Ez a kis idézet frappánsan jellemzi a hazai külpolitikát. A kormány saját lábára szeretne állni, de az meg van kötözve és így állandóan elbukik. Aztán feláll, fenyeget, de ellökik, és mivel még mindig meg van kötve a lába, ismét elbukik. Feláll, még jobban fenyeget, erre már többen lökik el, és ha nem vigyáz, nem fog ismét felkelni. Kire jellemző az ilyen virtusú politizálás? Egyrészt friss nemzetállamokra, rövidke múlttal, mint például Szlovákia, ők is mutogatják büszkén, hogy ők a nagy szlovák nemzet, DE nem mennek szembe azokkal, akiktől függenek. Tőlünk persze nem függenek. Másrészt nagy államokra, melyek rendelkeznek valami nemzetközi színtéren is értékes eszközzel: Brazília, Törökország, Oroszország, Kína etc. Ezek az országok, mivel olyan eszközök vannak a markukban, melyekre nagy a világpiaci kereslet megtehetik, hogy küpolitikában diktálóak legyenek, és ne tisztán alkalmazkodóak. Őket nem lökik vissza olyan könnyen. Van értékes kártyalap a kezükben.
Mi van a mi kezünkben? "Értéktelen" kártyalapok, melyek ráadásul nem is a mienkek, hanem kölcsönből vannak, mert az értékes lapok lassan elfogynak. Mik az értékes lapok? Az okos koponyák, akiknek elegük van abból, hogy minden átpolitizált, hogy fideszes kiskönyv nélkül a jövőben semmilyen (fél)vezetői posztra nem lesz esélyed, főleg hogy a központosítás ilyen mértékben zajlik. Ezek a koponyák ismét hagyják el az országot, legyen ő orvos, közgazdász vagy más szakmabeli. Cégek, mint a Richter is jelzett már azügyben, hogy a hazai terep egyre inkább ellehetetleníti. Egyszóval egy olyan politikát folytatunk, melyet nagyhatalmak szoktak, akiknek van valami a kezükben. Ezek az államok gyakran központosítottan is működnek, a demokrácia látszatával. Persze lehet azon töprengeni, hogy van-e egyáltalán eredeti értelemben vett demokrácia, ha minden nem más csak lobbik pénzelése, melyek céljai megvalósításához meg kell szavaztatniuk az emberüket, így valamit beígérnek a szavazóknak is. Így valójában kinek is az érdekét képviselik a kormányok? De ez más fejtegetés témája lehet.
Maradjunk meg ott, hogy a mai kormány is nagyban központosít, iktat ki ellenőrző mechanizmusokat, látja el a gazdaság, kultúra és más ágazatok kulcspozícióit saját embereivel. A külpolitikában azonban más a terep. Itt nem egy szétesett, arctalan, polarizált ellenség van, hanem szuverén, nagy államok, melyek milliárdos támogatással látják el hazánkat is az Európai Unió égisze alatt vagy azon kívül. Ezek fejében olcsó munkaerőt kapnak itt, és gyengülő valutát, mellyel az folyamatosan olcsóbb lesz, még ha van egy kis béremelés is. Adnak persze milliárdokat, vissza nem térítendően utakra, felújításokra vagy épp KKV támogatásra. Ez az alku. Ha ezt megvizsgálom, itt mi elég jól jövünk ki, főleg ismerve az ország nagy (re)finanszírozási igényét.
Vagy a kormány tud valamit, amit mi nem, és mely által az ország hirtelen világhatalom lesz valamiben, hogy így politizál, vagy saját érdeképen (persze jó céllal, hogy az ország kevésbé legyen függő, csökkentsük az adósságunk) olyan eszközökkel folytat egy politikát, mely eleve kudracra van ítélve, illetve óriási társadalmi ára lesz, ha megvalósul.
Tegnap hallottuk, hogy nem fognak a jegybank devizatartalékához nyúlni, de azt is hallottuk, hogy a jegybank nem fog másként működni, mint a FED vagy az ECB. Azaz, majd hazai fizetőeszközt teremt, és abból vesz hazai államkötvényt forintban, hiszen forintban nem tudunk csődbe menni, mert az MNB elméletileg amíg a hieprinfláció el nem ér egy szintet, és a forint a földig le nem értéktelenedik, tud magyar államkötvényt venni. Ha erre meg leesnek a külföldi devizában jegyzet államkötvények, azokat meg visszavásárolja névérték alatt, ezzel csökkentve a devizatartalékot, de egyben az adósságot is! Micsoda zsenialitás. Az ország új nevéből kikerült a Köztársaság. Ez is passzol a fentebb írtakhoz, az új név: Magyar Hedge Fund Inc. Good luck.
Véleményem szerint most nincs itt az ideje, hogy magyar állampapírt vagy részvényt vegyünk, az előbbit főleg forintban. Persze csábítóak a 11%-os hozamok, de a kormánynak nem sok érdeke van, hogy a HUF erős legyen, és mivel tudok euróban is 12,5%-on MFB kötvényt venni, vagy még jobb 70-es ár alatt a REPHUN3 7/8 02/20-t kötvényt (igaz kisebb hozammal), így nem sok érdekem van forintos állampapírt venni. Azok drágák, legalább 13-15%-kon kéne most lenniük, hogy érdemes legyen ránézni. Persze, ha megállapodnánk az EU-val, IMF-fel, akkor ezek a szintek igen jó beszállási pontok lennének... .
Nagy eufóriával indult ez az év Nyugat-Európában, bár a hétfői forgalom eléggé lagymatag volt, így ne sokat interpretáljunk az emelkedés mögé. Az év elején mennek az eszközátcsoportosítások, meg kell várni, mire ezek lezajlanak, és utána mi lesz.
A gazdaság mindenhol lassulni fog, és a lassulásban nem emelkednek a részvények. Valamikor majd, lehet hamarabb, mint később Kína ismét elkezdi stimulálni a gazdaságát, ami majd felhajtja a kockázatos eszközök árát ideig-óráig. Ne feledkezzünk meg az USA választásokról és arról sem, hogy a FED elkezdhet amerikai jelzálogpapírokat is venni, ezzel végképp szocializálja a privát adósságokat! A dollár jó lehet olyan környezetben, amikor nagy a kockázatkerülés, de rekord méretűek az EUR shortok. Mindez fundamentum.
Technikailag sok a pénz, mely kihelyezésre vár, egyre többet pumpálnak a jegybankok bele a gazdaságba, ez a tavalyi volatilis környezetet vetíti előre, rövid távú profitvadászatot. Trédelős piac ez, beleülni hosszabb időre inkább nagy pánikokban érdemes.
Nem sok konkrétumot írtam, de komolytalan is lenne. A vállalati kötvényeket továbbra is favorizálom, bár ott sem lesz felhőtlen az ég, de a kockázati prémiumok magasak sok helyen.
