Az arany egy alternatív deviza, az anti-pénz. Akkor van létjogosultsága, hogyha a valódi pénzbe, a kereskedelemhez, vagyonőrzéshez használt pénzbe vetett bizalom meginog. Az aranybefektetés nem az inflációtól véd. Aki aranyat vásárol, az bizalmatlan a létező papírpénzrendszerrel szemben. A "sima" infláció esetén könnyedén előfordulhat, hogy az arany rosszul teljesít (1980 és 2000 között pl. az amerikai árszínvonal több, mint megduplázódott, az arany ára pedig ezalatt lefelé tartott).
Az arany akkor jó, ha a pénzrendszerbe vetett hit meginog, mint pl. a Bretton Woods-i rendszer összeomlása után, amikor a befektetők, gazdaságpolitikusok keresték az új horgonyt, megpróbálták visszahozni az elveszett stabilitást, vagy pl. akkor, amikor hiperinfláció van, és a papírpénzt nem akarja már elfogadni senki (pl. Magyarország 1945-46).
A jelen gazdasági helyzetben, amikor az eufemiszikusan QE-nek nevezett módszerrel szaporítják a pénzt, akkor nyilvánvalóan jogos lehet arról beszélni, hogy a papírpénzbe, illetve - legfőképp! - az őket kibocsátó gazdaságpolitikusokba vetett bizalom megingott, mert számolatlanul, és felelőtlenül teremtik az új pénzt. Strukturálisan, hosszabb távon tehát érthető, hogy miért fektet mondjuk valaki jelenleg aranyba. Csak nem szabad azt gondolni egyrészt, hogy rövid-középtávon nem lehetnek ezzel teljesen ellentétes mozgások és folyamatok, és azt sem szabad gondolni, hogy az arany megvéd az inflációtól. Nem véd meg. Az arany a bizalmatlanok, a hitüket vesztők befektetése, és akkor működik, amikor a rendszerbe vetett bizalom elpárolog.
