Kicsit több mint 4 éve, 2022. április 27-én értesítette hivatalosan is az Európai Bizottság az akkor még regnáló (nem sokkal korábban, az április 3-i választásokon kétharmados parlamenti többséget szerző) Orbán-kormányt arról, hogy elindítja a jogállamisági feltételességi mechanizmust, aminek hatásait máig megérzi az elmúlt három év átlagában egy helyben toporgó, növekedésre képtelen magyar gazdaság.
Fotó: Depositphotos.com
Nem véletlen, hogy az idén május 12-én szintén kétharmados felhatalmazással kormányra került Tisza Párt talán legtöbbször hangoztatott ígérete, hogy hazahozza az eljárás keretében befagyasztott európai uniós pénzösszegeket: elsőként azt a 10,4 milliárd eurónyi forrást (aminek egy kisebb része kedvezményes hitel, a nagyobbik vissza nem térítendő támogatás), amit a Magyarországnak járó, a koronavírus-járvány miatti válságkezelés céljából létrehozott Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz keretében zárolt az Európai Unió.
Fókuszban a közbeszerzések
Az Európai Tanács 2022. decemberi közleménye, ami több mint 6 milliárd eurónyi kohéziós forrás felfüggesztéséről szólt, úgy fogalmazott, hogy „az európai uniós költségvetés védelmében, a Magyarországon tapasztalható jogállamisági elvek megsértésének következményeivel szemben” döntött a zárolás mellett. Ezek az aggályok három fő területet érintettek különösen:
a közbeszerzéseket, az ügyészségi fellépés hatékonyságát és a korrupció elleni küzdelmet.
A többi pedig már történelem. Az Európai Bizottság 27 szupermérföldkő (vagyis a jogállamiság helyreállítását célzó reform) teljesítését várta el a magyar kormánytól az uniós pénzek feloldása érdekében, de megegyezés helyett egyre csak fokozódott a vita az Orbán-kormány és az Európai Unió között, a szükséges elvárások teljesítésével kapcsolatban.
A patthelyzetet nem sikerült feloldani, így már a Tisza-kormányra marad a vitás kérdések rendezése és a zárolás alá került uniós források hazahozatala (amire első körben augusztus 31-ig van lehetőség, miután a határidő meghosszabbítására nincs mód).
Cikkünkben azt a kérdést járjuk körül, hogy a jogállamiság helyreállítása érdekében fókuszba került magyarországi közbeszerzési eljárásokat hogyan lehetne tisztább és átláthatóbb formában működtetni a következő években.
Alapvető szemléletváltás kell
Az Európai Bizottság által a közbeszerzési eljárásokat illetően a legnagyobb kritika az egyajánlatos tenderek magas aránya volt. 2024-es adatok szerint az Európai Unió átlaga 28 százalék volt, míg Magyarországon 34 százalékra rúgott. A magyar mutató 2015-2024 között az egyik legmagasabb volt az EU-ban, a koronavírus-járvány időszakában 40-50 százalék között tetőzött, majd részleges javulás indult a jogállamisági feltételek megjelenése után.
De az Európai Bizottság a „testreszabott”, bizonyos cégeknek kedvező pályázati kiírásokat, a szűk határidőket és az átláthatósági problémákat is kifogásolta, amelyek összességében a szabad verseny korlátozását eredményezték.
„Az alapvető konfliktust az okozta, hogy Magyarországon az ajánlatkérők arra törekedtek, hogy megfeleljenek az adott közbeszerzési eljárásra vonatkozó hatályos jogszabályoknak. Az Európai Unió ezzel szemben arra is kíváncsi, hogy az adott eljárás strukturálisan mit okoz az egész rendszer működésében, sikerül-e az államnak a valós versenyt megteremtenie”
– mondta el megkeresésünkre dr. Kovács Balázs, a KözbeszGuru Kft. tulajdonosa, alapítója és közbeszerzési szakjogásza.
Ebből a szemléletből egyenesen fakadhatott az a végeredmény idehaza az elmúlt években, lehet, hogy drága volt a közbeszerzés, de szabályosan folytatták le az eljárást.
Fotó: Depositphotos.com
A szakértő szerint az új kormányzati ciklus megkezdésével alapvető szemléletváltás várható a hazai közbeszerzési piacon. A tervezett reformok középpontjában a piaci verseny helyreállítása, az egyajánlatos tenderek visszaszorítása és a források decentralizálása áll.
„Nagyon sok döntési jogkört és forrást központosítottak az elmúlt években. Az lenne az ideális, ha színes lenne a piac, érvényesülne a szubszidiaritás elve (vagyis az arra való törekvés, hogy a döntéseket mindig a lehető legalacsonyabb, legközelebbi szinten hozzák meg, ahol a döntések hatása leginkább érvényesülni fog – a szerk.) és nem egy nagy ajánlatkérő uralná a terepet” – tette hozzá dr. Kovács Balázs, aki példaként az önkormányzatok és más ajánlatkérők gúzsba kötött kezét említette.
Az Orbán-kormányok alatt elvették a települési önkormányzatoktól az iskoláik fenntartásának jogát és a saját forrásaik egy részét is elveszítették.
„Egy önkormányzat ugyan kaphatott pénzt a költségvetésből vagy EU-s pályázatból egy beruházásra, de rengeteg megkötéssel. Például egy napelemrendszer telepítésére, mert arra volt épp elérhető pályázat, holott lehet, hogy az adott intézménynek inkább homlokzati hőszigetelésre lett volna szüksége. Ez kiszolgáltatott helyzetet teremtett. Az igazi autonómia azt jelentené, hogy az önkormányzat szabadon gazdálkodhat a rendelkezésére álló forrásokkal és maga döntheti el, hogy milyen beruházásra ír ki közbeszerzést”
– magyarázta a szakjogász.
Megjelentek a mögöttes szándékok
Dr. Kovács Balázs szerint üdvözítő lenne, ha több kiíró jelenne meg a közbeszerzési piacon. Bár szólnak érvek amellett, hogy egy központosított rendszerben a megrendelő a nagyobb volumen miatt kedvezőbb ajánlatokat kaphat, ez a gyakorlatban (ahogy később látni fogjuk) nem igazán érvényesült. A hosszútávú, mondjuk 3 éves állami keretszerződések pedig a beszerzések idejét ugyan rövidíthetik, valójában azonban kizárják annak a lehetőségét, hogy egy év múlva ugyanazt az árut vagy szolgáltatást egy másik cég olcsóbban tudná leszállítani.
„A magyarországi közbeszerzési eljárások során a formális előírások betartására törekedtek, de megjelentek azok a mögöttes szándékok, amelyekkel el lehetett érni, hogy egyes iparágakat apátiába sodorjanak” – tette hozzá a KözbeszGuru Kft. szakjogásza, aki szerint az április 12-i választások óta a magyar közbeszerzési piacon az optimizmus és a várakozás kettőssége uralkodik. Ezt egy példával is szemléltette.
„Amióta Balásy Gyula felajánlotta az államnak a kommunikációs és rendezvényszervezési cégeit, rengeteg megkeresést kaptunk PR- és marketingügynökségektől, hogy körülnéznének a közbeszerzési kiírások között. Korábban el sem indultak ezeken a tendereken, most pedig úgy érzik, hogy ismét lesz értelme ezekkel foglalkozniuk. Megyünk is hozzájuk előadásokat tartani.”
A piac torzulásához az is hozzájárult, hogy a közbeszerzési jogorvoslati eljárások díját az előző kormány jelentősen, jellemzően több millió forintra, extrém esetben akár 20-30 millió forintra megemelte. Ez egy olyan ár, amit a vélt vagy valós sérelmet elszenvedő ajánlattevők a kisebb ügyekben bevállalnak, de a nagyobb értékű tenderek esetében inkább jobbnak látták, ha félreállnak.
Emellett az utóbbi években sok vitát váltott ki az aránytalanul alacsony ár vizsgálatának gyakorlata. Ha egy kiíró azt tapasztalta, hogy aránytalanul alacsonynak tűnő árajánlatot kapott egy cégtől, akkor köteles volt részletes indokolást kérni azzal kapcsolatban, hogy valóban megvalósítható-e a munka abból a keretből.
„Ez irgalmatlanul nagy terhet rakott az ajánlattevőkre, akik általában nem is tudták vagy akarták megugrani ezt az elvárást. Az utóbbi években nagyon elharapózott az a gyakorlat, hogy ez alapján zártak ki cégeket az eljárásból” – tette hozzá dr. Kovács Balázs. A szakjogász szerint önmagában az árindoklás nem egy tévút, de konkrétabb szabályozásra lenne szükség, és biztosítani kellene az önkénytől mentes, észszerű alkalmazást. Pláne ilyen magas jogorvoslati díjak mellett.
Ami fájdalmasan hiányzik
A szakjogász szerint kevés idő jut arra, hogy szakmailag igazán jó tartalom alakuljon ki egy közbeszerzés során. Az ajánlattételre sok esetben csupán 30 napja (alacsonyabb értékű közbeszerzésnél 10-15 napja) van a tenderen résztvevőknek, és az ajánlatkérő a közbeszerzésre jelentkezett cégeken próbál időt spórolni és néhány napos időablakban sürgetni őket az esetleges hiányosságok pótlásával kapcsolatban, hogy haladjon tovább az adott beszerzés vagy beruházás.
„Az ajánlattevő cégek mellett az ajánlatkérőket is edukálni kellene. Nagyon hiányoznak egy nyilvánosan elérhető, gyakorlatias és ténylegesen az ajánlatkérők nehézségeire fókuszáló közbeszerzési segédletek, útmutatók és minták”
– jelezte dr. Kovács Balázs.
Egy cég ugyan fordulhat a Közbeszerzési Hatósághoz jogi állásfoglalásért, vagy kérhet segítséget egy közbeszerzéssel kapcsolatban (és viszonylag gyorsan választ is kap erre), de egyfelől a végére oda van írva, hogy a vélemény, tanácsadás semmilyen jogi kötőerővel nem bír („nagyon sokan szólnak bele a közbeszerzési eljárásokba, de senki sem vállal igazi felelősséget”). Másfelől pedig bántóan hiányzik egy mindenki számára elérhető és érthető közös tudástár, egy „közbeszerzési chat.”
Ők lehetnek a nyertesei az új rendszernek
Dr. Kovács Balázs szerint a mesterséges intelligencia is nagyon sokat segíthet a felmerülő kérdések tisztázásában, a közbeszerzésekkel kapcsolatos tudás átadásában. A szakjogász elmondta, hogy az AI segítségével egy cégnél három ember helyett egy is nagyon jól össze tudja fogni a hirdetmények figyelését, a közbeszerzésekkel kapcsolatos adminisztratív teendők elvégzését.
„A jelenlegi rendszer nagyon nem modern, rengeteg eszközzel lehetne sokkal képesebbé tenni az ajánlattevőket”
– tette hozzá a KözbeszGuru Kft. közbeszerzési szakjogásza.
Amennyiben a következő években tényleg helyreáll a piaci verseny a közbeszerzésekben, úgy azok a cégek kerülnek majd előnybe, amelyek nemcsak jó árat adnak, hanem adminisztratív és jogi szempontból is felkészülten működnek.
Az időben és jól felkészülő kis- és középvállalkozások (kkv) kifejezett nyertesei lehetnek az új, várhatóan átláthatóbb, ugyanakkor szigorúbb szabályoknak.
A Közbeszerzési Hatóság idei első negyedéves jelentése szerint a kkv-k szerepe erősödött a hazai eljárásokban: minden 100 közbeszerzési szerződésből 75-höz, azaz a szerződések mintegy háromnegyedéhez kapcsolódott nyertes kis- és középvállalkozás. Ugyanakkor az értéket tekintve már nem tűnik ennyire kedvezőnek a kép: minden közbeszerzésben elköltött 100 forintból csak mintegy 60 forintot nyertek a hazai kkv-k.
A felkészültség pedig nemcsak a tender elnyeréséhez, hanem az utólagos ellenőrzésekhez is szükséges. „Ha a hatóság hibát talál – például nem a leírtak szerint teljesítettek, vagy elmulasztottak egy kötelező szerződésmódosítást –, a bírságok összege jelentős lehet. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján egy-egy ilyen eljárás akár több millió forint közötti bírsággal is zárulhat a nyertes ajánlattevő oldalán is. Erre a vállalkozásoknak már a projekt megkezdésétől fogva, tudatos dokumentációval kell készülniük” – zárta gondolatait dr. Kovács Balázs.
