Ebből is jó látszik, hogy mennyire egy globális témával állunk most szemben. A szabad pénz és tőkemozgás lehetővé teszi, hogy egy egérgombbal átutald pénzed egy szingapúri bankba, elslisszolva a cunami elől. Valóban el tudunk slisszolni? Másrészt ez jól mutatja az emberek „elkötelezettségét” is saját országuk irányába. Aki megint „szív”, az az, aki ezt nem teheti meg, majd ő épít mindent fel, és ha elment a felhő, a lepattant vagyonok majd visszajönnek ismét profitálni belőle. A görögöknél jóval (!) kevesebb adó folyik be az új adónemekből, mint a várt. A „rabló”gyorsabb mint a „pandúr”.
Más. A forint árfolyama most a nagy téma, olcsó nem olcsó. Egy tény, az MNB nem jött ki eddig verbális intervencióval, pedig várhatnánk. Ha szépen a bankok elviszik a feketelevest, akkor már semmi sem áll egy igazi jó forintzakó elébe. Igen, még itt nem álltunk meg. Mert mi történik? Minden eladósodott ország elkezdi majd gyengíteni a valutáját, amit a feltörekvő országok fognak megérezni. Ehhez járul még a reálbér csökkenése, mellyel a helyi munkaerő ismét versenyképessé válik. Ezzel megindul a várva várt kiegyenlítődés globálisan, mely valószínűleg az évtized témája lesz. Ennek ismeretében feltehetjük a kérdést: nem akarja-e a kormány hagyni tovább a forintot begyengülni, mely egy jó bevált módszer volt a feltörekvő országoknál a versenyképesség visszanyeréséhez? Ha kevesebb a devizahitel, könnyebben elviseljük. Ismét ravaszabbak vagyunk - mint azt már a különadóknál és más intézkedéseknél is láttuk - Európánál?
