A makrogazdaság ráijesztett Obamára
2008 novemberében a nemzetközi pénzügyi válság csúcsán vette át a stafétabotot George W. Bushtól Barack Obama, az Egyesült Államok első színesbőrű elnöke, akiről az elmúlt négy évben talán a leginkább az a kép maradhatott meg az emberekben, hogy csendben tette a dolgát, sokkal kevésbé exponálta magát, mint Bush vagy korábban Bill Clinton. Az rögtön látható volt, hogy az új elnöknek komoly kihívásokkal kell szembe néznie, végül azonban talán a vártnál is rosszabb volt gazdaságilag az elmúlt négy év.
2008 novemberében, amikor Obamát megválasztották az aktuális adatok azt mutatták, hogy a harmadik negyedévben nagyjából fél százalékkal esett vissza az amerikai gazdaság teljesítménye, a munkanélküliség pedig 6,5 százalékon állt. A választások után hagyományosan csak a következő év januárjától indul be ténylegesen az új adminisztráció a tengerentúlon, ezért a 2008 végi makroadatokat még nem lehet Obama számlájára írni.
Az rögtön az elején sokkhatás lehetett az új elnöknek, hogy 2008 negyedik negyedévére már az első statisztikák is 3,8 százalékos zuhanást mutattak a GDP-ben, majd 2009 márciusának végére a végleges adat ennél is lényegesen nagyobb, 8,9 százalékos visszaesésről számolt be. Vagyis minden korábbi becslést alulmúltak a számok, a vártnál is nehezebb helyzetben kellett az új elnöknek egyenesbe kormányozni a gazdaság szekerét. Ez viszonylag gyorsan sikerült is, hiszen 2009 első negyedévében még jött egy 5,3 százalékos visszaesés az előző év hasonló időszakához képest, a második negyedévben már csak 0,3 százalékkal csökkent a gazdaság teljesítménye, majd 2009 harmadik negyedévétől mostanáig már folyamatos növekedés volt tapasztalható. Persze ebben voltak megbicsaklások, hiszen 2010 végén úgy tűnhetett, hogy ismét recesszióba csúszik az amerikai gazdaság, azonban végül sikerült kikecmeregni ebből.
A másik fontos mutató, a munkanélküliség most magasabb, mint négy éve, vagyis bőven vannak olyanok, akik a "Rosszabbul élünk, mint négy éve" szlogent vehetnék elő a mostani választáskor. A már említett 2008 októberi 6,5 százalékos munkanélküliségi ráta most 7,9 százalékon áll a legfrissebb számok szerint, de már ez is jelentős javulás a 2009 októberi 10,2 százalékos adathoz képest.
A Fed bevetette a csodafegyvert
A makrogazdasági problémákat látva a Fed is akcióba lendült, hiszen előbb 2008 decemberében egy százalékról 0,25 százalékra vágta a kamatot, ezt a minimális szintet pedig azóta is folyamatosan tartja. Az viszont a 2008 negyedik negyedéves és 2009 első negyedéves GDP-adatokból látszott, hogy ez nem elég a gazdaság beindításához, ezért 2009 márciusában meg kellett barátkoznunk a quantitative easing (QE) fogalmával is.
Első lépésként az amerikai jegybank 300 milliárd dollár értékben vett amerikai államkötvényeket, további 700 milliárdért pedig jelzálogleveleket, vagyis gyakorlatilag 1000 milliárd dollárt öntött a piacra. Ez egészen 2010 novemberéig tartott, akkor újabb programot kellett indítani, a QE2 keretében a Fed további 600 milliárd dollárnyi amerikai állampapírt vett. Amikor elkezdtek javulni a GDP-adatok, egyre inkább a magas munkanélküliség aggasztotta a befektetőket, így további várakozások voltak az újabb monetáris lazítással kapcsolatban. 2011 őszére már csak egy "operation twist" jutott, melynek keretében rövid kötvényeket cserélt hosszúra a jegybank, a valódi QE3-at csak idén szeptemberében jelentették be. Az ok, hogy továbbra is botladozik az amerikai gazdaság, a Fed várakozásai szerint a munkanélküliség 2014-ig képtelen lesz 7 százalék alá csökkenni.
A mennyiségi lazítások megítélése a mai napig vitatott, hiszen mint láthattuk, a munkanélküliségi ráta magasabb, mint négy éve, a gazdasági növekedés pedig erősen limitált. Sok kritika érte a Fedet amiatt, hogy a piacra öntött pénz nem jutott el valójában az emberekhez, sokkal inkább a bankok profitáltak az olcsó forrásból, hiszen azt máshol jóval magasabb hozamok mellett fektették be. Az első QE-program előtt komoly vita volt arról, milyen hatással lehet a pénznyomtatás az inflációra, de az ezzel kapcsolatos félelmek a hivatalos statisztikákban eddig nem igazolódtak be.
A legnagyobb kudarc: már nem AAA-ország az USA
Az Obama-kormányzat talán legnagyobb kudarca az elmúlt négy évben az volt, hogy a költségvetés hiányával és a magas államadóssággal nem tudott mit kezdeni. Az egészségügyi reformon kívül Obama egyetlen jelentős átalakítást sem tudott végigvinni, így tovább húzódott az évek óta fennálló probléma a magas hiánnyal és magas adóssággal. Ennek megoldása vélhetően a következő elnöki ciklus feladata lesz.
Az adóssággal kapcsolatos probléma akkor csúcsosodott ki igazán, amikor 2011 nyarán félmegoldást választottak a képviselők: ugyan a technikai államcsődöt az utolsó pillanatban elkerülték azzal, hogy megemelték az adósságplafont, de ez messze nem nevezhető hosszútávú és tartós megoldásnak. Nem véletlen, hogy a Standard & Poor's hitelminősítő néhány nappal később bejelentette, hogy megvonja az Egyesült Államoktól az AAA-minősítést. Obama akkor ugyan úgy nyilatkozott, hogy a lépés ellenére "az USA mindig is AAA-ország marad", azonban ez nem változtatott a tényen.
Melyik cégek voltak az utóbbi négy év nyertesei?
A vállalati szférában is komoly változásokat hozott Obama első elnöki ciklusa, elég ha csak azt említjük, hogy kishíján eltűnt a színről a világ egyik legnagyobb autógyártója, a General Motors (GM). A cég 2009 nyarán menekült csődvédelembe, sokáig úgy tűnt, hogy az Opel is új kézbe kerülhet emiatt, azonban végül az amerikai cég meggondolta magát, és mégsem adta el leányvállalatát. Végül a GM hathatós kormányzati segítséggel menekült meg, alig egy évvel a csődvédelem után pedig már ismét kérte bevezetését a tőzsdére.
Nem a GM volt az egyetlen autógyár, melyet megingatott a válság, hiszen egy ideig a Chryslernek is csődvédelembe kellett menekülnie. Vagyis nem túlzás azt állítani, hogy az autóipari cégek az elmúlt négy év első felében egyértelmű vesztesnek számítottak, utána azonban részben az állami mentőöveknek köszönhetően talpra álltak.
A másik sok hányattatáson átment iparág a pénzügyi szektor volt, melyet alapjaiban rengetett meg a 2008 őszén kirobbant likviditási válság. Végül az amerikai államnak kellett összesen 700 milliárd dollárral kistafírozni a bankrendszert, hogy ne omoljon össze. Mostanra azonban fordult a kocka, a legtöbb bank szinte teljes egészében visszafizette az állami mentőövet, a kormányzat pedig többnyire eladta megszerzett részesedését a cégekben, melyek az elmúlt években fokozatosan tértek vissza a nyereségességhez. Ahogy már említettük, a bankok feltámadásában sokak szerint komoly szerepe lehetett a Fed mennyiségi lazításainak, melyek olcsó pénzzel árasztották el a piacot.
Az elmúlt évek legnagyobb nyertese egyértelműen a technológiai szektor, illetve annak egy része, de ez nem kapcsolódik szorosan Obama kormányzásához. Az Apple vagy a Facebook sikerét sokkal inkább globális trendek okozták, nem pedig az állam bármilyen szerepvállalása.
Beke Károly
mfor.hu
