2018. június 25. 15:23

Sok hazai vállalkozó épített az elmúlt évtizedekben sikeres céget, ám ahelyett, hogy az esetenként milliárdos vételárat zsebre tennék, és szó szerint boldogan élnének, amíg meg nem hallnak, a végsőkig kitartanak a "gyereküknek" tekintett vállalkozások mellett.

A családi vállalkozások nagy része a rendszerváltás környékén jött létre, ezek egy része mikrovállalkozás maradt, egy részük pedig az évek folyamán kinőtte magát, és akár sokmilliárdos forgalmú céggé vált. Rossz hír azonban az alapítóknak, hogy az örökségük jó eséllyel el fog tűnni. A statisztikák alapján a komoly vállalkozói múlttal rendelkező nyugati országokban is meglehetősen rossz arányokkal találkozhatunk, ott ugyanis háromból csak egy családi vállalkozás éri meg a második generációt. Magyarországon a helyzet valószínűleg még rosszabb, hiszen a szakértők szerint vezetőnek nincs megfelelő gyakorlata és tapasztalata a cég átadásával járó teendők menedzseléséhez.

Eladni egy életművet?
Az alapítók több évtizedes munkájával felépülő vállalatok esetén persze számos mentális aspektus is bonyolítja a helyzetet. Elég csak arra gondolni, hogy a vezető személyisége döntő szerepet játszott a vállalat felépítésében. A domináns hozzáállás pedig sokszor még a családtagok irányába is bizalmatlanságot esetleg túl magas elvárásokat szül. Egy kívülről érkező menedzser vagy befektető pedig azzal szembesülhet, hogy az alapító sértve érzi magát, mert idegenek el akarják tőle venni az élete munkáját.

A cégtulajdonosok egy része túlértékeli magát A cégtulajdonosok egy része túlértékeli magát

Mint azt Zavagyil Zoltán, a Saxum Corporate Finance Zrt. befektetési igazgatója elmondta, a tapasztalatik szerint a staféta átadása nagyon nehezen megy a gyakorlatban, és általában akkor működik, ha van megfelelőnek látszó utód családon belül. Ilyen esetben a többség komolyan hajlandó foglalkozni a vezetés továbbadásának kérdésével. Akiknek nincs ekkora szerencséjük, azok viszont inkább homokba dugott fejjel küzdenek a végsőkig, véli a szakértő. Ők ugyanis "túl sokat tudnak" a saját cégükről ahhoz, hogy egy kívülálló orrára mindent ráköthetnének. Az "életművük" eladásáról pedig a legtöbben hallani sem akarnak.

Mikor szoktak vevőt keresni?
Zavagyil Zoltán kiemelte, hogy akkor érdemes megfontolni a vállalkozás értékesítését, ha nincs olyan hozzátartozó, aki tovább tudná vinni. Tapasztalatuk szerint azok a tulajdonosok motiváltabbak az eladásban, akik el vagy belefáradtak az esetenként több évtizedes vezetésbe, és már csak megszokásból járnak be dolgozni. Noha a tulajdonosok időnként nehezen tudnak objektív döntéseket hozni, de az is a kiszállás irányába mutat, ha a cég elérte növekedési korlátait.

Az alapítók azonban a saját nézőpontjuk sokszor gúzsba köti, és esetek többségében a tulajdonosok nem látják be, hogy a csúcson érdemes kiszállni, a legjobb feltételekkel. Érzelemből asszisztálnak cégük törvényszerűen bekövetkező lejtmenetéhez és kényszerből akkor kezdenek a cégeladásban gondolkodni, amikor már vállalkozásuk értékének csak a töredékét kaphatják.

Általánosságban megfogalmazható, hogy a hazai kkv-k alig tipizálhatóak, minden cég külön világ, ami magán viseli a tulajdonos kézjegyét. Éppen ezért egy kívülről érkező menedzsernek nagyon nehéz dolga van, hiába rendelkezik szakmai múlttal jó referenciákkal. Bonyolítja a helyzetet, hogy a multikra kialakított eszközök számos esetben kudarcot vallanak, így a cégtulajdonosok emiatt is óvatosabbak ha külsősnek kellene átadni a vezetést.

Amennyiben egy utódlási vagy értékesítési folyamat során tanácsadót bíznak meg, akkor annak a legfontosabb feladata a tulajdonos motivációjának megismerése kell, hogy legyen, hangoztatja Zavagyil Zoltán. Hiába van egy tanácsadónak akár több évtizedes tapasztalat, biztos, hogy a tulajdonos sokkal többet tud a vállalkozásról. Viszont éppen ez lehet a tulajdonos számára az akadálya is annak, hogy felismerjen egy kívülálló számára nyilvánvaló tényeket. A lelki gátak lebontásához tehát a kölcsönös megismerésen, a bizalmi kapcsolaton át vezet az út.

Sokan a gyereküknek tartják a cégüket
Az alapítók esetében az általuk épített vállalkozástól való elszakadás komoly lelki problémával jár, pedig ez egy eladás esetén sem egyik napról a másikra történik. A régi tulajdonos aktív szerepvállalásához legtöbbször a vásárlók/új tulajdonos(ok) is ragaszkodnak. Ez általában egy 1-3 évig tartó vezető tisztségviselői vagy tanácsadói funkcióban nyilvánul meg, mondja a a Saxum Corporate Finance Zrt. befektetési igazgatója.

Ennek hátterében az áll, hogy egy tulajdonos-cégvezető a kapcsolatrendszerén, emberi kapcsolatain keresztül ezerszállal kötődik cégéhez, piacaihoz, beszállítóihoz, ő rendelkezik azokkal a „belső” információkkal, amelyek cége profitábilis működéséhez elengedhetetlenek. Nyilvánvaló tehát, hogy egy ilyen tranzakció az esetek többségében nem úgy működik, hogy a vevő fizet a kasszánál, létrejött az adásvétel és vége.

Miután az ilyen típusú cégek - még azonos szektorban is - meglehetősen különbözőek, így a szakértő szerint minden eset más. Általánosságban viszont elmondható, hogy az 1 milliárd forint feletti éves árbevételű cégek eladásánál már indokolt tanácsadó segítségét is igénybe venni, különösen abban az esetben, ha egy vállalkozás eszközértéke jelentős összegre rúg. Ami a tranzakciók méretét illeti, itt sem lehet fix összegekről beszélni. A cég értékének meghatározásakor a magyarországi ökölszabály, hogy 4-5-szörös EBITDA-val számolnak, ezt csökkenti a kötelezettségállomány. Természetesen vannak ettől lefelé és felfelé is eltérő mértékű/összegű tranzakciók.