"Szomszédok? Brr. Leginkább sem látni, sem hallani nem szeretnék belőlük semmit" – mondta a Lakásmustrának Péter, aki éppen lakásvásárlás előtt áll. Az ilyen esetekben obligát megoldás lehet a saját családi ház minél nagyobb telekkel, ám ezt kevesek anyagi lehetőségei teszik elérhetővé. Tőke híján azonban nem marad más lehetőség, mint az adott épületben a privát szféra szempontjából leginkább kedvező ingatlant kiválasztani, illetve saját lakásunkat, családi házunkat így átalakítani.
A magas kerítés ápol és eltakar
Egyszerűbb a helyzet családi illetve sorházak esetén, ahol a frontra és a hátsó telekhatárra épített magas beton vagy téglakerítés (magas = legalább 2 méter) máris jelentősen korlátozza az utcáról érkező kíváncsi tekinteteket. Érdemes egyébként megfigyelni, hogy mostanában mi az építészeti trend az új családi házak illetve villák esetében – a legtöbb esetben a front gyakorlatilag semmit, maximum kis ablakokat mutat, míg az épületek általában hátrafele nyílnak ki. Zoltánék is hasonlóan jártak el családi házuk építésekor: "Az utcai homlokzaton gyakorlatilag csak a kamra, a fürdőszoba, és egyéb szervizhelyiségek kis ablakai látszanak, minden lakószoba ablaka-terasza oldalra vagy hátra nyílik." – vázolta saját megoldását a családfő.
Akut probléma az oldalsó szomszédoktól való elhatárolódás, különösen azért, mert a legtöbb helyen az oldalsó telekhatárra nem szokták engedélyezni a tömör kerítés megépítését. Megoldás azonban van: irány a kertészet! A gyorsan növő sövény vagy tuják, illetve ezek nádkerítéssel való kombinálása máris megteremti a privát szférát, és még természetes hatást is kölcsönöz. Lehetőleg olyan növényt érdemes választani, amelyik nem nyúlik át erőteljesen a szomszéd kertjébe, illetve a saját oldalunkról könnyen karbantartható. Jószomszédi viszony esetén is kevésbé okoz sértődést, mint egy hirtelen épített deszkakerítés. (Háziállat esetén egyébként az állat léte kiváló ürügyként is szolgál a "falépítésre", elég arra hivatkozni, hogy nem szeretnénk, ha az állat átjárna.).
Saroklakás a nyugalom kulcsa
Társasház esetén már bonyolultabb a dolog, hiszen kerítést itt nem építhetünk. Érdemes a szélső, saroklakásokat megvásárolni, itt ugyanis általában kevesebb szomszéddal kell számolni. Ugyanezért lehet jó a legfelső szint, ugyanis ebben az esetben senki nem fog „dübörögni” a hálószoba felett. Aki viszont szívesen ugrál lakásában, jobb, ha egy földszinti ingatlant választ.
Nagy vendégforgalom esetén jó megoldás lehet a lifthez/lépcsőházhoz – még jobb, ha hátsó bejárathoz, lépcsőkhöz – közel vásárolni, ekkor ugyanis vendégeinknek nem kell elhaladni az összes többi lakás előtt – ez különösen körfolyosós ingatlanok esetén lehet érdekes. Ha azonban békés nyugalmat szeretnénk, a lépcsőháztól lehető legtávolabbi ingatlant érdemes kiválasztani.
Nyugalmas megoldás lehet a tetőtéri szint is, itt általában kevesebb lakás van ritkásabb a házban lakók közlekedése, sőt egyes esetekben ezen lakásokhoz tartozó folyosószakaszok akár le is szeparálhatóak.
Se kép, se hang
Tovább fokozható az elszigeteltség a meglévő hangszigetelés feljavításával – itt érdemes tudni, hogy ami gyárilag rossz volt, az tökéletes általában nem lesz, maximum jobb, a kívülről sötét ablakok alkalmazásával, a nagyüveges bejárati ajtó teljesen tömörre cserélésével, illetve függönyök, reluxák, redőnyök alkalmazásával.
Neuralgikus pont szokott lenni az erkély, ahol sok esetben csak egy fél üvegfal, vagy bádoglap választja el egymástól a szomszédos lakások erkélyeit. Aki igényli a privát szférát, ezt azonnal meg kell szüntetnie – előtte érdemes utána érdeklődni, hogy építészetileg mi engedélyezett, és mi nem, ha semmi, akkor ismét jöhet a növény, pl. a nádelválasztás.
A kérdésben érintetteknek érdemes eleve úgy válogatniuk, hogy megfelelő adottságú házat találjanak igényeiknek – ha túl kevés lakás van, kisebb a közönség, ugyanakkor jobban szem előtt vagyunk, míg egy 50-80 lakásos épületben sokkal könnyebb eltűnni a tömegben.
