A Kelet-Európára specializálódott washingtoni agytröszt legutóbbi elemzése szerint Moszkva célja az Európának szánt energia továbbításában a volt szovjet tranzitországok, Fehéroroszország és Ukrajna szerepének csökkentése. A gázvonal megváltoztatására a legfontosabb próbálkozás a Déli Áramlat, a nyersolajút esetében pedig a Balti Olajvezeték Rendszer, amelynek újabb, második szakasza a közeljövőben kezd működni.
Oroszország komoly pénzeket áldoz azokra a tervekre, amelyek révén elkerülheti a tranzitországok esetleges tarifaemelésével, illetve a vezetéket megcsapolásával kapcsolatos gondokat.
Az úgynevezett Balti Olajvezeték Rendszer-2 (BPS-2) létrehozásának a gondolata azután fogalmazódott meg, hogy 2007 január elején vita alakult ki a tranzit kapcsán Oroszország és Fehéroroszország között. 2008 december végén Vlagyimir Putyin miniszterelnök már alá is írta az új vezeték építéséről szóló döntést.
A vezetéket 2009 júniusában kezdték építeni és a tervek szerint már 2011 októberében működnie kellett volna. A vezeték végén levő Uszty-Luga tengerparti terminált azonban megrongálta egy novemberi fölcsuszamlás. A terminál indításának időpontja így bizonytalan, orosz illetékesek februárra ígérték, most azonban már nem mondanak időpontot.
Az évi 50 millió tonna éves kapacitásúra tervezett BPS-2 az orosz-fehérorosz határ közelében csatlakozik a Barátság olajvezetékhez és 1170 kilométer hosszan a Finn-öbölben található Uszty-Luga terminálig tart. A vezeték Brjanszk, Szmolenszk, Tver, Novgorod és Leningrád megyén halad át. 2009-ben 4 milliárd dollárra becsülték a bekerülési költséget.
Az Uszty-Luga terminált a RosNeftBunker és a Gunvor építette a Transneft orosz olajvezeték üzemeltető támogatásával. A Gunvor olajkereskedő cég Vlagyimir Putyin közeli barátjaként ismert Gennagyij Timcsenko orosz milliárdos ellenőrzése alatt áll. A RosNeftBunker cég eredetileg az állami Zarubezhneft tulajdona volt, amit három éve a Gunvor cégnek adtak el.
A Barátság olajvezetéket még a hetvenes években építették. A fő vonal Fehéroroszországban ágazik három felé: északra Lettország és Litvánia irányába (amit Oroszország 2003-ban, majd 2006-ban lezárt büntetőintézkedésként), a másik szakasz nyugat felé tart Lengyelországba és Németországba, a harmadik, délnyugati szakasz Ukrajnába, Szlovákiába, Magyarországra Csehországba fut.
A 2008 és 2011 között épült BPS-1 olajvezeték és a várhatóan hamarosan működésbe álló BPR-2 vezeték egyaránt jelentős olajmennyiséget von ki a Barátság vezetékből. Az orosz kőolaj a Balti- és az Északi-tengeren át tankereken jut el az európai fogyasztókhoz, illetve Rotterdamba, Európa egyik fő olajkikötőjébe.
A Jamestown Foundation a Transneft által közölt adatok alapján arról számolt be, hogy Oroszország tavaly 24,5 millió tonna kőolajat adott el vezetéken szállítva Lengyelországba, ami 15 százalékos csökkenés éves szinten. Ugyancsak 15 százalékkal 3,9 millió tonnára esett a Csehországnak vezetéken eljutatott orosz olajexport, Magyarországra pedig 6 százalékkal 6,2 millió tonnára mérséklődött.
Ezzel szemben a Barátság vezetéken Németországnak eljuttatott olajmennyiség 8,5 százalékkal 19,5 millió tonnára nőtt, Szlovákiába pedig 15 százalékkal 6 millió tonnára emelkedett.
Ez azt jelenti, hogy a két tranzitország, Fehéroroszország és Ukrajna kevesebb tranzitdíjat kapott tavaly az orosz kőolaj továbbításáért. Az Ukrtransnafta ukrán olajvezeték üzemeltető adatai szerint tavaly 17,8 millió tonna orosz kőolajat tranzitáltak, 11,6 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban.
Ugyancsak kevesebb tranzitbevételre tett szert Fehéroroszország, amelynek kormányát aggasztja az a lehetőség, hogy leértékelődik a Barátság olajvezeték, és Minszk ezzel kevesebb devizához jut. Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök már arról beszélt, hogy lehetséges vevőket keresnek a nemzeti tulajdonban lévő tranzitvezeték-szakaszra, és "nem csak oroszokat"
MTI
