A 4750 fős, ma 8 ezer hektárnyi területű, tanyákban gazdag település az utóbbi években arról lett híres, hogy gyönyörűen fel vannak díszítve a közterületei – és magánkertjei is – virággal. A polgármesteri hivatal előtt most is különleges hibrid rózsa bontogatja pinkbe hajló szirmait, a főtéren lila és sárga árvácskák díszlenek.
Cegléd közelében vagyunk, autóval 15 perc az út Budapestről, de távolsági busszal is könnyű megközelíteni. A Pest megyei községben, ahol a fiatal polgármester, Szűcs Judit kalauzol minket, a lakosság több mint fele külterületen, zártkerti ingatlanokban vagy tanyákon él. A vonzó, nyugodt környékbe beleszeretett sok holland család is, az iskolában holland gyerekek is tanulnak magyarul.
Élő történelemóra
Dicsőség, hogy 1997-ben megnyerték a Virágos Magyarországért verseny fődíját, és képviselhették Magyarországot az Entente Florare Europe versenyen, ahol a Portugáliában rendezett díjkiosztón bronz fokozatot nyertek el.
Ez a siker a mai napig is kötelezi az önkormányzatot arra, hogy növényekkel gazdagon díszítsék a közterületeket.
Az utóbbi harminc évben számos fejlesztés történt, nemcsak a környezet szépítését illetően. A Helytörténeti Múzeum, a Tájház, az Ökocentrum, a különleges gyűjtemények – motoroktól a fényképezőgépekig és az üveghalakig – mind tartalmas látnivalót nyújtanak.
Huszár Sándor, a falu volt jegyzője, megszállott helytörténész lelkesen mutatja be az elmúlt évtizedek által összegyűjtött népi tárgyakat, amelyek akkor persze még nem népinek számítottak, hanem egyszerűen minden háztartás részének. Szerszámok, konyhai felszerelések, varrógép, hímzések, vadászati és szőlészeti kellékek, gyönyörű kézírásos dokumentumok, fotók sorakoznak egymás mellett a vitrinekben, a polcokon. Órákig lehet itt nézelődni, ami felér egy történelemórával.
Pincék helyett borházak
Csemő és környéke hajdanán jeleskedett a borászatban is, de néhány meggondolatlan agráripari intézkedés után visszaszorult a bortermelés, bár néhány kertben és tanyán még mindig látunk szőlőket, amelyeket kissé megviselt az idei tavaszi fagykár. Az is igaz, hogy míg száz éve minden háztartásban ráértek a szőlővel bíbelődni – ami egész éves-napos kötöttség – , ma nagyon sokan Ceglédre vagy akár Budapestre járnak be dolgozni.
Itt a talajviszonyok miatt nem pincékben, hanem hűs borházakban erjesztették-tárolták a bort. Amikor a helyi gasztronómiai hagyományokról esik szó, Huszár Sándor megemlíti, hogy híres errefelé a vasi pecsenye, ami hasonlít is a lacipecsenyéhez, meg nem is. Szüretkor és bármilyen más ünnepen elmaradhatatlan volt – és ma is az – a tepertős pogácsa meg a lekváros hájas tészta.
A mai szülőket, gyerekeket és fiatalokat érthetően a jelen érdekli. Az, hogy mennyire esztétikus és higiénikus az általános iskola, de már az óvoda is. Mert az igényesség – a családi környezeten túl – az óvodában gyökerezik, márpedig itt ez is első osztályú: esztétikus a külső, belső környezet, okos és ügyes a játszótér, amely azokat is oktatja-neveli, magas higiéniai szintre emeli – és felkészíti az iskolára – , akik otthon esetleg nem ezt látják. Az olvasásra a gazdag könyvtár buzdít.
Meseösvény az Ökocentrumban
A rendszeres kulturális faluprogramok, a Múzeumok Éjszakájának helyi megünneplése, az Ökocentrumban rendezett játékos Meseösvény nemcsak újfajta szórakozást ígér, de ma már az is szempont, hogy kicsit kizökkenti a fiatalokat a függőséggé vált digitális világból, és erősíti a közösséghez tartozást.
Bár csak néhány szálláshely van a faluban, Cegléd közelsége miatt az egynapos kirándulásoknak ideális célpont.
Látnivalóban sem szegény a vidék: az Orisek Ferenc fafaragó mester műveiből összeállított szoborkiállítás után érdemes végigsétálni a falun, hiszen nem más ez, mint egy szabadtéri tárlat: az utcák többnyire hírességek nevét viselik, akiket „meg is faragott” a Népművészet Mestere. A templomtól a főtérig mindenütt az ő művei láthatók.
Ladányi Mihály is itt élt
A hely legendás személyisége, Ladányi Mihály élete utolsó éveiben Csemő külterületén lévő szőlőben élt, egy szerény kis házacskában. Bár lehet, hogy sok mai fiatal már nem olvasott tőle semmit, a szocialista időszak egyik legismertebb költője volt, abban az időben, amikor Nagy László, Baranyi Ferenc, Berda József, Moldova György kötetei percek alatt elfogytak.
De vissza a jelenbe: nemcsak ide települnek hollandok, de a csemőiek is eljutnak a világ távoli szegleteibe. Ahogy Leitner József, a fényképezőgép múzeum tulajdonosának felesége megemlíti, épp most jött haza Új-Zélandról, ott élnek a gyerekek meg már az unokák is, akikkel év közben interneten tartja a kapcsolatot. Nyáron pedig szívesen ismerkednek a szülők hazájával a gyerekek – akik minden évben kikövetelik a nagyi által házilag készített, a határban szedett bodzából főzött szörpöt.
