A görög kötvényeket folyamatosan adják, és kizárólag az eurózóna nemzeti bankjai állnak a vételi oldalon – meg lett nekik mondva. A kétéves görög kötvény vagy 26 pontot ment fel hétfőn (70-ről 96-ra), ma olyan 93 körül van. A többi piacon azonban inkább az eladók dominálnak. Az igazi barométer, az EUR árfolyama azonban nem állta ki a lakmuszpróbát. Alacsonyabban van, mint a bejelentés előtt: azaz, sokan még mindig nem bíznak abban, hogy az övezet politikusai hatékonyan tudják kezelni ezt; nyugodtan fogalmazhatunk úgy, "make it or leave it" krízist. Ha ezt nem tudják hatékonyan menedzselni, akkor az EUR tovább fog gyengülni (ami 1,25 alatt már az USA-nak sem fog tetszeni, hiszen ők is az export és a gyenge dollár révén próbáltak életet lehelni a "szétdrogozott" gazdaságukba). Ez persze jó az EUR-zónának (főleg Németországnak, ahol már vagy 10 éve nem volt reálbérnövekedés, és szinte csak az exportból él, szemben mondjuk Görögországgal, ahol rohamos bérnövekedés, belső fogyasztás, jellemtelen fiskális politika és makro-egyensúlytalanság volt), de egy gyenge valuta olyan mint egy piszkos udvar: sokat elmond a tulajdonosáról.
Lassan rátérve a bevezető után a lényegre: a hétvégi egy igen jelentős lépés volt, és '''TISZTÁN''' mutatja, hogy az európai vezetők előre menekülnek. Meg szeretnék reformálni ezt a rózsaszín idealizmusban fogant tákolmányt, és valamelyest erős talajra tenni, hiszen a szép eszmék már nem elegek. Sokan kritizálták az EU-t közös fiskális politika hiánya miatt, és véleményem szerint ez lesz a következő lépés. Az eddigi szabályok, melyeket keményebb szankció nélkül, és főleg ha Németország is csinálja mindenki áthághatta, nem alkalmasak egy pénzügyi rendszer keretbefoglalására. A pénzügyek komoly dolgok, nem lehet dilettáns módon sokáig sikeresen végezni.. . Hihetetlen mértékben gyökeres változásokra lesz szükség, hogy a piaccal elhitessük, itt ezt komolyan is gondolják. Mindezt azonban annyira lesz nehéz az egyes kormányoknak otthon a választóknak eladni, mint a görög mentőcsomagot Athénban. Már most is sokan ellene vannak a "befizető" országokban, lásd Németország, mely kvázi azért hordja vállán az eurót, mert engedték neki újból az egységes Németország létrejöttét. O.K, lehettek egy ország ismét a II. VH óta, de a Reichsmark nélkül, azaz önálló monetáris politika nélkül. Egy kompromisszum, melybe Németország belement. Erőteljesebb centralizálás nélkül a piac szétszedi az EUR-t, és hullani fog tovább; az egyes tagországok refinanszírozása ellehetetlenül, és ez az ördögi kör tovább pörög , és egy nem lehetetlen esetben akár a széteséssel is fenyeget.
A piacok mindig kikényszerítik a kemény lépést. Így volt ez már évszázadok óta. Olyanok mint a keselyű, megtámadják a gyengéket, és ezzel hozzájárulnak a szelekcióhoz: csak az erős éli túl. Egy ilyen konstellációban, felmerül az a kérdés is: érdemes-e hazánknak belépni egy ilyen valutaövezetbe, mely még maga sem tudja az irányt igazából, feladnia ezzel saját monetáris politikáját – mely nélkül az ország gazdasági irányítása egy féllábúhoz hasonlít. Mert ebben a globális vesszőfutásban az olcsó produkciós helyekért az önálló monetáris politika igen is sokat tehet egy ilyen kis országban, mint mi vagyunk. Természetesen politikailag nehéz lenne egy visszakozást eladni, de egy fondorlatos késleltetést, már könnyebb. Ebben azonban figyelni kell, hogy egy viszonylagos gazdasági egyensúly azért létezzen, mert a keselyűk felettünk is köröznek... .
