1. Szájmarketing
Nem véletlenül került az első helyre, még ha bármennyire is szokatlan – sok lakás úgy talál gazdára, hogy az eladó ismerősei közül, vagy a házban lakó szomszédok valamelyike gyorsan lecsap rá. Ha hamar szeretnénk túladni a lakáson, mindenképpen érdemes széles körben (ismerősök, barátok, kollégák, a ház lakóközössége, de még akár vidéki rokonok között is) elterjeszteni, hogy eladó a lakás, hiszen bármelyikük lehet potenciális vásárló. (Ha arra számítunk, hogy sok érdeklődő lesz – még ha ismerős is, alkalmazzuk a Lakásmustrán korábban írottakat, a nagy értékű berendezési és műtárgyakat tüntessük el a szem elől (vagy magából a lakásból is), nehogy valakinek kedve támadjon magáévá tenni egy későbbi időpontban). Ismerősnek való eladás esetén viszont őszintén beszéljünk a lakás hibáiról is, különben a baráti viszony láthatja kárát.
Különösen „úri” vagy jó lakóközösséggel rendelkező házakban lehet kifejezetten hatékony, ha diszkréten elterjesztjük a házban az eladási szándékot – nagy az esélyünk rá, hogy a ház nyugalmának megőrzése érdekében (félve az esetlegesen hangos, problémás új beköltözőtől) valamelyik lakótárs ajánlatot fog tenni a lakásra. (Más a helyzet akkor, ha elővásárlási jog is létezik az ingatlanra, ilyenkor érdemes az ügyvédnél kezdeni, aki elmondja, milyen módszerekkel tudjuk elérni a legmagasabb árat, ha valaki élni kíván ezzel a jogával.) Rossz lakótársi viszony esetén ízléstelen, de hatékony módszer lehet, ha lakásunkat egy-két alkalommal látványosan „problémásabb” vevőkörnek mutatjuk be, majd utána bejelentjük, hogy „nagyon tetszett nekik lehet, hogy pár nap múlva aláírjuk a szerződést” – ekkor rendkívül megnő az esélye a házbéli vásárlásnak. (A problémás vevőt nem kell feltétlenül felkutatni, akár valamelyik ismerőssel el is játszathatjuk a szerepet, ha viszont tényleg van ilyen vevőnk, nem baj, ha a lakást már üresen mutatjuk).
2. Szöveges apróhirdetés
„Belvárosban lakás eladó”, „Szép környezetben kertre néző lakásomat eladnám” – hány és hány ehhez teljesen hasonló apróhirdetéssel lehet találkozni nap, mint nap az újságokban, melyeknek ha magánszemély adja fel, az égvilágon semmi értelmük, csak rengeteg telefonálásra fordított időt pazarolunk el vele. (Ha ingatlanos adja fel, akkor persze más a helyzet, hiszen a cél az, hogy betelefonáljon az ügyfél, és akkor már lehet neki tényleg belvárosi lakásokat ajánlani). A tucat számra kapható színes hirdetési újságok, az egymás hegyén-hátán álló internetes fényképes hirdetési portálok korában lakossági ingatlan-apróhirdetésre pénzt kiadni meglehetősen értelmetlen vállalkozásnak tűnik, hiszen a képes hirdetések a legtöbb esetben sokkal nagyobb eséllyel indulnak, főleg akkor, ha a képen a lakásból nem csak egy fél m2-ernyi területet, például a függönyt sikerült ábrázolni.
Ha már mindenképpen szöveges aprót adunk fel, akkor azt tegyük olyan lapban, amelyet sokan vásárolnak, egy alkalommal viszonylag kevés apróhirdetés van benne, és azok sem fényképesek – jellemzően ilyenek az országos napilapok. A szövegben próbáljunk részletesek lenni, írjuk le közelítőleg hol található az ingatlan, milyen tájolású, mekkora, hány szobás, az esetleges extrákat, kilátást, és természetesen az irányárat. (Sokan nem adják meg, pedig ezzel csak rengeteg: „25 millió? Köszönöm, viszhall!” típusú telefonhívást generálnak saját maguknak. Az árat előbb-utóbb úgyis meg kell mondani, tehát érdemes mindjárt az elején közölni, esetleg jelezve az „irányár” kitétellel, hogy elképzelésünk alkuképes).
Írjunk a hirdetésben arról is, ha a lakás tehermentes – ez javítja az esélyeket, valamint ha esetleg megosztható, hozzáépítési lehetőség van, vagy éppen beépíthető a tetőtér, netán éppen most újítják fel a társasházat. 5-6 mondat elegendő, ebbe próbáljuk belesűríteni az információkat.
Mivel ilyen hirdetésnél nincs kép, mint első benyomás, kérésre a telefonban megmondhatjuk az utcát, vagy azt a sarkot, amelyhez közel van az ingatlan (a pontos címet nem muszáj), hogy az érdeklődő nagyjából képet kapjon, meg akarja-e nézni a lakást. Ezzel mindenkinek időt takarítunk meg, hiszen nem kell feleslegesen otthon lennünk a mutatásnál, amikor a vevő 1 perc után szélsebesen távozik (akár már a bejáratnál) hiszen esze ágában sincs mondjuk a Magdolna közben lakást venni.
Mind a szöveges, mint a többi fajta hirdetésre érvényes, hogy lehetőleg ne adjuk meg a vezetékes telefonszámot, ami a lakásban csörög, inkább egy mobilt tegyünk közzé, amit ki lehet kapcsolni (sőt ha már az egész nem aktuális, el is lehet a kártyát dobni).
3. Fényképes apróhirdetés
Fényképes hirdetést közzétehetünk színes magazinokban, internetes hirdetési portálokon, valamint akár a később tárgyalásra kerülő falragaszokon, cédulákon is. Nyilván senkinek nem kell elmondani a fényképes hirdetés előnyeit, inkább foglaljuk össze azokat a hasznos szabályokat, melyeket érdemes betartani a fotók készítése során.
Először is csináljunk rendet, mert a kupleráj a fotókon még nagyobb kuplerájnak látszik, és vélhetően kevesen fognak felsikítani, hogy „ez az!” és rohanni megvenni az eladó lakást. Legyen szép rend a fényképeken, így jobban látszanak a lakás terei, lehetőségei, az egész térérzett nagyobb lesz a képeken.
Mutassunk minél nagyobb részleteket a lakásból – neten sok képet fel lehet tenni, így szabadabban játszhatunk a képek készítésénél, magazinban a legjellemzőbb, legszebb képet válasszuk ki a hirdetéshez – ne kövessük el azt a hibát, hogy kis részleteket fényképezünk le közelről, a vevőt nem a fotel, a függöny vagy éppen a mikrohullámú sütő, hanem az egész lakás, vagy legalábbis helyiség érdeki. Sokan esnek abba a hibába, hogy csak egy kis szegletét fényképezik le az adott szobának, így a fotó gyakorlatilag semmi pluszt nem ad – bátran használjuk a totálképeket (persze értően, az esetleges hibákat ügyesen ki lehet komponálni).
Sokan megörökítik a WC-t. És nem is riadnak vissza attól, hogy az elkészült képet – a műintézmény állapotától függetlenül nyilvánosságra hozzák. Maradjunk annyiban, hogy ezt csak akkor érdemes megtenni, ha a helyiség állapota makulátlan, egyéb esetben (20 éve vett lila ülőkehuzat, erotikus képek a falon, leharcolt állapot) inkább tekintsünk el tőle, teljesen illúzióromboló lehet. Ugyanez érvényes lehet a fürdőszobára is, ezt ugyan lefényképezhetjük, de előtte legalább takarítsuk ki, ne szerepeljenek a képen száradó ruhák, a kád szélére sorban kirakott tisztálkodó szerek, és a csap alatt a szennyes kosár. (Jellemzően egy lakás eladhatóságát rendkívül le tudja rontani a kifogásolható állapotú fürdőszoba, hiszen a vevő azonnal kalkulál a felújításra költendő összeggel).
Lehetőleg fotózzunk napfényben (de ne a fénnyel szemben), akkor, amikor a lakás a legvilágosabb – ekkor is használhatjuk a lámpákat, amitől a szoba még világosabbnak tűnhet. Ha a lakás sötét, akkor kapcsoljunk be hangulatvilágítást, ezzel a trükkel este/sötét lakásról is viszonylag vonzó képeket lehet készíteni. Készíthetünk akár videós hirdetést is, de ezt csak akkor tegyük, ha valamelyest értünk is hozzá.
4. Falragasz, szórólap
Régi idők – és ingatlanosok megoldása – a falra, hirdetőoszlopra ragasztott apróhirdetés, autók szélvédőjére, postaládába beszórt flyer. Ezeken akár képeket is el lehet helyezni (de csak akkor tegyük ezt, ha jó minőségű nyomtatóval vagy fénymásolóval dolgozunk, különben a végeredmény inkább rontja az eladási esélyeket). A szórólapon van hely, sok mindent leírhatunk a lakásról és mindezt ingyenesen tehetjük, csak időt és energiát kell ráfordítani a terjesztésre.
Ha lehet, ne írjuk kézzel a szórólapot, egyrészt nem biztos, hogy könnyen el tudják olvasni a kézírásunkat, másrészt ma már leginkább csak az ingatlanosok készítenek ilyen anyagokat. Nyugodtan megcsinálhatjuk az egész anyagot számítógéppel, esetleg írjuk rá, hogy a lakás magánszemélytől, vagy tulajdonostól eladó.
A szórólapozás hatékonysága mindenesetre sokszor megkérdőjelezhető, hiszen nagy valószínűséggel a cetlinket megkapók alig 1-2%-a akar lakást venni, így a kívánt eredmény eléréséhez sok helyre kell eljuttatnunk. Ragaszthatjuk hirdető vagy villanyoszlopra, dobhatjuk postaládába, tehetjük autók szélvédőjére.
Nagyon vigyázzunk arra, hogy a szórólapon ne szerepeljen se a cím, sem személyes adat, sem vezetékes telefonszám – egy olyan, lehetőleg feltöltő kártyás mobil számát adjuk meg, amire később nem lesz szükség. A kiragasztgatott, kéretlenül bedobott hirdetésnek ugyanis nem mindenki örül – jobb esetben csak kidobják vagy leszedik, rosszabb esetben az is előfordulhat, hogy az egyébként fizetős hirdetési felület tulajdonosa nemes egyszerűséggel leszámlázza a hirdetési költséget, éppen ezért kerüljük el például a tömegközlekedési megállóhelyek üvegfülkéire való ragasztgatást, ami egyébként is elég barbár dolog.
5. Internet
Az interneten manapság se szeri, se száma az ingatlanhirdetési oldalaknak – a lakáskereső portál üzemeltetése üzlet. Éppen ezért bizonyos helyeken már fizetnünk kell a hirdetések egyes részeiért (például képek feltöltése), de sok a teljesen ingyenes lehetőség. Ingyenes oldalak esetén bármelyikre feltölthetjük a hirdetést, amelyikről sejtjük, hogy van valami forgalma – rövid idő alatt megvan, pénzbe sem kerül. Fizetős oldalak esetén próbáljunk meg érdeklődni a hatékonyság iránt. Fontos, hogy jegyezzük meg, hova raktuk fel a hirdetést, hogy alkalomadtán tudjuk, honnan kell majd levenni, hol kell árat módosítani, vagy éppen nehézkes eladás esetén képeket cserélni.
A neten viszonylag szabadon írhatunk a lakásról, rengeteg képet feltölthetünk, az is megoldás lehet, hogy a hirdetési oldala mellett készítünk a lakásnak egy saját weboldalt, sok képpel, információkkal – ennek a címét akár megmondhatjuk a telefonba is, így a vevő előzetesen eldöntheti, érdekli-e a dolog, nem kell időt pazarolni a felesleges mutatásokra. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a keresőkben oldalunk régi verziói is esetleg hozzáférhetőek lesznek, így szintén érdemes eldobható telefonszámot használni, a személyes adatokat pedig nem közölni.
