Amint végignézek az elmúlt hetek piaci mozgásán, sok mindent nem látok benne. Az eurót tovább veszik a (várt növekvő) kamatkülömbözet miatt, a kötvénypiacok érdekes módon pozitívak, részvények oldalaznak, az árupiacok inkább felfele tendálnak.
A vállalati kötvénypiac túlfűtött: egyre több olyan kibocsátó jelenik meg, melynek az IPO-ja is csak pár éves, abszolut nulla múltja, track-recordja van. Ezek a cégek szereznek egy ratinget és veszik fel az olcsó pénzt, olyan szinteken, ahol a bankok még ajtót sem nyitnának nekik. A befektetők meg veszik őket, mint azt az ukrajnai kolhozt, mely az agrárpiaci hisztériát lovalgolva jött egy új deallel. Mindezt úgy, hogy Ukrajnában a tulajdonviszonyok tisztázatlanok, de egyre többen bocsátanak ki kötvényt, hogy abból mezőgazdasági területeket vásároljanak fel, traktorokat vegyenek. Persze ha default van, itt nincs recovery value, nézhetsz a pénzed után, mehetsz Ukrajnába egy busznyi verőlegénnyel meg koffernyi ezressel (USD, illetve most inkább EUR). 2000-2001-ben pukkant az internetlufi, hát ez is ahhoz hasonlatos most.
Azon is gondolkoztam, hogy itt vánszorgunk, minden fontosabb termékben egy 5-10 százalékos sáv alakult ki, mindez úgy, hogy az államháztartási deficitek a fejlett világban 5-10 százalék között vannak, és töretlenül növekednek a fejlődő országokban. Restrukturálás fenyeget állítólag a görögöknél (azért inkább így fogalmazok, mert Papandreu még engem is be akar majd perelni, mint a Citibankot...). Ráadásul nem csak a PIIG többi tagja miatt kell aggódni, de már Franciaországot emlegetik, mint a Spanyolországot követő „dominó”.
A jegybankok egy része (főleg FED, BoE) még mindig nyomja a pénzt, mások emelgetnek, mert a fejlődő világban ár-bér spirál indult meg, mely begyűrűzik az importon át, hiszen ma minden, még a fokhagyma is Kínából jön. Trichet ugyan figyelmeztet („Vigilance-Vigilance”), de egy cost-push infláció (költségoldalról gerjesztett árinfláció) ellen nem sokat tehet. Ráadásul az erős euró már maga is kamateleméssel ér fel, és a deficitcsökkentések még inkább fékezik a belgazdaságot.
Rengeteg tehát a bizonytalanság faktor, és ezek száma napról napra növekszik. Amikor már Bill Gross is shortolja a treasurypiacot 3,6 százalék óta (10 éves kötvény), DE az még mindig 3,3-3,5 százalék között van ennek ellenére. A nagy kérdés persze, hogy mi lesz, ha a gazdaság elkezd lassulni, ahogy Kína akarja, meg amely irányba a dolgok néznek? Az USA lakáspiacán az árak, minden ördögi eredője, egyre lejjebb esik. Ott még mindig DEFLÁCIÓ van.
Hosszú távra az államkötvények nem sokat érnek (mfor.hu szerk: lásd még Zsiday Viktor Ki nyer ma? Bernanke vs. Gross című cikkét), de rövid-közép távra abszolut elképzelhető hozamcsökkenés, amint a sok pénz kiáramlik részvényből, vállalati kötvényből, nyersanyagból EGYETLEN eszközbe: az amerikai állampapírba (US Treasurybe). Miért? Például, ha a FED befejezi a QE2-nek nevezett kíséretét, vagy ha a görögök esetében tényleg bejelentik a hitelek átütemezését. Ez utóbbi kapcsán persze csak akkor van mindennek értelme, ha a hitel nominális értékének megvágása mellett képesek elsődleges államháztartási többlet elérésére. Enélkül ugyanis 10 év múlva ismét vághatnak, persze nem kamatot.
Ilyen időben volatilitást kell venni, leginkább EUR/USD-ben vagy részvényben, kötvényben. Az eddigi 2 év emelkedése tartósan nem folytatódhat.
De ha az tetszik, lehet tovább kergetni az OTP-t, hátha végre valahára kitör és elmegy 7000-re.
