Ahogy a jövedelmekben, úgy az élet- és lakhatási körülmények terén is komoly különbségek vannak a felső és alsó társadalmi rétegek között. Ez jól látszik 2011-es népszámlálás lakásminőségi mutatószámaiból is, amely felmérés eredményét a napokban tette közzé a KSH.
Mivel a lakások minőségének mérése nehéz, a hagyományos kategóriák helyett két olyan mutatóra támaszkodta a szakemberek, amelyek elsősorban a kiemelkedően jó, illetve a szélsőségesen rossz helyzetek megragadására alkalmasak. Előbbire a két, esetleg több fürdőszobás lakások a legalkalmasabbak, mivel ezek általában nagy alapterületűek és egyéb tekintetben is színvonalasabban felszereltek. A másik véglet az úgynevezett substandard lakástípus, amelynek mutatóját olyan tényezők figyelembevételével alakították ki, melyek mindegyike már önmagában is kizárja az elvárható minőségű lakhatási feltételek megvalósulását. Ilyen ha nincs illemhelyiség vagy fürdőszoba, csatornázatlan, alapozás nélküli, vályogfalú épületben van, 50 négyzetméter alatti és nincs konyhája vagy legalább egy egész szobája.
A legjobb helyzetben ezen a téren a felső és-középvezetők, nagy- és középvállalkozók állnak, akiknek 32,6 százaléka lakik több fürdőszobás ingatlanban és mindössze 1,4 százalék olyanban, amelyre a substandard kritériumok közül akár egy is illik. Őket követik a magasan képzett értelmiségiek 21,3, illetve 1,5 százalékkal.
(Forrás: KSH)
Bár a nem mezőgazdálkodási vállalkozók az 5. legmagasabb státuszt képviselik, mégis náluk fordul elő még 20 százaléknál magasabb arány komfortfokozatban, viszont már 4,7 százalékuk lakik rossz minőségű ingatlanban. A legnagyobb különbség egy társadalmi rétegen belül a mezőgazdasági vállalkozóknál figyelhető meg, ahol 10,6 százalék él magas és 18,3 százalék alacsony komfortfokozatú ingatlanban.
A betanított munkásoknál, az egyszerű munkát végzőknél, a munkaerőpiacról kiszakadottaknál és azok körében, akik soha sem dolgoztak, elvétve akad csak több fürdős ingatlan, ám substandard ismérvek gyakoriak.
A méret alig mutat meg valamit
Bár sokak számára a nagy lakás jelenti a jómód egyik ismérvét, az alábbi táblázatból látszik, hogy ez csak korlátozottan igaz. Ráadásul a városi környezetben a nyilvánvaló helyhiány miatt nem vetekedhetnek az ingatlanok a vidékiekkel, már ami a méretüket illeti.
Az is látszik, hogy az egy főre jutó ingatlanméretben egyáltalán nincsenek drasztikus eltérések, sőt átlagosan azok laknak a legnagyobb ingatlanban, akik soha nem dolgoztak. Az persze más kérdés, hogy ezek milyen minőségűek.
(Forrás: KSH)
mfor.hu
