A KSH közzétette az idei harmadik negyedév felülvizsgált adatait. Ezek szerint a megelőző három hónaphoz képest az összegzett gazdasági teljesítmény nem változott, a 2024-es év harmadik negyedévéhez képest 0,6 százalék az emelkedés. Van tehát adatunk az év első 9 hónapjáról: a GDP a nyers adatok szerint 0,3 százalékkal, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint 0,2 százalékkal múlta felül a 2024 azonos időszakát.
2024-et mindösszesen 0,6 százalékos, azaz hat ezrelékes gazdasági növekedéssel zárta a gazdaság. Az idei első három negyedév alapján nincs esély, hogy 2025-ben ezt elérje, pláne meghaladja.
Az adatok kiábrándító képet adnak a gazdaság jelenlegi átlagteljesítményéről, és nemcsak a kormány hivatalosan 3,4 százalékra tervezett növekedési üteméhez képest. Az elemzői közösség sokkal realistábban ítélte meg – évek óta, visszatérően – a gazdasági dinamikát, de még az óvatosabb előrejelzéstől is nagyban elmarad az idei év. És nem csak az. 2023-ban egyenesen zsugorodott Magyarország GDP-je, 0,8 százalékkal. 2024-ben pedig ahhoz a gyatra bázishoz képest következett be az említett 0,6 százalékos bővülés – noha 4 százalékos növekedéssel számolt a kormány (vajon mi alapján…?). Ez pedig arra sem volt elég, hogy a 2023-as visszaesést legalább nullára kihozza. Ehhez jött most az idei első háromnegyed év mindössze 2 ezrelékes „növekedési” adata.
Így elmondható, hogy lényegében 2022 nyarától nem képes érdemi növekedést felmutatni gazdaságunk – átlagban. Az átlag azonban ez esetben is elfedi a mögöttes tényezők szóródását, ezért a továbbiakban jó ránézni a részletekre. Azok segíthetnek abban, hogy jobban megítéljük a kilátásokat, véleményt formáljunk a továbbra is hangoztatott kormányzati örömhírről, a jövőre meghirdetett „3 százalékos” gazdasági növekedésről (ez volt Nagy Márton közlése parlamenti meghallgatásán).
Termelési oldal: az időjárás dönti el, hogy lesz-e gazdasági növekedés?
A GDP termelési oldalát alkotó adatok nem okozhatnak meglepetést annak, aki figyelte a részmutatók idei alakulását.
A mezőgazdaság termelése (és hozzáadott értéke) meglehetősen ciklikusan alakul, de maga az alapfolyamat önmagában is aggasztó. A klímaváltozás nem kedvez a magyar agrártermelésnek, különösen ebben a mai szerkezetében, amelynek a jövedelemtermelő képességével ugyanúgy gondok vannak, mint a ráépülő élelmiszeriparnak. Ám a modern, diverzifikált gazdaságokban a mezőgazdaság, halászat csekély mértékben járul hozzá a bruttó hazai termékhez, ez alól mi sem vagyunk kivétel. Viszont önmagában mutatja az általános nevekedési képességünk gyengeségét, ha egy jobb vagy rosszabb mezőgazdasági éven múlik, hogy nulla felett vagy alatt alakul az összesített GDP. Márpedig az utóbbi években épp ez a helyzet: egy kiugróan jó mezőgazdasági év (elmarad az aszály, nincs komoly állatjárvány) megmenti a recessziótól a nemzetgazdaságot, míg a visszatérően csapadékhiányos években, piaci vagy állategészségügyi zavarok esetén a mezőgazdaság visszahúzó tényező. Nem így lenne, ha a térség legtöbb országához képest még gyengébb években is meglenne az éves két-három százalékos átlagos növekedés; abba belefér egy gyengébb mezőgazdasági év, vagy egy-két iparág dekonjunktúrája.
Ami az ipart illeti, annak súlya jóval nagyobb; a GDP ötödét teszi ki. Ezekben az években nem ez a gazdaságunk motorja. Éppen az a két nagy ága teljesít a korábbinál gyengébben, amelytől a dinamikát, a „szárnyalást”, a „repülőrajtot” várta a kormányzat, és amelybe rengeteg költségvetési pénzt ölt bele: a járműipar és az elektronika.
A szolgáltató ágazatok többsége azonban tartósan nő, nődögél. A turizmusról, vendéglátásról tudható volt, hogy viszonylag jól teljesít. Viszont az üzleti szolgáltatások is húznak; a shared service center-típusú vállalkozások jól teljesítenek, sőt bővítenének is itt, ha lenne elég képzett, nyelveket beszélő fiatal – de nincs. Az oktatási ágazat kimutatott teljesítménye függ az ágazati keresetek alakulásától, és mint ilyen, a politikának is kitett terület. Az IT és egyéb üzleti szolgáltatások folyamatosan bővülnek, a szállítási és raktározási üzlet viszont erősen függ a reálgazdaság (ipar, mezőgazdaság) ciklikus állapotától. Különös, hogy a szórakoztatóipar, szabadidő ágazat mennyire dinamikus volt tavaly és idén is; az ágazat ismerői tudhatják a magyarázó okokat.
A lényeg az, hogy a magyar gazdaságban (is) a szolgáltatások adják a nemzeti jövedelem és a foglalkoztatás nagyobb hányadát. Ezektől a tevékenységektől nem lenne recesszióban-stagnálásban a magyar gazdaság, csakhogy az ipari dinamika évek óta hiányzik, és a szolgáltatások egy részénél is gyengécske a kereslet.
Nézzük meg a keresleti oldal újabb adatait.
Gyenge fogyasztás, zavaros felhalmozás
A nagy makrogazdasági aggregátumok szintén szolgálnak érdekességekkel, meglepetésekkel.
A lakossági fogyasztás gyenge-közepes dinamikája nem túl nagy, ami főleg ahhoz képest figyelemre méltó, hogy a kormányzat árrögzítésekkel igyekszik lassítani, szétteríteni az inflációt, fogyasztásnövelési szándékkal, valamint a bérpolitikában nyilvánvaló módon, a vállalati versenyképességi, költéségviselési megfontolásokat félretéve, fogyasztói (szavazói) hangulatot akar javítani. Mi is beszámoltunk a reálkeresetek alakulásáról (de utalva a statisztikai mérés sajátosságaira).
A vásárolt fogyasztás és a közösségi szektorból származó tételekkel együtt is szerény a fogyasztás-növekedés, holott a nominális bérek lendületesen nőttek a legutóbbin időkig. Most éppen változóban van a munkaerőpiac, mert lanyha a munkaerő iránti kereslet, amint erről itt már szintén esett szó.
És a felhalmozás? Itt a kép zavaros. A beruházási aktivitás 2022 nyara óta lefele tartó görbe mellett halad; a felhalmozás mutatója most is csökkenést mutat (az előző év azonos időszakához képest a 100 százaléka alatti tartományban mozog). A bruttó felhasználás mutatójánál mégis növekedést, 100-at jóval meghaladó indexet hozott ki a KSH. Akkora készletfelhalmozás egy negyedévben? Eléggé nehezen képzelhető el. A statisztikusok azonban tudják (legfeljebb nem mindig ismerik el a nyilvánosság előtt), hogy a készletek makrogazdasági számbavétele igen nehéz, és éppen a mérési bizonytalanságok miatt a „készletalakulás” kategóriájában dugják el az adathiányt vagy mérési gondokat. Ugyanis a bruttó felhalmozás az a tétel, amely a beruházásokat és a készletváltozásokat együtt tartalmazza; ha bármilyen mérési, adatszerzési vagy adat-illesztési gond lépne fel a GDP termelési oldala, felhasználása, a jövedelmi adatok körében, a készlet az, ahol meg lehet teremteni egy kis adat-masszírozással a termelési és a jövedelmi statisztikák között szükségszerűen, elkerülhetetlenül fel-fellépő meg nem felelést.
A mérési gondokat félretéve, előttünk áll a gazdasági konjunktúra sajátos képe. A magyar üzleti élet nagy szereplői kivárnak, nem sokat innoválnak, nem szívesen vállalnak tartósan elkötelezettségeket.
Nem is tudnak, hiszen 2022 nyara óta az állam újabb és újabb megtakarítási kampányokat készít elő, adókat emel. Az akkori választási kiköltekezés beszorította az állami költségvetést a tartósan nagyarányú (a GDP 5 százaléka körüli-feletti) deficit-tartományba, az MNB rásegítő pénzpolitikája miatt makacs az infláció, a korábbi állami ár-beavatkozások miatt még egy elfojtott inflációs nyomás is bent van a rendszerben. A 2022 nyarával kezdődő megszorítások zömét a gazdasági szereplőkre szignálta ki a kormány; a kiskereskedelmi láncolatok, bankok, biztosítók egyfajta adóbeszedő feladatot is ellátnak (elég arra gondolni, hogy a tranzakciós illeték a bankoknál vagy a kiskereskedelmi különadó mind a költségvetést táplálja, csupán a gazdasági szereplőknél történik meg az adóbeszedés).
Kérdéses, mitől nyerne lendületet a lefojtott, szabályzói bizonytalanságoknak kitett gazdaság a következő hónapokban. Ebben az állapotban érik újabb ígéretek, távlatos bejelentések, ilyen és olyan ösztönző programok a gazdasági szereplőket. Ezek a hetek különösen alkalmatlanok arra, hogy masszív beruházási tevékenységbe fogjon egy vállalat, különösen amennyiben a belpiacra termel, ott szolgáltat. Az óvatossági motívum érvényesülése látható a háztartásoknál is.
Ezekkel a sajátosságokkal már nem annyira meglepő, hogy a „dinamika” az éves plusz-mínusz egy százalékos tartományban mozog.
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
