Sokféle oka lehet a meglévő berendezés átadásának, ezek közül a legritkább az, ha valaki nagylelkű ajánlat keretében teszi meg ezt – esetleg erre akkor számíthatunk, ha a környéken meglehetősen nyomott áron, és nehézkesen megy a lakásértékesítés. Annál valószínűbb, hogy az eladó nem tud mit kezdeni az új lakásban a bútorokkal, nem férnek be, megunta őket, vagy éppen már nincsenek olyan állapotban, hogy megérné elvinni. Más a helyzet a kiadó lakásoknál, ahol sokan valóban bútorozottat keresnek, bár nem egy esetben az ingatlanban fellelhető bútorzat inkább ront, mint segít a lakás kiadhatóságán.
Csapda lehet a konyha
Az „itthagyjuk a berendezést” jellegű ajánlatok egyik csapdája az általában súlyos milliókért beépített konyhabútor. Ezt körülményes szétszedni, mozgatni, jellemzően nem is passzol az új lakásba – sokkal egyszerűbb megpróbálni rásózni az új vevőre. Mivel az ilyen típusú berendezés érték, általában ritkán adják ingyen, gyakori, hogy a tulajdonos „mond egy számot”, sőt az is előfordul, hogy csak az ottmaradt bútorral együtt hajlandó értékesíteni a lakást.
Utóbbi esetben azonnal köszönjünk el, hiszen lakások tízezrei állnak eladósorban a piacon, miért is kellene megvenni a más ízlése szerint összeválogatott, ki tudja milyen állapotban lévő bútorokat, a lakással együtt kötelezően? Szinte biztos egyébként, hogy hamarosan új ajánlat fog érkezni, immár bútorok nélkül. Ha azonban mégis megvennénk valamit, először is nézzük meg az újkori árát (vagy legalábbis egy nagyjából hasonló sorozatét ugyanabban az áruházban), és utána számoljunk.
Az rossz vicc, ha a tulajdonos annyiért akarja eladni, mint amennyiért vette, a modern bútoroknak ritkán emelkedik az értéke, sokkal inkább fordítva. Piaci becsélések szerint (életkortól és állapottól függően) maximum 50-60%-át szabad kifizetni az ilyen jellegű ajánlatoknak, de azt is csak akkor, ha egyébként ízlésünknek megfelel, és jó állapotban van. Ugyanez a helyzet a konyha esetében is, amit nyugodtan vissza lehet utasítani, ha egyébként mi tudnánk szebbet és olcsóbbat vásárolni.
Kisbútornak nincs értéke
Ha esetleg mi vagyunk a tulajdonosi oldalon, és próbálunk megszabadulni bútorainktól, nagyjából a következőkért lehet reálisan pénzt kérni: ülőgarnitúra, komplett szekrénysor, konyhabútor, esetleg nagyon jó minőségű étkezőasztal és kellékei, illetve a speciális bútorok (pl. antik). Kommersz helyen vásárolt íróasztal, szőnyeg, szék, polcok, könyvszekrény, komód nagyjából az értéktelen kategóriába tartozik ebből a szempontból, és egy-két kivételtől eltekintve ugyanez a helyzet az ágyakkal is. Az ilyen típusú bútorokat (ha kell a vevőnek) inkább úgy érdemes odaadni, hogy a lakás vételárából valamivel kevesebbet engedünk.
Nehéz lehet a helyzet akkor, ha a bútorok nem éppen divatosak, és sem nekünk, sem pedig a vevőnek nem nagyon kell. Ilyenkor lehet megoldás az ószeres, aki nagy valószínűséggel (de nem valószínű, hogy jó áron) elviszi a bútorokat. Kérjünk tőle ajánlatot (lehetőleg akkor, amikor már ki van ürítve a lakás, nincsenek értéktárgyak), majd gondoljuk át, hogy megéri-e annyiért az egésztől megszabadulni, vagy inkább mégis találunk hasznosíthatót.
Hirdetésben lassú
Vannak, akik internetes hirdetés keretében próbálnak megszabadulni a felesleges bútorzattól, ez általában elég lassú és nehézkes folyamat, és sokszor nem éri meg (pl. többe kerül a szállítás, mint amennyit az egész bútor ér), de főleg kisbútorok esetében lehet próbálkozni, a siker azonban egyáltalán nem garantált, és vannak olyan elemek is (mint például az ágy), amit az ember nem szívesen vásárol meg használtan.
A legjobb megoldás az, ha már a vásárlásnál úgy gondolkodunk, hogy egy esetleges költözés esetén az adott bútor értékesíthető-e, felhasználható lenne-e egy következő lakásban, vagy nemes egyszerűséggel a megszolgálta az árát kategóriába fog kerülni? Különösen az olcsó berendezési tárgyak esetében számíthatunk arra, hogy piaci értékük gyakorlatilag a pénztártól való kitolás után szinte nullára íródik.
