A múlt héten készült el egy átfogó olajpiaci elemzés az Amerikai Egyesült Államok számára, amelynek legfőbb megállapítása, hogy a New York-i tőzsdén kereskedő cégek ötven százaléka folytatott aktív olajpiaci kereskedelmet, a többi csak spekuláns.
Ma az olajpiacon nem folyik szabad kereskedelem, hanem bizonyos érdekcsoportok tetszés szerint manipulálják az árakat. Olyan spekulánsokról van szó, akiknek sohasem állt szándékukban akár csak egy csepp olajat is venni. Kizárólag az árfelhajtásban érdekeltek, amit ha sikerrel véghezvisznek, akkor tetemes haszonra tesznek szert.
Geopolitikai érdekek
Az év első felében bekövetkezett üzemanyagár-emelkedés a 70-es éveket idézi, amikor is az olajár-robbanás után hiperinfláció sújtotta az amerikai gazdaságot. (Igaz, a júliusi tetőzés óta az olaj ára mérséklődött, hétfő délután 105 dolláron állt - a szerk.) A magas olajár ma már nemcsak a fogyasztókat érinti károsan, hanem - úgy tűnik - az USA geopolitikai érdekeire is negatívan hat.
Henry Kissinger volt külügyminiszter, az amerikai politika egyik nagy teoretikusa arra hívta fel a figyelmet, hogy a 13 OPEC-állam idén várhatóan több mint ezermilliárd dollárt keres az olajeladásokból. Ennek nyilvánvalóan komoly politikai következményei lesznek. Ezt a politikai és gazdasági földrengést a világ legerősebb nemzetei ellen hajtja végre néhány állam. Az áldozatok pedig tehetetlenül szemlélik az eseményeket, mintha az olaj árának alakulása valami természetes folyamat volna a piaci verseny közepette, és nem szabadna vagy lehetne befolyásolni politikai erőkkel.
Ezek a monopolhelyzetet élvező országok addig tehetik ezt meg, amíg a fogyasztó államok nem csökkentik lényegesen a külső olajtól való függőségüket, vagy nem dolgoznak ki egy olyan politikai stratégiát, amellyel elhárítják az olajpiac politikai manipulációját és azt, hogy az OPEC zsarolja őket.
1933-at idéző tervek
Közben Bush elnök és pénzügyminisztere - a „Bailout” (kisegítés) névre elkeresztelt terv keretében - 700 milliárd dollár kért a Kongresszustól, hogy ingatlankötvényeket vásárolhasson az állam. Ahogy az elnök fogalmazott: „Ez nagy csomag, de a probléma is nagy.” A terv lényege, hogy a kormányzat a jelenlegi alulértékelt áron vegyen meg vagyonokat, amiket egy idő múlva, az árak emelkedése után nagy haszonnal el kíván adni.
Ezek az elképzelések nagyban hasonlítanak az 1933-as intézkedésekhez, amikor a szövetségi kormányzat aktív beavatkozással állította le az árveréseket. Emellett a bajba jutott adósoknak segélyeket folyósított, amivel sikerült megmentenie az amerikai bankrendszert.
A piacmentő javaslat arról is szól, hogy 10,6 ezer milliárdról 11,3 ezer milliárd dollárra - azaz pont a 700 milliárd dolláros mentőövvel - növelnék az állami adósság törvényben korlátozott felső határát.
Megfigyelők szerint erősíti a kormánytervvel kapcsolatos bizonytalanságot, hogy egyelőre senki sem tudja, pontosan mennyi az értéke a nem likvid - az üzleti körökben már csak toxikusnak nevezett - értékpapíroknak. A BBC értesülése szerint elérheti az ezer milliárd dollárt is. Egy fontos kitétel azonban lesz: az állami kivásárlás csak olyan bankokra és biztosítókra vonatkozna, amelyeknek a székhelye az USA-ban van.
A terv kapcsán ugyanakkor újabb bizonytalanságot jelent a német kormány hétfői elutasítása, nem fognak ugyanis résztvenni az amerikai pénzügyminiszter, Henry Paulson által javasolt hitelpiaci mentési csomagban. "A válsággal kapcsolatos felelősség, illetve a kihatások tekintetében különbséget kell tenni" - fogalmazott nyilatkozatában Ulrich Wilhelm szóvivő, utalva arra, hogy az amerikaihoz hasonló intézkedésre Németországban nincs szükség. Pénzügyminisztériumi források szerint ugyanakkor hivatalos megkeresés erre vonatkozóan egyelőre nem érkezett Washingtontól.
Angela Merkel német kancellár egy hétvégi tanácskozáson élesen bírálta az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát a nemzetközi pénzügyi válság miatt. Merkel úgy értékelte, hogy a washingtoni és a londoni pénzügyi illetékesek súlyos mulasztásokat követtek el, a következményeket ugyanakkor nem csak a két ország adófizetőinek kell viselniük.
Aranyrali
A világpiacon egy másik átrendeződés is zajlik, aminek keretében az olaj és az arany árának alakulása szétvált egymástól. A fekete arany ára az elmúlt hetekben 100 dolláros szintre zuhant vissza, a sárga arany ára eközben rekordokat dönt. Ennek a folyamatnak a legnagyobb nyertese Ausztrália, amely jelenleg a legnagyobb aranykitermelő ország.
A vezető befektetési alapok tíz százalékkal kívánják növelni kitettségüket aranyban, ami valamiféle biztosíték a pénzpiaci bizonytalansággal szemben. Ahogy megfigyelhető, az arany ára jelenleg a Dow Jonesszal ellentétesen mozog, és ezen a héten a pénteki 780 dolláros jegyzés emelkedése várható.
VMI
Menedzsment Fórum
