Hosszú várakozás után végre megtörtént a Tisza Párt jelöltállítása, vagyis hát inkább jelöltjelölt-állítása. Örülünk? Részben.
Kezdjük a jó részével. Az első és legfontosabb, hogy a Tisza talált 300-nál több embert, aki névvel, arccal kiáll az Orbán-rendszer ellen. (Ugyebár a 106 egyéni választókerületben Magyar Péter körzetén kívül van körzetekenként három jelölt, de két körzetben még nem neveztek meg jelölteket – ha jól számoljuk, ez 309 ember.)
Legyetek bátorak!
A NER egyik legnagyobb bűne, hogy ez bizony nagy eredmény. Ez a 309 ember tudhatta, hogy ha életében egyszer tilosban parkolt, kirakott magáról egy viccesnek szánt képet bárhova, és mostantól áprilisig egyszer is megfeledkezik magáról, és mondjuk megigazgatja az alsóneműjét nyilvános helyen (ugye, kedves európai parlamenti péniszszakértők?), akkor a teljes kormánymédia, a jó pénzen összevásárolt influenszerhad, és még a Harcosok Klubja is gondoskodik róla, hogy erről mindenki értesüljön.
És ez nem holmi üres riogatás. Láthattuk, mi történt azokkal, akiknek a neve szerepelt a Tisza kilopott vagy feltört adatbázisában, és már ezen a héten láthattuk, hogy megkezdődött a jelöltek „levadászása”.
Ez a 309 ember ezt bevállalta, a kétharmaduk pedig úgy, hogy még egy 100 százalékos választási győzelem esetén sem jár neki automatikusan képviselői hely, pénz, paripa, fegyver. Már csak ezért minden elismerést megérdemelnek, különösen azok, akik eddig nem álltak ott soha Magyar Péter mellett a színpadon, és tovább élhették volna az eddigi életüket, csendben reménykedve, hogy majd valaki más bevállalja, feláll, tiltakozik, megszólal, csinál bármit az Orbán-rendszer ellen azon kívül, hogy tét nélkül, lehetőleg négy fal között panaszkodik és káromkodik – ahogy mi, többiek.
Rendes emberek
Az pedig egyenesen nevetséges, hogy a kormánymédia azzal revolverezi ezeket az embereket, hogy nem értenek a politikához, hát hogyan akarják holmi autószerelők, vállalkozók vagy éppen biztonsági őrök elvezetni az ország hajóját? Régóta vesszőparipám az, hogy magas politikai beosztásba csak azt szabadna engedni, aki kifejezetten tiltakozik ez ellen. Persze ez sajnos megvalósíthatatlan, de most talán egy kicsit közelebb kerültünk hozzá.
Az athéni demokrácia egy korszakában sorsolással választották ki az állam tisztviselőit, ami igen abszurd gyakorlatnak hangzik. De ha belegondolunk, miért is? Tegyük a szívünkre a kezünket, és tegyük fel a kérdést: ha az elmúlt 35 évben átlagembereket sorsoltunk volna a parlamentbe ahelyett, hogy többségében olyan figurákat választottunk meg oda, akik az életüket arra tették fel, hogy a mi pénzünkből döntsenek a mi életünkről, akkor most előrébb vagy hátrább tartana ez az ország? Részemről egyértelmű a válasz.
Fotó: Izsó Márton Artúr
Annyit már most tudunk a legismeretlenebb tiszás jelöltekről is, hogy a saját jól felfogott személyes, rövid távú érdekeik ellenére ki mertek állni valami mellett, mert hisznek valamiben. És hogy legalább annyira értenek bármihez, hogy abból eddig meg tudtak élni, túlnyomó többségük az államtól ilyen-olyan módon kapott vagy elcsaklizott pénzek nélkül. Minimum annyiban reménykedhetünk velük kapcsolatban, hogy józan ésszel végiggondolják majd, amit eléjük tesznek, és tartják majd magukat a legalapvetőbb morális alapelvekhez. Sok mindent lehet mondani az ország erkölcsi-szellemi állapotáról, de azért az emberek többsége bizony nem lopja ki a pénzt a másik zsebéből, és nem kezdene mellébeszélni arra a kérdésre, hogy rendben van-e, hogy a legkiszolgáltatottabb magyar gyerekek tízezrei éheznek, fáznak és vannak jó esetben csak az út szélén hagyva és nem szexuálisan vagy egyéb módokon kizsákmányolva.
Persze majd a most esetleg megválasztott tiszás képviselők közül is kinőhetnek azok, akik megkötik a maguk kis kompromisszumait, és elcsábítja őket a hatalom és/vagy a pénz, de most még feltételezhető róluk, hogy legalább elvi szinten felmerül bennük, az ország, és nem a saját, illetve pártjuk boldogulását helyezzék előtérbe.
Amit a tiszás jelöltekről tudunk, az már sokkal több, mint amit annak a most éppen 135 „bátor embernek” a többségéről el lehet mondani, akik jelenleg a Fidesz és a KDNP frakciójában ülnek a parlamentben. Most komolyan azt kéne gondolnunk, hogy a bármilyen aljas uszítást, jogi nonszenszt, nyilvánvaló hazugságot lelkesen megtapsoló és megszavazó, átlagosan egy esőben elázott papírmasé-figura morális tartását és szellemi nagyságát hozó kormánypárti képviselő urak és hölgyek a letéteményesei Magyarország működőképességének?
Hasonlóan szánalmasnak tartom azon pörögni, hogy egyes jelöltek nem a szűkebb hazájukban indulnak, és urambocsá a pártban központilag osztogatták el őket a választókörzetekben. Ez nyilván sokkal rosszabb gyakorlat annál, mint hogy Orbán Viktor személyesen, Rogán Antal, Kubatov Gábor és társaik tanácsait figyelembe véve dönt arról, hogy ki volt elég lojális a párthoz ahhoz, hogy „megkapjon” egy választókörzetet, hogy aztán négy éven keresztül az egyetlen igazi feladata az legyen, hogy bármilyen eszközzel elérje, a következő választáson is a doktorminiszterelnökúr lába elé tehesse a kormánypártokra behúzott szavazatokat és a mandátumát.
Nevetségesnek tartom azokat is, akik – sajnos ilyet mindkét oldalról hallottam – azon hőbörögnek, hogy dehátbezzeg Magyar Péter mellé nem tett oda két másik jelöltet a Tisza. Most komolyan? Tetszik, nem tetszik a tény, és tetszik, nem tetszik maga Magyar Péter, ez a párt köré szerveződött, a választás pedig arról fog szólni, hogy őt vagy Orbán Viktort szeretné-e inkább miniszterelnöknek az ország. Oldaltól függetlenül mindenki azt mondaná, hogy elege van a hazugságokból és a képmutatásból – de azért tegyük oda Gipsz Jakabot és özvegy Cvikkenberger Izidornét Magyar Péter mellé, hogy meglegyen a demokrácia látszata? Ne már.
A fürdővízzel a babát?
És akkor nézzük azt, ami nem jó. Bármilyen csúnyákat is írtam eddig a magyar politikai elitről, azért az elmúlt 35 évben csak feltűnt néhány olyan figura benne, akikről legalább annyit el lehetett hinni, hogy a saját zsebük és hatalmuk helyett valami másért politizálnak elsősorban. Nem sok ilyen figura van, de azért léteznek.
Biztos mindenkinek megvan a maga listája, az enyémen például Hadházy Ákos és Jámbor András biztosan szerepel, de még néhány nevet azért össze tudnék szedegetni regnáló polgármesterek, ilyen-olyan színekben politizált vagy politizáló emberek közül. És ezzel biztosan nem vagyok egyedül, a hét elején közzétett Republikon-felmérés szerint Hadházy Ákos speciel az ország legnépszerűbb politikusa („hajszállal” Karácsony Gergely előtt – a szerk.) – még Magyar Péternél is többen kedvelik és kevesebben utasítják el. Nyilván Hadházyék sem hibátlanok, és adott esetben a személyes felelősségük is felvethető a dolgok mostani állásában, de mégiscsak: kiálltak, küzdöttek, akár eredményeket is elértek annak ellenére, hogy a legundorítóbb lejáratókampányokkal, sőt időnként fizikai fenyegetéssel is szembe kellett nézniük.
Tényleg az a legjobb megoldás, hogy őket is a kukába próbáljuk hajítani a NER-rel együtt, ami ellen ők már akkor kiálltak, amikor Magyar Péter még abban reménykedett, hogy valamikor Orbán Viktor mellé ülhet egy vacsorán? (Itt nem akarom elővenni a legdékásabb, „óellenzéki” toposzokat, de ez speciel tény. Magyar Péter a NER része volt 2024 elejéig – nem vitatom el tőle az őszinte pálfordulás jogát, nem gondolom, hogy ezért igaz ellenzéki nem szavazhat rá, de ez tény.)
Fotó: Facebook/Péter Magyar
Értem én, hogy a Tisza egyik legfőbb vonzereje és kommunikációs fegyvere a „Gyurcsány-Orbán” korszakkal való tökéletes leszámolás, de azért valahol nem abszurd, hogy az Orbán Viktornak katonásan szalutáló, a legmagasabb katonai vezetői posztot az „érett NER” időszakában évekig betöltő Ruszin-Szendi Romulusz a Tisza erős bástyája, de az veszélyezteti a rendszerváltást, ha Hadházy Ákosra nem indít rá egy saját jelöltet a párt Zuglóban? (És még lenne egy-két példa. Bár ez az utóbbi időszakban tett megszólalásait tekintve szinte fizikai fájdalmat okoz, de Ceglédi Zoltánnal egyet kell értenem Deák Dániel és Szabó Szabolcs viszonylatában.)
Arról nem is beszélve, hogy Magyar Péter és a Tisza sokat is köszönhet ennek a néhány embernek. Hadházy Ákos nélkül is annyira zavarná az embereket Hatvanpuszta? Hány olyan ügyet, botrányt tudnánk felsorolni, amit néhány tényleg elhivatott politikus tárt fel, hangosított fel és nem hagyott elülni – hogy aztán most az ezeken felháborodottak arra készüljenek, hogy a Tiszára húzzák be az X-et?
Nem, persze nem azt mondom, hogy ősmagyar szokás szerint Magyar Péter vegye feleségül Dobrev Klárát (akkoriban úgy dukált, hogy az új fejedelem vegye el a halott fejedelem özvegyét) és induljanak közös listán. Sőt, még Kéri Lászlóval sem értek egyet: semmi keresnivalója a Tisza listáján „kegyelemből” felvett régi ellenzéki politikusoknak. De annyi tényleg nem férne bele, hogy pár körzetben tiszás ellenjelölt nélkül elindulhassanak ezek az emberek? Vagy legalább egy előválasztáson? (Tudom, traumatikus az emlék 2022-ből.) Már csak azért is, mert egy-két mandátum el is mehet ezen – inkább maradjon a Fidesz, vagy ne legyen meg az ellenzéki kétharmad?
És mi van azzal, hogy de Magyar Péter már elkötelezte magát, hogy egyetlen „óbaloldali” nem indulhat tiszás támogatással? Igen, ahogy azt is elmondta, nem lesz európai parlamenti képviselő, hogy idén tavasszal előrehozott választások lesznek, és még sok más dolgot. Ne legyünk naivak: a Tisza-szavazók egy jelentős hányada ha Magyar Péter azt mondaná, az ég zöld, akkor lelkesen ecsetelné az árnyalatait. Egy másik jelentős hányaduk pedig Orbán Viktor ellenében különösebb gond nélkül leszavazna magára Belzebubra is, és olyanok is vannak, akik éppenséggel örülnének, ha egy ilyen gesztussal kicsit kevésbé emlékeztetné őket Magyar Péter a fiatalabb Orbán Viktorra. A kormánypropaganda így is azt harsogja a Tiszára, hogy „ezek ugyanazok”. Tényleg jelentős választói réteg lenne az, amely minden lejáratás, propaganda ellenére a Tiszára szavazna, de ha Hadházy Ákos és még néhány valódi, becsületes ellenzéki politikus elindulhatna egyedüli, független jelöltként, akkor már nem?
És igen, nincs objektív mérce ebben az ügyben. Hol húzzuk meg a határt? Ha pár embert „beenged” Magyar Péter, miért nem engedi be az összeset? Mert csak. Ez az ő pártja, megteheti – ahogy nem állítanak mellé más jelölteket a saját választókörzetében sem.
Szóval talán még nem lenne késő kicsit mozdítani a kormányon. Szerintem nem ártana, ha Magyar Péter demonstrálná, hajlandó azért olyanokat is legalább megtűrni az ellenzéki oldalon, és egy esetleges Tisza-többségű parlamentben, akik nem az ő köpönyegéből bújtak elő. Nehogy véletlenül azt kelljen gondolnunk, hogy Magyar Péternek nincs is igazán baja a papírmasé-önállóságú képviselőkkel, ha ő vághatja ki őket és ültetheti őket maga köré.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
