haza tudtak jönni december végén, de idén biztos nem. Egyrészt drága, másrészt az az igazság, hogy mióta vettek nekem egy ilyen gépet, és megtanították, hogy hogyan használjam, azon tartjuk a kapcsolatot. Videós, így látom a kis unokáimat is. Ezek a picik már elég jól beszélnek, de még nem iskolások.
Azért írok, mert a fiamék mondták, hogy ide beírhatok és elmondhatok bármit. Szóval csak azt akartam mondani, vagyis leírni, hogy nekem nem ünnep, hanem csak szenvedés a karácsony. Alig várom, hogy túl legyek rajta. Főzni se nagyon van kedvem, de azért a szomszédasszonyt néha meghívom egy jó halászlére. Ő is nyugdíjas és ő is özvegy, bár kicsit jobb helyzetben van, mert nem mindegyik gyereke ment külföldre.
Ilyenkor megbeszéljük, hogy mi történt az elmúlt hetekben és hogy kinek milyen karácsonya volt, amíg egyben volt a család. Vagyis, hogy a karácsony előtt hogyan készülődtünk. Én például tavaly elmeséltem, hogy a lányomat megtanítottam sütni és karácsonykor mindig együtt sütöttük a bejglit. A férjem azzal vett részt ebben, hogy bevásárolt, sorban állt a halasnál, meg a közértben. A fiam sajnos túlórázott, hogy legyen egy kis plusz pénz, de szentestére azért beesett ő is a szépen megterített asztalhoz.
Na, az az igazság, hogy ez már jó régen volt. Mostanában, úgy 2-3 éve elég szegényes ez a fehér asztal, a nyugdíjam szinte semmit sem ér. Azt is tudom, hogy ez szerintem azért van, mert az Orbánék nem emelték fel. Hallottam a rádióban, hogy valamit emelgetnek, de menjen csak be ez az ember egy boltba és el fog ájulni, akkora a drágaság. (Bár, nem hiszem, hogy ilyen helyekre jár, annál nagyobb úr – vagy annak látszik.) Jó, valamivel olcsóbb most a sajt meg a tej, mint az év elején, de én gyümölcsöt már csak almát veszek, azt is csak háromhetente, nem több mint egy kilót.
Valahogy elvesztette a hangulatát nálunk a karácsony. A mi házunkban nem csak ilyen idősek élnek, mint én. Vannak fiatal párok is, pici gyerekkel. A napokban az egyikkel találkoztam a lépcsőházban, egy nagyobb fenyőágat vittek. Megszólítottam a fiatalembert, hogy miért csak egy ágat vettek. Azt mondta, hogy az ünnep után kidobni ez is jó, meg azt is mondta, hogy inkább élelemre költik a pénzt, arra nagyobb szükség van. Hát, ide jutottunk, maguk szerint jól van ez így?
Üdvözlettel
B. Istvánné, Budapest
