A hétvégén ismét beleolvastam John Mauldin hírlevelébe, ebben, szinte már egymás után sokadszor, Európa válságáról volt szó. Előtte Róna Péter írását olvastam a nol.hu-n, melyben ő is Európával foglalkozik. Hihetetlen jól lejön mindegyikben az amerikai elemzők mainstream véleménye. Mauldin (aki érdekes módon nem ír saját hazája tagállamainak csődjéről, és az ottani eladottság, szegényedés növekedéséről) már sokadszor temeti írásában Európát, míg Róna arról ír, miként facsarja ki Németország az eurózóna tagállamait. Ebben úgy ír, mintha épp Németország kényszerítette volna bele a sok déli államot az euró tagságba, mivel abból csak ők profitáltak, és az olcsó munkaerővel még jobban felpörgethetik iparukat. Ez egy nagyon nagy butaság! Mindenki szabadon csatlakozott az Unióhoz, és az euróhoz is, senkit nem kényszerítettek. Sőt, még inkább csaltak is a mutatókkal csak, hogy a demokrácia bölcsője és a spagetti hazája be tudjon jutni. Az, hogy sok állam ezután, kihasználva az alacsony közös kamatlábakat hitellel felfuttatta gazdaságát, és a termelékenységnél jóval nagyobb mértékben megemelte a béreket, az ne legyen már Németország hibája. Nem hiszem, hogy a németek tudván, hogy egy ilyen válság bekövetkezhet, maguk hajtották be a tagállamokat az euróövezetbe…
Vannak azonban sokkal fontosabb pozícióban is, akik sajátos kommunikációs elvek alapján nyilatkoznak. David Cameron például immáron nyíltan sorolja Franciaországot is az olaszok csapatába, és hangoztatja, hogy nekik van már válságtervük, ha felbomlik az eurózóna. Álljunk meg itt egy pár percre: ahelyett, hogy közösen fellépnének, és építő kommentárokat adnának ki (még ha nehéz is most, vagy ha végképp nem megy, legalább befognák a szájukat) inkább mindenki önti az olajat a tűzre. A politikus marad politikus: opportunista, haszonleső. Mennyire felelősségteljesek az ilyen kijelentések? Mindenki ki akarja használni az eurózóna helyzetét, hogy saját magát mentse otthon, rámutatva: „nálunk nincs ilyen gáz, még jó, hogy nem léptünk be, és nekünk van ám válságterv” – és más hasonló demagóg, olcsó, szavazatnyerő sallangokat hangoztatva.
Emellett gyengítsük persze Németországot, amelynek az exportjától mindenki retteg. Vajon ez-e az a pillanat, amikor ezt tenni kell? Nem ül mindenki egy csónakban? Hiszen globalizációt akartunk: mindenki együtt örül és szenved. Vajon véletlen volt-e a francia leminősítésről kijött baki is az S&P weboldalán? Micsoda egybeesés, nem? Sok minden mutat abba az irányba, hogy itt bizonyos körök igen érdekeltek a bizonytalanság fenntartásában és fokozásában….
Érdemes megnézni a részvénypiacokat, melyből sok hosszútávú befektető kiszállt, hiszen a volatilitással korrigált várható hozam hihetetlenül nem attraktív. A napi bemozgások hullámok iszonyatosan felerősödtek, 200-250 pont a DAX-ban egy irányban teljesen normális, ahogy a 15-20 pontos ugrás vagy zuhanás az S&P 500-ban is. Ebben a környezetben, még a Goldman Sachs híres kereskedői és robotjai is a hónap nagyobb részében pénzt vesztenek. Óriási short pozíciók vannak nyitva sok helyen (pl. DAX), így nem is kell csodálkozni, miért ilyen erős… Rövid távú befektetők uralják a piacokat, nincs egy stabil bázis, ami laposítaná ezt a volatilitást. A pillanatnyi hangulat vezérel, megy a shortnyitás vagy azok pánikszerű zárása hírtől függően. A racionális döntések helyett a rövid távú szemlélet átveszi az uralmat.
A végkifejletet azonban senki nem tudja, választhatunk: elinflálás, közös európai gazdaságpolitika, vagy éppen egy kettészakadó eurózóna között, ahol a centrum már nem tesz meg mindent a periféria életben maradásért. A kép plasztikus, a jelenlegi helyzet nem marad fenn tartósan, ez az egy, ami biztos.
Itthon meg már fél lábbal a szakadék szélén állunk, már csak egy fuvallat kell, és nagy baj lesz. Nem látni az előremutató, átgondolt stratégia mentén haladó gazdaságpolitikát, és a számok azt mutatják, hogy a különadók és „nyugdíjreform” nélkül a költségvetés ingatag. Vagy másként mivel magyarázzuk – a gonosz pénzügyi hiénákon túl -, hogy bár szétkürtöltük a világba, hogy csak a svédek és mi csökkentjük az adósságot, a szkepticizmus nagy? A piacokon csak azt fogják megtámadni, aki megtámadható!
