2014 eddig nem tűnik az olaj évének, egy hét alatt ugyanis a tőzsdei árfolyam 6 százalékot esett. Az eddigi mozgás már csak azért is érdekes, mert a befektetők az év első napjaiban rendszeresen megkezdik a portfoliójuk átcsoportosítását, és ezeket a preferenciákat többnyire év közben is szem előtt tartják. Az ármozgások mögött természetesen nem csak „galád spekulánsok” állnak, komoly fundamentumok is indokolnák az olaj olcsóbbá válását. Ezt megalapozzák egyebek mellett az elmúlt évtized globális befektetései a nyersanyagszektorba, hiszen számos új mezőt fedeztek fel, és nyitottak meg, de jelentősen növekedett a finomítói kapacitás is az utóbbi években.
Talán még ennél is fontosabb, hogy számos olyan forrás vált elérhetővé az újabb technológiák révén, amelyek megtöbbszörözték a felhasználható olajkészletet. Ezek között érdemes megemlíteni a tengeri platformokat, de például a világ legnagyobb gazdasága, az USA ismét önellátóvá válhat a palaolaj révén. A Nemzetközi Energiaügynökségnél (IEA) 2 éve még azt gondolták, hogy csak az OPEC-tagoktól várhatunk érdemi termelés-növelést a következő évtizedekben, az OPEC-en kívüli országok kínálata pedig nagyjából stagnál 2020-ig, majd utána csökken. Legutóbbi jelentésükben - melyet a Guruló hordó blog idéz - azonban az IEA szakértői már azt gondolták, hogy Amerika vezetésével jelentősen bővülhet a nem-OPEC-országok olajtermelése 2020-ig. Mindez természetesen a világgazdaság motorjának számító USA növekedésére is pozitív hatással van.
Szintén nem elhanyagolható a kanadai olajhomok-projekt sem. A Shell irányításával zajló, új technológiákat használó kitermelés nemrégiben vált nyereségessé, és lassan érezhetővé válik a globális olajkitermelés egészében is, bővülő olajkínálatot generálva.
Az olajár tehát lejtőre került, és az amerikai tőzsdéken forgó WTI olaj, amely karácsony környékén még 100 dollár felett állt, mára 92,5 dollár körüli szintre esett. Mindez pedig makro- és mikroszinten is változásokat generál. Bár a korreláció nem 100 százalékos, de leggyorsabban érvényesülő hatás az üzemanyag árak terén figyelhető meg. A dollár árfolyama, illetve a finomítói marzsok miatt ugyan a változások többnyire csak tompítva érvényesülnek, ha megnézzük az elmúlt évek olajár (az Európában irányadó Brent) és a magyar üzemanyagok árának változását, akkor azt látjuk, hogy a csökkenések és növekedések simítva, de érvényesültek a hazai benzin és gázolaj árakban is.
Majdnem mindenki jól járAz elmúlt évek meredek áremelkedése a magyar fogyasztói kosárban is éreztette hatását, hiszen amíg 2009-ben 5,5 százalék körül volt, addig a tavalyi évben már egy átlagos háztartás költségeinek 8 százalékát tette ki az üzemanyag vásárlás. Mindez azt jelenti, hogy ha a mostani csökkenés megmarad, esetleg némileg folytatódik, akkor egy 10 százalékos olajáresés a korábbi tapasztalatok alapján 6-7 százalékos üzemanyagár csökkenést eredményezhet. Ez pedig éves szinten akár fél százalékkal is csökkentheti az inflációt.
Az alacsonyabb üzemanyagárak pedig a lakosság (elkölthető) jövedelmét is növelik, így az elmúlt hónapokban magához térő kiskereskedelem újabb impulzust kaphat. Ez jelentkezhet „elnyújtott” módon, de úgy is, hogy a megtakarításait növeli a lakosság, vagy a meglévő hiteleit építi le.
Egy korábbi tanulmány (Koltán Gergely - László Valéria - Sali András: Mennyire fontos az olaj, avagy hatások és visszahatások az olaj és a tőkepiac között) elsősorban az emelkedés szempontjából állapította meg, hogy az olajár változása nemcsak a fogyasztási szokásokra hat ki, hanem változásokat okozhat a munkaerőpiac és a bérek terén is. Két fő transzmissziós mechanizmust különíthetünk el: az aggregát (más néven keresletoldali) hatásokat, illetve az allokációs hatásokat. A fő különbség a kettő közt, hogy amíg az aggregát csatornák csökkentik a munkahelyteremtést, miközben növelik az elbocsátásokat, addig az allokációs csatornák mindkét folyamatot felgyorsítják. Mindez azonban inverz módon is igaz, így a csökkenő olajár jótékony hatással lehet a munkaerőpiacra.
Már csak azért is, mert másodlagos, közvetett hatás az, hogy a vállalatok az olajár változása miatt növekvő árrésüket ugyan nem (vagy csak kis mértékben) adják át a fogyasztóknak, ám a növekvő eredményesség beruházásokra ösztönzi őket, amely munkaerő-kereslettel jár. De önmagában a stabilizálódó eredményesség is segít abban, hogy a vállalatok megőrizzék a munkahelyeket.
Természetesen az energetikai és üzemanyagpiacon működő cégek árbevétele csökkenhet az alacsonyabb olajár miatt, de ez sem törvényszerű, hiszen a fogyasztás bővülése ezt ellensúlyozhatja. Ahogy korábban említettük az üzemanyag ára nem közvetlenül képződik az olajárból, így a profitabilitás kapcsán is nehéz biztosat mondani.
Pozitív makrogazdasági hatások
Az üzemanyag árak makrogazdasági szinten is hatással lehetnek hazánkra. A csökkenő inflációt már említettük, amely két oldalról is kedvező lehet. Egyrészt ennek (is) köszönhetően a rekord alacsony kamatszintet tarthatjuk, ez pedig az államadósság olcsóbb finanszírozását teszi lehetővé. Az alacsony infláció hatásaként említett növekvő fogyasztás pedig számos módon tudja az adóbevételeket növelni (legnagyobb mértékben az áfa jóvoltából). Természetesen a magasabb beruházás, növekvő belső fogyasztás a gazdasági növekedést is támogatja.
Mivel a hazai olajbányászat nem fedezi a szükségleteket, amelyet így az ország kénytelen importból pótolni, az alacsonyabb olajár a külkereskedelmi egyenlegünket is javítja.
Makrogazdasági és külkereskedelmi szinten ugyanakkor bizonytalanságot jelent, hogy a magyar keleti nyitás jegyében erősített orosz és kaukázusi kapcsolatoknál negatív gazdasági hatások jelentkezhetnek. A továbbra is a szénhidrogének árfolyamától függő gazdaságok stabilitása és fizetőképessége alacsonyabb árfolyamok esetén ugyanis romlik, Oroszország kapcsán ismert adatok például arról szólnak, hogy 110 dolláros árfolyamnál van egyensúlyban a Putyin vezette ország költségvetése.
A "Rezsidémon" ellen is segít?
Ha már Oroszország képbe került, érdemes megemlíteni, hogy a velük kötött hosszú távú energiaszállítási szerződésünk aktuális kontraktusa az év végén jár le. Bár több szakértő úgy véli, hogy a hazai gázárak szempontjából még ennél is fontosabb kérdés az idén átadásra kerülő magyar-szlovák vezeték, amely megnyitja az utat a nyugati hálózatokhoz. Mindenestre egy alacsonyabb piaci ár esetén mind az olaj, mind a gázárak mérséklődhetnek, amelyhez ugyan az Orbán-kormánynak nincs köze, de az általuk meghirdetett rezsiharcban fontos muníciót jelenthet egy jövő téli újabb árcsökkenés.
KB
mfor.hu
