Az amerikai tőzsdék tegnapi szárnyalásához hozzájárult, hogy a kormány minden eddiginél keményebb beavatkozásokat tervez a héten kirobbant pánik megoldására. A pénzügyminiszter megerősítette, hogy tervezik egy hasonló terv kidolgozását, mint amivel a nyolcvanas évek hitelezési válságát megoldották. Ez lényegében azt jelentené, hogy a bankok megszabadulhatnának megbízhatatlan kintlevőségeiktől, mivel egy állami alap felvásárolná azokat. A hitelválság alatt a pénzintézetek már súlyos milliárdokat írtak le veszteségként ezeknek a megbízhatatlan hiteleknek köszönhetően.
A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején összesen 747 takarékpénztár ment csődbe az Egyesült Államokban, az akkori válság összes költsége azonban elenyésző volt a mostani nagyságrendekhez képest. A kormánynak akkor 124,6 milliárd dollárjába került, hogy rendbe tegye a piacot, most ennél jóval nagyobb költségekkel kell számolni. Az akkori válságnak is sokáig ható következményei voltak, komoly szerepet játszott abban, hogy az USA gazdasága a kilencvenes évek elején recesszióba süllyedt.
Méreteiben nem érdemes összehasonlítani a két válságot, azonban azt érdemes kiemelni, hogy akkor is az elégtelen szabályozás vezetett a takarékpénztárak csődjéhez. Ezek az intézmények ugyanis jóval enyhébb szabályozás alá estek, mint a bankok, a kockázatos hiteleik vezettek a tömeges csődhöz.
A megoldás akkor az volt, hogy 1989-ben a kormány létrehozta a Resolution Trust Corporation (RTC) nevű állami kintlevőség-kezelő céget, mely elsősorban kintlevőségek felvásárlásával foglalkozott. Az alap főleg ingatlanpiaci kintlevőségeket kezelt, többek között lakáshiteleket. Az amerikai kormányzat most egy hasonló konstrukción gondolkodik, hogy megszabadítsa a cégeket kockázatos hiteleiktől.
Az RTC 1989 és 1995 között működött, majd beolvadt az amerikai pénzügyi felügyeletbe. Ez alatt a hat év alatt összesen 747 kintlevőséget vásárolt fel összesen 394 milliárd dollár értékben. Az alap a takarékpénztárakkal együttműködve vásárolta fel a fizetésképtelen cégek ingatlanpiaci kintlevőségeit. Az RTC felügyelte a kintlevőségek értékesítését és a cég menedzsmentjét, cserébe a takarékpénztárak megszabadultak felelőtlenül bevállalt hiteleiktől.
Az optimista befektetők most ismét abban bíznak, hogy egy hasonló megoldással a kormány meg tudja szabadítani megbízhatatlan hiteleiktől a bankokat. Ezek a megbízhatatlan hitelek már eddig is komoly veszteségeket okoztak. Ha ezektől megszabadulnának a cégek, akkor elkerülhető lenne, hogy a Bear Stearnshez és a Lehman Brothershez hasonló sorsra jussanak.
Az elemzők azonban egyelőre figyelmeztetnek arra, hogy az ördög a részletekben rejlik, vagyis amíg nem ismerni a kormány tervét részletesen, addig veszélyes lehet a hurráoptimizmus. Ráadásul most lényegesen nagyobb összegről lenne szó, mint a nyolcvanas években, a becslések szerint még mindig több százmilliárd dollárnyi megbízhatatlan hitel lapul a bankok könyveiben.
