A hazai megtakarítók, kisbefektetők többsége erősen kockázatkerülő, amint azt a garantált alapok népszerűsége is mutatja. Az óvatosaknak mutat be egy önállóan összeállítható portfóliót a Napi Gazdaság.
A több száz milliárdos vagyont tartalmazó, az eredeti tőke visszafizetésére biztosítékot nyújtó, de valamilyen piaci árfolyamoktól, mutatóktól függő hozamú garantált (más néven tőkevédett) alapok alapreceptje egyszerű. A tőkének azt a részét, durván 75-85 százalékát, amely a lejáratkor a tőke és - ha van - a minimális hozam visszafizetését biztosítja, biztonságos kamatozó eszközbe - jellemzően bankbetétbe - fektetik. A többin főként vételi opciókat (vételi jogokat) vásárolnak részvényekre, indexekre vagy másfajta, például árupiaci termékekre. Hohó, ezt én is meg tudom csinálni, csak adjanak el nekem 80 százaléknyi állampapírt és 20 százaléknyi indexopciót, három év múlva így minimum a pénzemnél vagyok, de talán nyerek is - gondolhatja a merész kisbefektető. Elviekben valóban, a gyakorlatban azonban ezt nehéz megvalósítani.
Magyarországon gyakorlatilag nem létezik opciós piac, a tőzsdén hiába is próbálnánk ilyesmit keresni. Külföldi piacokon természetesen igen, és vannak is olyan hazai brókercégek, amelyek kínálnak szolgáltatásaik között opciókkal való kereskedelmet, ez azonban jóval több pénzbe kerül, mint amit a hazai tőzsdén megszokhatott a befektető. Az egyik cég díjtáblázata szerint például minimum 10 ezer forint egy üzlet díja, és az opció lehívása - a vételi, esetleg eladási jog érvényesítése, ha az opción nyerünk - további 25 ezer forintba kerül. További drágító tényező lehet az opciók eladási és vételi árjegyzései közötti árrés, ha az opció kereskedelme nem eléggé likvid vagy árjegyzőkön alapul. Továbbá az ellenértéket ugye devizában kell kifizetnünk, ami árfolyamkockázatot is visz a képbe, és ha nincs devizánk, a konverziós költségeket is állnunk kell. Ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen házi garantált alapunkat külföldi opciók segítségével felállítani, csak azt, hogy valószínűleg legalább tíz-húsz millió forint kell hozzá, hogy megérje. Az említett tranzakciós költségek ugyanis csak legalább két-három millió forintnyi opció megvásárlása esetén süllyednek elfogadható, az árfolyamérték 1-2 százaléka körüli szintre. Ez tehát igen bonyolult és költséges megoldás, legalábbis kis tételben, de azért akad más lehetőség is itthon és külföldön egyaránt. Ha az opciókat határidős üzletekkel - például határidős BUX-vásárlással - váltanánk ki, az durván megnövelné a kockázatot, ezek ugyanis, ha veszteségbe fordulnak, enni kérnek: a befektetőnek pótlólagos összegeket kell befizetnie, tehát célunkkal ellentétben az eredeti tőkénk sincsen biztonságban. Vannak azonban itthon és külföldön egyaránt certifikátok, amelyek sokban hasonlítanak az opciókhoz: a mögöttes termék, index, részvény, árucikk, deviza értékének változását követik, fontos, hogy tőkeáttétel érhető el egyes fajtáikkal, és ami esetünkben lényeges, nem bukhatunk el többet a vásárlásukkal, mint amennyit eredetileg befektettünk. A Budapesti Értéktőzsdén számos certifikát létezik (a német DAX indexre, olajra, aranyra, euró/forint árfolyamra stb.), ezek közül a tőkeáttételes, turbó típusúak vásárlásával mellékelhetünk hasonló hatást az állampapírcsomag mellé, mint amilyet a tőkevédett alapok nyújtanak. A certifikátoknak is vannak azonban bőven hátrányai: egyrészt kevéssé likvidek, a fő likviditást a tőzsdén az árjegyző biztosítja, és az árrés alsó és felső széle között nem ritka az 5-7 százalékos különbség sem. Ez a többi piaci szereplő ajánlataival szűkül ugyan, de ez esetleges, nincs rá garancia, hogy amikor mi adunk el vagy veszünk, nem fogunk éppen több százalékot veszíteni a marzson. Másrészt a certifikátok konstrukciójának kialakításakor már eleve jelentős haszonkulccsal dolgozik a kibocsátó. További bizonytalanságot jelent, hogy a tőkeáttétel pontos mértéke az árfolyam függvénye, így állandóan változik. Ráadásul a certifikátok éven belüli lejáratúak, megújításuk tehát újabb és újabb ismétlődő költségtételt jelent.
Ez a módszer is igen költséges tehát és bizonytalanságokat hordoz, de annyi előnye van, hogy - a megfelelő szerződések megkötése után, internetes vagy telefonos rendszereken keresztül - otthonról, karosszékből, forintban, a külföldi befektetéseknél jóval egyszerűbben bonyolítható. Másrészt a hazai tőzsdén a certifikátok kis tételben is vásárolhatók, mivel a minimális brókerjutalék néhány cégnél csak pár száz forint, tehát nem kellenek milliók ahhoz, hogy házi garantált alapunkat felállítsuk.
Hogy mi az előnye mindezeknek a módszereknek ahhoz képest, ha valódi garantált alapot vásárolunk? Költségszinten, amint láttuk, alighanem semmi, hacsak nem nagy összeggel, nagyon költséghatékonyan csináljuk, olcsó megoldást találva opciók vagy certifikátok vásárlására. Előny viszont a rugalmasság: magunk választhatjuk meg, hogy olajjal, arannyal, DAX-szal vagy valami mással, illetve ezek kombinációjával állítjuk fel saját kis házi tőkevédett alapunkat. További előnyünk, hogy ha likvidálni akarjuk a pozíciónkat, akkor nagy valószínűséggel jobb áron megtehetjük, mint a tőzsdei zárt végű alapok eladásánál a nyomott árfolyamok vagy a legtöbb nyílt végű garantált alapnál a magas visszaváltási jutalékok miatt.
