Az elmúlt időszakban több elemző is az amerikai recesszió rémével riogatott, a napvilágra került adatok azonban nem támasztották mindezt alá. A számok háttérben azonban néhány érdekességet találhatunk.
Kezdjük időrendi sorrendben a pénteki számokkal.
Construction Spending (építési-beruházási költések):
A problémákkal küszködő amerikai ingatlanpiac szempontjából igen érdekes, hogy a beruházók mennyi pénzt tolnak a szektorba. Hasonlóképpen lényeges az adat a munkanélküliségi számok miatt is, hiszen ha drasztikus visszaesés mérhető, úgy az a munkaerőpiacon is érezteti majd a hatását.
Nos a várt 0,3 százalékos visszaesés helyett 0,4 százalékkal esett vissza az adat. Ez önmagában talán még nem is olyan tragikus, ugyanakkor ha ehhez hozzávesszük, hogy a magánszektor fejlesztése helyett állambácsi állt oda a betonkeverő mellé (U.S. June federal construction spending rises 2.4%), akkor a fenti szám elgondolkodtató.
Nonfarm Payrolls
A munkanélküliségi adatok közül az egyik legfontosabb, a mezőgazdaságon kívül létrejött új álláshelyeket jelzi. A mai számok a várt 75 ezres visszaeséshez képest kedvezőbbek lettek, hiszen csupán 51 ezer fős volt a csökkenés. Érdekes ugyanakkor, hogy a magánszektorban 160 ezer állás szűnt meg! (Logikusan tehát megint csak az állami szektor akadályozta meg a durva visszaesést.)
És hogy Sam bácsi mindenütt ott van, egy múlt heti szám is jelzett. A meglepetésre a múlt héten jelentősen javuló tartós fogyasztási cikk rendelési állomány jelentősen erősödött. Más kérdés, hogy itt sem a privát szektor pörgése állt a háttérben, hanem az állam által feladott hadiipari megrendelések.
Néhány szakértő ugyan már elkezdte pedzegetni, hogy a lovak közé dobott gyeplőnél talán jobb a protekcionizmus, ám ha nem jön fordulat a magánszektorban, akkor büntetlenül nem lehet az államnak költekezni.
A deficit ugyanis könnyen elszalad, aztán jön az Obama/McCain csomag.
