A cél, amit a hazai kommunikációban ki lehet hallani, hogy az ország finanszírozása kevésbé legyen függő a külföldi tőkétől. Ezt vagy úgy érem el, hogy csökkentem az adósságot, vagy úgy, hogy a belföldi megtakarítások elég nagyok, hogy finanszírozzák az országot. Miért akarom magam kevésbé függővé tenni? Hiszen elvileg mindenki, aki hitelez azt akarja, hogy kapja vissza a hitelt; ezt akarja Mari néni, aki kincstárjegyet vesz és a londoni fedezeti alap traderje is vagy egy szingapúri biztosító befektetője is. Az egyik lényeges különbség, hogy egy hazai befektető, másképp látja az ország politikáját, mint egy külföldi. Ez önmagában egy kicsit ellentmondó állítás, hiszen egy politika vagy jó, vagy nem a befektetőnek.
Kicsit bővebben. A hazai befektető jobban ki tud ülni egy időszakot, melynek lehetnek könnyebb és nehezebb részei, mint egy külföldi, főleg akkor, ha megvan a bizalma abban, aki az országot egy ilyen úton átvezeti. A külföldi befektető, meg gyakran nem is tudja valójában mi van az országban, hiszen a nemzetközi média azt írja, amit el tud jól adni, és amit egyesek a szájába adnak. A külföldi befektetők egyes csoportjai kihasználják a részben a média interpretálása miatt kialakult bizonytalanságot, és megpróbálnak pénzt keresni – rajtunk. Megshortolja a forintot, a kötvényeket, kiugrasztja a nyuszit a bokorból. Sokszor pedig a nyúl, mint a Blöffben....hátulról, élesben.
A volatilitás szellemének kiengedése igen veszélyes dolog. Ahhoz, hogy a piacok megnyugodjanak mindig sokkal hosszabb idő kell, mint hogy idegesek legyenek. Azzal pedig, hogy az AKK magasabb hozamon adja el a papírjait, több pénzt kell előteremteni a gazdaságból. Ki lehet számolni, hogy a megugrott hozamok mennyivel több költségvetési kiadást hoznak.
Persze vannak bankok által szervezett látogatások Magyarországra, itt leülnek a kormány, az MNB és más szervek döntéshozóival, de ez általában csak késéssel jön. Amit olvastam a napokban, azok alapján ezek a látogatások pozitívan jöttek le a befektetőknél, valamelyest csökkent a bizonytalanság, a forint is megnyugodott és a hozamok is. Ez ismét azt mutatja, hogy a kommunikáció nem működik jól.
Az egyik vélhető célja a kormánynak tehát, hogy ezt a volatilitást kiküszöbölje. Ezt mint írtam, vagy a kommunikáció átgondoltabbá tételével, szövetségesek keresésével érheti el, vagy pedig a belső, hazai pl. magánbefektetői finanszírozás növelésével. Nos, ez utóbbi nehéz lesz. Egyrészt, mert a lakosság megtakarításai alacsonyak, ami volt (részben regisztrált, részben nem regisztrált megtakarítás) elment sok esetben a végtörlesztésre. Akinek lenne, az is meg vannak ijedve, hiszen hallják, hogy mit ír a külföldi média, annak mi a hatása, és annak hisznek, amit látnak és nem annak amit a kormány mond. A jegybank persze át tudná hidalni a dolgokat, de ennek hátulütőiről már többen írtak. (mfor.hu szerk lásd Szoldán Péter írását: Jegybanki tartalékok: ha Obamának lehet, Orbánnak miért nem?)
Összességében ezért sem hatékonyak a Kossuth Rádió 180 perces és más interjúk. Ismétlem: addig amíg az ország külföldi megítélése nem javul, fejre is lehet állni, akkor sem fog semmilyen hazai kommunikáció javítani a helyzeten, még ha 24 órán át is magyarázzuk a rádióban mit akarunk.
Hogy javítsunk a megítélésen? Mint azt pár napja írtam, akinek van adukártyája, az diktál (mfor.hu szerk lásd A Magyar Virtus éve, az újabb szabadságharc). Akinek nincs, az vagy blöfföl, vagy kivárja az időt, és ha lesz, akkor ő is diktálhat. Mi blöfföltünk, és csúfosan besült. Ezt a kört elbuktuk, mehetünk az IMF-hez. Az egész azzal végződött, hogy a külföld ismét mint rebellis magyarokat lát minket, aki kezelhetetlen. Sok okos gondolat, terv vész el, mert rosszul adjuk el magunkat. Pedig egy jó kommunikációval időt is nyerhetnénk, bármi legyen is a végső cél, nem kell azt nyilvánvalóvá tenni, de partnerek nélkül ismét abba a gödörbe esünk, mint Trianonkor. A románok akkor is és most is jobban kommunikáltak, megkapták az IMF-hitelt most is és végzik dolgukat...
A piacok láthatóan tovább ámítják magukat, el akarják hinni, hogy jobb lesz. Ez az optimizmus szöges ellentéte a tavalyi évnek. Likviditás az lesz bőven, a nemzeti bankok mindent meg fognak tenni, hogy az inflációt fenntartsák. Sokáig alacsony kamatok, még több pénz. A spanyolok már tudják ezen a szinten finanszírozni magukat, az olaszok még nem teljesen, de már a tegnapi és mai aukció is nagy szó. Nagyjából 4-5%-t látok még max a részvénypiacokban, ami benne lehet, utána erőteljesebb ellenállások jönnek. Ahogy legutolsó írásomban vártam (mfor.hu szerk lásd: Itt a katarzis), a hazai kamatszinteket és a forintot is kihasználták a befektetők és beszálltak, bár nem hiszem, hogy ennyi lett volna.
