Az albérleti piac (albérlet alatt a köznyelv a kiadó lakást érti, főbérlő alatt pedig a tulajdonost) egy nagyon bizalmi viszonyon alapuló, ugyanakkor mégis kockázatos történet, ahol nem kellő odafigyeléssel súlyos pénzeket lehet veszteni, mindkét oldalon. Éppen ezért érdemes legalább az alapvető szabályokkal tisztában lenni, amiket sajnos még ma sem ismer – és tart be – mindenki a piacon.
Sokat érhet a papír
Legfontosabb szempont, hogy az albérlet kiválasztásához idő és türelem kell, szerződés, papír és körülnézés nélkül sehova nem szabad beköltözni, csak azért, mert éppen sürgős a dolog – ez később számtalan probléma forrása lehet. Ha nincs szerződés, bármelyik pillanatban az utcára kerülhetünk (míg egy szerződéssel és a vonatkozó jogszabályok ismeretével nem is olyan egyszerű bárkit is kirakni a lakásból), valamint eldurvuló helyzet esetén semmiféle bizonyíték nincs a kezünkben. A papírboltban és itt-ott kapható szerződések sem az igaziak, érdemes egy sajátot gyártani, általában ebben jobban érvényesíthetőek a nekünk szükséges szempontok.
Érdemes alaposan átolvasni a papírost, és nem automatikusan aláírni, mivel időnként számos érdekesség bújik meg bennük, különösen az áremelés lehetőségéről és mértékéről – ami határozott idejű szerződés esetén nem is annyira mellőzendő kérdés. Itt érdemes megjegyezni, hogy két, három vagy még több évre nem szabad lakásbérleti szerződést aláírni, de még egyre sem nagyon – a mostani piacon a bérlő is diktál, rég elmúltak már azok az idők, amikor reggel 9-re elfogytak a kiadó lakások.
Lenyelt kauciók
Igen fontos szabályozni a szerződésben az átadott kaució kérdését. A kaució – megfelelő bizalom és szimpátia esetén – akár el is hagyható, de ez azért ritka, inkább alkudni lehet belőle. Maximum 2 hónapot fizessünk, ez egy olcsó fővárosi albérlet esetében is legalább 100.000 forint. Legyen benne a szerződésben, hogy adott esetben a kaució hogyan lakható le, milyen esetekben lehet levonni belőle, hány napon belül kell visszaadni. Lehetőleg kerüljük el, hogy határozott idejű szerződés esetén idő előtti kiköltözésnél a kaucióból akarja fedezni a tulajdonos az új bérlőig kiesett időszakot, ez az összeg nem egészen erre való. Továbbá az esetlegesen megbízott ingatlanos jutalékát sem lehet levonni a kaucióból, azt a tulajdonos dolga rendezni saját zsebből.
Előfordulhat olyan eset, hogy a kauciót nem nagyon akarják visszaadni, néha valós, máskor mondvacsinált dolgok miatt. Egy eltört tányér, pohár nem ok a kaució visszatartására, persze komolyabb károknál más a helyzet. Mindezeket a vitákat elkerülendő, érdemes beköltözéskor a már fennálló hibákat rögzíteni (akár fényképpel is), és mindkét féllel aláíratni – ezzel kiköltözéskor megkíméljük magunkat attól, hogy ránk fogjanak olyan hibákat, amiket nem mi okoztunk. Az első alkalommal mindent ki kell próbálni, mi működik, és mi nem.
Láthatás havonta
Vannak olyan tulajdonosok, akik szeretnek ad-hoc felrohangálni a lakásba, mikor éppen kedvük van, csak úgy ellenőrizgetni, néha a bérlő háta mögött. Ezt semmiképpen ne tegyük, havonta öt-tíz perc találkozó a bérlők jelenlétében untig elegendő a pénz beszedésére, illetve az ingatlan állapotának ellenőrzésére. Ha sokat megyünk tulajdonosként a lakásba, pláne bejelentés nélkül, gyorsan el fognak költözni a bérlők.
Nem árt nagyon vigyázni azzal, hogy a bérlő tudta és ottléte nélkül megyünk be a lakásba, ebből később nagyon komoly problémák származhatnak. Egyrészt felfogható magánlaksértésként, másrészt könnyen kiderülhet (főleg későbbi vitás helyzetben), hogy eltűnt ez-az, például készpénz a lakásból, amiből nem biztos, hogy egyszerű lesz kimagyarázni magunkat. Inkább csak akkor menjünk, ha a bérlővel előre megbeszéltük, ő is ott van, ha pedig valami miatt muszáj távollétében felmenni a lakásba, előtte okvetlenül értesítsük.
Csodákat tehet a számlák átírása
A számlafizetési problémákat legegyszerűbben úgy lehet megelőzni, hogy átíratjuk őket a bérlő nevére – a szolgáltatók tudnak segíteni, különösen vonatkozik ez a telefonra és az internetre – így az esetlegesen felhalmozott kifizetetlen számlákat nem rajtunk fogják behajtani. Itt jegyzendő meg, hogy borzasztó ízléstelen dolog, és tulajdonképpen lopás hosszú távú bérletnél az átalánydíjakból adódó esetleges visszafizetéseket, támogatásokat a bérlő helyett igénybevenni. (Pécsett például nagy divat volt, hogy az átalányban fizetett áramszámlához kapcsolódó visszatérítést a tulajdonos szó nélkül felvette, holott ahhoz neki semmi köze nem volt).
Kérdés lehet még a közös költség: ezt igazából korrektebb tulajdonosok maguk fizetik, de elfogadható megoldás, ha a közös képviselő segítségével megbontjuk: a felújítási alap és ilyesmik nyilván nem tartoznak a bérlőre, a takarítás, a közös használatú áram (lift, lépcsőház) illetve esetleg a gondnok/biztonsági őr amit ki lehet fizettetni, de nem leszünk túl népszerűek, sőt az is lehet, hogy egy jó bérlőt vesztünk.
Elfelejtik bevallani
A hazai albérleti piacon a tulajdonosok elsöprő hányada nem fizet adót tevékenysége után. Ennek azért van kevés értelme, mert vita esetén a bérlő kezébe egy nagyon erős eszközt adunk: feljelenthet bennünket. Tapasztalat, hogy általában az adóhatóság felemlegetése mindenféle kauciós és elszámolási vitát meg szokott oldani mégpedig igen gyorsan, éppen ezért nem érdemes reszkírozni, bár megjelentek a piacon olyan tulajdonosok is, akik direkt ragaszkodnak a számlaadáshoz.
