Az olasz politikai helyzet sokkal instabilabb a legtöbb euró-országhoz képest. Ezt mi sem érzékelteti jobban, mint hogy az alkotmányos köztársaság 1948-as kikiáltása óta Olaszországban átlagosan egy kormányciklus sem húzta tovább egy évnél, mely természetesen megnehezíti a politikai döntéseket és a fenntartható intézkedések meghozatalát.
Ha először is megvizsgáljuk a gazdasági/pénzügyi aspektust, úgy megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi hozamszintek még nincsenek fenntarthatatlan szinten. Becslések szerint Olaszországnak közel 4 százalékos elsődleges költségvetési többletet (kamatköltségek nélkül) kell produkálnia, hogy stabilizálja kamatfizetéseit. A hozamoknak 5 százalék körül kell lenniük (lásd szeptember eleje), hogy az ország kicsit könnyebben lélegezhessen, és a hozamgörbének is meredekebbnek kell lennie, hogy helyreálljon az elmúlt napokban megnövekedett rövid lejáratú papírok természetes görbéje. A problémát elsősorban a növekedés – vagyis annak hiánya – okozza. Bár Olaszország nem töltött be központi szerepet a hitelboom éveiben, azonban a gazdasági növekedés is csak 1,5 százalékos átlagon mozgott 1999 és 2007 között, sőt 1 százalék alatt az idei évig számolva. A 120 százalékos államadósság elvileg fenntartható, de ehhez nyomatékos intézkedésekre van szükség, amiket már az elmúlt tíz év során meg kellett volna hozni.
A kérdés, hogy ezt meg tudja-e valósítani egy ilyen töredezett politikai rendszer. A jelenlegi egységkormány irányába mutató törekvések, Mario Monti, volt EU biztos irányítása alatt elvileg megfelelő alapot biztosíthatnak a kilábaláshoz. Az előrehozott választások viszont megbénítanák Olaszország költségvetését, nem utolsósorban azért, mert több mint 40 milliárd eurós hiteltörlesztést kell 2012 első negyedévében megújítani, a megszorítások pedig stagnáláshoz vezetnének. Ugyanakkor a Berlusoni-féle megszorítási intézkedések puszta kivetése sem lenne elég. Akárki is veszi át a kormányrudat, többet kell tennie a jelenlegi kiadási reformoknál – beleértve a privatizációt – és az IMF javaslatait is meg kell fogadni.
Ebben az esetben az EKB-t könnyebben meg lehetne győzni az olasz kötvények, eddigieknél nagyobb mennyiségű vásárlásáról. Annak ellenére, hogy sokan az EKB-t tekintik utolsó menedéknek, ez (jogi, politikai és ideológiai okok miatt) nem járható út, így pillanatnyilag a költségvetési reform tűnik a legjobb kiútnak. Írország az élő példa arra, hogy ez megvalósítható; az elmúlt négy hónapban közel megfeleződtek a hozamok a szigetországban.
Az alternatíva pedig nem más, mint az euró egyfajta megroppanása, tekintve, hogy az EFSF mentésre sincs esély. Merkel és Sarkozy is elismerték ennek eshetőségét a múlt heti görög népszavazással kapcsolatos vita hevében. A szó szoros értelmében vett fiskális unió (melyet Németország és az EKB is elutasított) helyett egyelőre ez tűnik a valószínűbb B tervnek.
Forrás: FxPro
Jogi nyilatkozat és kockázati figyelmeztetés
Az FxPro Financial Services Ltd tevékenységét a CySEC engedélyezi és szabályozza (engedélyszám: 078/07) FxPro Financial Services, Karyatidon 1, Ypsonas, Limassol 4180 Cyprus.
