A "guruk" véleménye szerint az S&P 500 januári csúcsa egyenlő lehet az index 1987. augusztusi csúcsával, a múlt heti emelkedés pedig a krach előtti, október elején beállított alacsonyabb csúccsal egyezhet meg az indexben. Az alapkezelők spekulációi szerint ezt március 15-e környékén nagy zuhanás követheti majd. Markman nem csak a grafikonok alapján, de a fundamentumokat illetően is megpróbálta számba venni, van-e hasonlóság 2010 eleje és 1987 ősze között. Arra a következtetésre jutott, hogy édeskevés. Markman sorra veszi, melyek lehetnek azok az okok, amelyek miatt a piac komolyan aggódhatna.
Az egyik csoport az olyan kormányzati intézkedéseké, amelyek miatt a befektetőknek drasztikusan át kellene értékelniük a cégekkel kapcsolatos profitelvárásaikat. A másik okot a likviditás hiánya jelentheti, a harmadikat esetleg az az érzés, hogy az emelkedés után az árazások fenntarthatatlanul magas régióba kerültek. További ok lehet a hatalmas költségvetési hiány, a dollár gyors leértékelődése vagy egy kamatemelés. Ezek közül kevés áll fenn jelenleg - mutat rá Markman. Szerinte az árazások nem extrémek jelenleg, a kamatok alacsonyak és a befektetői hangulat sem extrém módon optimista. Úgy véli, a piac tipikus kilábalási rallyn van túl, s jelenleg az emelkedést emészti: a lassan felszáradó likviditás is inkább ennek a jele lehet.
A grafikonok alapján az 1987-es párhuzam kissé erőltetettnek tűnik, tény azonban, hogy elég fontos szinteken próbál áttörni a vezető mutató értéke. Egyrészt a januári csúcs vélhetően ismét erős ellenállásként funkcionálhat, másrészt nagyjából ezeken a szinteken állt meg a 2000-2003-as medvepiacot követő erőteljes emelkedés, s csapott át bő egyéves oldalazásba az amerikai piac. Ráadásul látható a grafikonon, hogy januárban pont a 2007. őszi csúcs és a 2008. májusi medvepiaci rally csúcsára húzott hosszú távú csökkenő trendvonal parancsolt megálljt az emelkedésnek.
Forrás: Napi Gazdaság
