A mindenkit meglepő és sokkoló 1929-33-as összeomlás után váratlanul nagy és sokáig tartó fellendülés következett (hasonlóan 2009-15-höz), ám pár év után a gazdaságpolitikai döntéshozók aggódni kezdtek, hogy inflációs nyomás alakul ki (most is). 1937-ben emiatt egyszerre történt fiskális és monetáris megszorítás, amely egy gyors, mély recesszióhoz vezetett. 1938-ra felismerték, és korrigálták a hibát. Akit bővebben érdekel, ezekről például itt olvasgathat:
//www.economist.com/node/13856176
https://www.ecb.europa.eu/events/pdf/conferences/intforum4/Eggertson_Pugsley.pdf
Talán a gazdaságpolitikai háttérnél is érdekesebb, hogy a tőzsdei szereplők az 1937-es lejtmenet elindulásakor azonnal egy újabb 1929-es krízist vizionáltak, és mindenki menekült, amerre látott, senki sem akart még egyszer végigülni egy több, mint 90%-os összeomlást. Ennek következtében (lásd grafikon), szinte megállás nélküli esés volt, mert vevő nem nagyon akadt. Ma nagyon hasonló a helyzet: többéves fellendülés után monetáris szigorítás kezdődött (szerencsére fiskális nem, viszont a dollárerősödés és feltörekvő piacok mélyrepülése hasonlóan erősen negatív hatásokat válthat ki), és a 2008-9-es mészárlást átélt befektetők közül senki sem akarja még egyszer átélni az akkoriakat, így vízbe dobott kőként süllyednek a piacok.
Könnyen lehet, hogy az akkorihoz hasonlóan egy rövid, de mély tőkepiaci összeomlásba lavírozták bele magukat a gazdaságpolitikusok, aminek az vethet véget, ha tiszta, stimulatív jelzéseket adnak. A magukat 2008-9-ben megégető szereplők pedig olyanok, mint akit már megharapott a kutya, s ha egy palotapincsit látnak, akkor is hanyatt homlok menekülnek ("once bitten, twice shy").
Továbbra is úgy vélem, hogy a tőzsdei mélyrepülésnek, és a feltörekvő-nyersanyag-Kína-dollár önerősítő körnek akkor lesz vége, ha nagy nyersanyagpiaci szereplők tönkremennek ÉS a Fed és/vagy a kínaiak komoly stimulust kezdenek.
