A befektetések világában olykor egymásnak szögesen ellentmondó véleményekkel, elemzésekkel találkozhatunk, ezért nagy kérdés, hogy a befektetők mi alapján döntenek. Az idén közgazdasági Nobel-díjat nyert Richard H. Thaler „viselkedési közgazdászként” az ilyen bonyolult döntési mechanizmusok elemzésével foglalkozik, és a pszichológia szemüvegén keresztül tanulmányozza az egyének és az intézmények gazdasági-döntéshozatali folyamatait. A viselkedési közgazdaságtudomány olyan, látszólag egyszerű kérdésekre keresi a választ, mint például hogy az egyetem megválasztásakor, az egészséges életmód vagy éppen a káros szenvedély közötti döntéskor miért az egyik megoldás mellett döntünk a másik helyett.
Racionálisan döntenek a befektetők?
Az immár Nobel-díjas közgazdász a fenti kérdéseket is vizsgálva jutott el a pszichológia és a közgazdaságtudomány határmezsgyéjére. Hiszen valami alapján akkor is eldöntjük, hogy abban a pillanatban mit szeretnénk, minek/kinek szeretnénk hinni, ha az adott szituációban meghozott döntés helyességét csak az idő múlásával tudhatjuk meg. „Először is el kell fogadnunk a tényt, hogy nem vagyunk racionálisak - legalábbis közgazdasági értelemben véve nem. Így, ha szeretnénk megtakarításunkból a lehető legtöbbet kihozni, egyrészt oda kell figyelnünk az olyan tipikus befektetői hibákra, mint például az aktuális lelkiállapot szerinti döntés, a túlzott magabiztosság vagy éppen a kényelem csapdája, amikor indokolatlanul sokáig lehorgonyzunk egy befektetés mellett” – tanácsolja Kovács Mátyás, a K&H Alapkezelő szenior portfólió-menedzsere.
„Másrészt, mivel a befektetők csak a rendelkezésükre álló információkat tudják mérlegelni, ezért arra kell törekedni, hogy minél szélesebb körben tájékozódjanak egy-egy fontos befektetési döntést megelőzően. A K&H prémium lakossági befektetők körében készült felmérésünkkel folyamatosan monitorozzuk, hogy mely információkat nézik meg a hazai megtakarítók. Ez alapján azt látjuk, hogy a három legdominánsabb preferencia a várható hozam (81,7%), a tőkevédelem (77,95%) és a futamidő (74,25%). A futamidő mint meghatározó döntési tényező fontossága nőtt leginkább tavaly óta, de ezen kívül a múltbeli hozam és a mögöttes befektetési történet is egyre fontosabb szempont a befektetők számára” – tájékoztatott Kovács Mátyás.
mfor.hu
