Minél közelebb kerülünk az EU/IMF által szponzorált görög mentés első évfordulójához, annál jobban látszik, hogy Európa milyen mélyre süllyedt az adósságválság mocsarában. Az eurózóna tripla A besorolású központi magjába tartozó országok, a periférikus államokkal (Portugália, Írország, Görögország, stb.) és az EKB-val karöltve olyan pénzpolitikát folytatnak, mely összességében a hitelválság elmélyüléséhez, vagy akár egy újabb katasztrófához vezethet. A dolgok jelenlegi alakulása alapján igen nehéz megállapítani, hogy az euró hogyan fogja fenntartani az elmúlt hetekben tanúsított immunitását.
A tavaly májusi görög mentés óta a periférikus hozamok (egy összesített kosarat alapul véve) nem kevesebb, mint 120 bázisponttal növekedtek a német hozamokhoz képest. Közben Görögország, Írország és Portugália hitelbesorolását három alkalommal is leminősítették. Ráadásul az ír bankok igen súlyos állapotban vannak, mely csakis a még fennmaradt banki szektor államosításához, és az elsőrendű (senior) kötvénytulajdonosok szükségszerű veszteségéhez (haircut) vezethet.
Igazi aggodalomra azonban elsősorban a jelenleg tapasztalható önpusztító erők adnak okot, melyek a gazdasági ösztönzés hiányából, és a gyenge pénzügyi struktúrákból adódnak. Ezek hiányában ugyanis semmilyen maradandó, vagy kötelező jellegű megállapodás nem születhet az euróövezeten belül. Ez a probléma mind az eurózóna központi országaiban, mind pedig a periférikus államokban észlelhető. Ráadásul Németország ahhoz ragaszkodik, hogy – egy 2013 utáni államcsőd esetén – az ESM (Európai Stabilitási Mechanizmus) hiteleket még a szokásos állami adósságok előtt behajthassa. Azonban pont ez a követelés vezethet csődhelyzethez, ahogy ezt az eheti leminősítések is mutatják.
Ugyanez vonatkozik az ESM eredetileg befizetett tőkéjének átszervezésére is. A tervek szerint ugyanis az alapot először csökkenteni, majd egy hosszabb idő alatt akarják feltölteni, mégpedig a kezesekbe fektetett naiv bizalommal. Ez az első években (míg a befizetett tőke még igen alacsony) azt eredményezheti, hogy amennyiben egy újabb válság esetén megindulna a tényleges pénzfolyósítás, az elsősorban a perifériát fogja terhelni. Ezt tovább súlyosbítja az a tény, hogy várhatóan az egyik – ESM garanciával biztosított – periférikus tagállam fog elsőként segítségért folyamodni az ESM-alapnál (mellyel megint csak a többi állam terhét növelné).
A másik oldalon azt láthatjuk, hogy a periférikus országok olyan politikát folytatnak, mely a hitelválságot csak tovább szélesíti, ahelyett hogy javítana a helyzeten. Írország, azáltal hogy lemondott a mentőhitelekre felszámított kamatok csökkentéséről (hogy cserében alacsonyan tarthassa a társasági adókat), valójában egy olyan hitelkamat mellett kötelezte el magát, melyet jelenleg képtelen fenntartani. Kiváltképp, ha az elsőrangú bank-kötvények tulajdonosai nem hajlandóak viselni a veszteségek (haircut) egy részét. Portugália pedig a szükséges kiadáscsökkentéseket és/vagy adósság-átütemezéseket késlelteti, mely akkor válik esedékessé, ha az ország visszautasítja a külső segítséget. Ugyanakkor, ha az EKB nyélbe üti a következő hónapra várt kamatemelést, az bizonyára Portugáliát és Írországot is földhöz vágja majd, miközben minden újabb emeléssel fenyegető nyilatkozat még inkább megnehezíti a talpra állást. Miután Portugália és Írország rendelkezik a legrövidebb átlagos lejárattal a periférián (6,8, illetve 6,6 éves futamidővel), így ez a két ország fogja leginkább megszenvedni a magasabb EKB kamatokat, mivel ez a finanszírozás összköltségét növeli.
Az euró-piac jelenleg a kamatlábakat figyeli a rövidtávú irány meghatározásához. A háttérben azonban több irányból is érkezik a romlás, mely csak tovább növeli egy újabb válság kockázatát a következő években, vagy akár már hónapokon belül.
Forrás: FxPro
Jogi nyilatkozat és kockázati figyelmeztetés
Az FxPro Financial Services Ltd tevékenységét a CySEC engedélyezi és szabályozza (engedélyszám: 078/07) FxPro Financial Services, Karyatidon 1, Ypsonas, Limassol 4180 Cyprus.
