Ha valaki túl harsány, akkor arra egy ideig kiemelten figyelnek mások. Különösen igaz ez, ha történetesen a világ legbefolyásosabb emberéről van szó, vagyis Donald Trumpról az Egyesült Államok elnökéről. Elődjeitől eltérően ugyanis ő volt az, aki futószalagon kezdte kommentálni a különböző politikai és gazdasági folyamatokat. Az elnök viselkedése újszerű és meglepő is volt a piaci szereplők számára, hiszen korábban egészen más típusú kommunikációhoz voltak hozzászokva. Trump viszont a politikusokhoz képest teljesen új megközelítésben kezdte el használni a közösségi médiát, posztjai pedig időnként nagyon komolyan megmozgatták a piacokat.
Vámok, vámok, vámok és még 517-szer
2016-os meglepő választási győzelmét követően ugyanis a témák egészen széles köre megjelent a Twitter üzenetekben. Kiadott ezen keresztül rendeletet, bevezetett vámokat, megfenyegette a kereskedelmi partnereit (Kínát különösen sokszor, de többször Mexikót is), és üzengetett az amerikai jegybanknak a Fed-nek is, csak hogy a legfontosabb gazdasági témájú posztjait említsük. Ráadásul az elnök folyton folyvást üzenget, nincs olyan időszak, amikor ne lenne képest valamiről twittelni. A vámok kapcsán például a New York Times végzett gyűjtést, és szerintük 521 alkalommal nyilvánult meg a témában az elnök. Az állandó és nem ritkán agresszív kommunikáció megváltoztatta a befektetők, a gazdasági és politikai döntéshozók, de még a jegybank vezetőinek viselkedését is.
Az elemzők és a közgazdászok pedig elkezdték analizálni Trump üzeneteit, és annak gazdasági hatásait. Ronnie Walker, a Goldman Sachs közgazdásza például a múlt hónapban azt írta a bank ügyfeleinek, hogy a piacok úgy vélik, hogy az elnök magatartása közvetetten hat a Fed politikájára azáltal, hogy befolyásolja a makrogazdasági kilátásokat. Nem a befektetési bank szakértője az egyetlen, aki megszólalt a témában, hiszen Robert Shiller, Nobel-díjas közgazdász például azt mondta, hogy ugyan korábban komoly tőzsdei visszaesést jósolt, néhány hete már azon a véleményen volt, hogy az elnöknek köszönhetően az amerikai gazdaságot egyelőre nem fenyegeti a recesszió. Szerinte Donald Trump amerikai elnök olyan környezetet teremt a nyilatkozataival, személyével és a viselkedésével, ami tovább segíti az erős fogyasztói költekezéseket.
Trump diktálja az irányt
A JPMorgan tovább ment, létrehozva egy „Volfefe-indexet” (amelyet 2017. májusában a Trump rejtélyes „kovfefe” tweetjének tiszteletére neveztek el), amely nyomon követi az elnök twitjeinek hatását az Egyesült Államok két és ötéves államkötvényeinek hozamára. Az elnök megnyilatkozásainak hatását vizsgáló bankok közé tartozik mások mellett a Citigroup és a Bank of America Merrill Lynch is, áll a Fincial News témával foglalkozó cikkében. Egyes pletykák szerint a legnagyobb befektetési bankoknál igyekeznek olyan algoritmusokat is létrehozni, amelyek a Tweeteres kommunikációra reagálva kereskednek a különböző piacokon, ami egy továbblépés a már megszokottá vált robotizált kereskedéshez képest.
Persze a kereskedési stratégiák eltérnek, vannak olyan befektetési alapok, akár abszolút hozamú hedge fundról beszélünk, akár részvényalapokról, amelyek számítógépes algoritmusokat ugyan használnak, ám Trump kommunikációjára külön nem akarnak kereskedési programot húzni. Ebben persze az is benne van, hogy egyes statisztikák szerint a gépek felülmúlták az embereket, ugyanis számos diszkrecionális fedezeti alap (ahol az emberek diktálják a kereskedési stratégiát, szemben a szisztematikus fedezeti alapokkal, amelyek szabályalapú, számítógépes kereskedési döntéseket hoznak) alulteljesíti az S&P 500 indexet. Így számukra létkérdés, hogy valamibe tudjanak kapaszkodni, és legyen esélyük arra, hogy a benchmarkot elérjék, vagy meg is haladják.
Az ilyen alapok közül többen úgy látják, hogy áldás Trump kényszeres közlési mániája. Az elnök ugyanis folyamatosan twittel, ráadásul eközben egymásnak ellentmondó véleményeket is megfogalmaz. Ez pedig növeli a piaci mozgást, emelkedik a kilengések száma és a mértéke is. Amikor az egyik héten azt írja, hogy „be kell tiltani egy kínai terméket” majd néhány nap múlva azt kommunikálja, hogy „szó sem lehet a kínai termék betiltásáról”, az a befektetőket egyrészt összezavarja, másrészt akár hirtelen lépésekre is ösztönözheti. Az okos befektetők nem próbálják kitalálni, hogy mit fog posztolni az elnök, arra viszont gyakran számítanak, hogy belátható időn belül az ellenkezőjét is kiposztolja, ezek miatt pedig nő a volatilitás. A mozgás pedig jó a gyakrabban kereskedő befektetőknek, hiszen akkor könnyebb pénzt keresni.
A helyzet azonban túlmutat a volatilitás növekedésén, hiszen felmerültek súlyos vádak is. William Cohan, a JPMorgan egykori ügyvezető igazgatója írt cikket Vanity Fair-ben, ahol azt állította, hogy az S&P 500-hoz kapcsolódó határidős ügyletek időzítése azt sugallta, hogy több esetben a politikai döntésekkel kapcsolatos információk kiszivárogtak az események előtt, és ezt egyesek a tőzsdén le is kereskedték. Bár Cohan nem állítja, hogy egyértelműen bennfentes kereskedés folyna – amelyet egyébként a törvény szigorúan büntet -, de szerinte a történének felvetik ennek a lehetőségét. Természetesen azt nehéz megállapítani, hogy ha történt ilyen akkor az kinek a hibája, az viszont nagyon komoly szakmai vitát váltott ki, amikor egy éve egy fontos munkaerőpiaci adat megjelenése előtt azt jelezte, hogy hamarosan valami nagyon jó hír jön.
Nem mindig jön be
A szakértők szerint az állandó információ áradat persze kontraszelektív is, hiszen sokszor arról van benne szó, hogy az elnök mit szeretne, a piacok viszont nem jótündérek, hogy ezt teljesítsék. Erre példa, hogy amikor Trump az olaj magas ára miatt panaszkodott, az attól még nem esett vissza. De jellemző az is, hogy a Fed döntéshozói sem csökkentették csak azért a kamatokat, mert az elnök ezt az igényét jelezte a Twitteren.
A szakértők szerint a tapasztalat az, hogy mindenki figyeli az elnök megnyilvánulásait, de nem feltétlen reagálnak rá. A statisztika azt mutatja, hogy a legerősebb hatása a twitteknek akkor van, ha egy konkrét vállalathoz kapcsolódik a megnyilvánulás. Ekkor ha az üzenet negatív akkor szinte mindig esett az árfolyam, míg ha Trump pozitív hangvételt ütött meg, akkor a részvény többnyire felfele mozdult.
A makrogazdasági kérdéseknél már nem ennyire egyértelmű a helyzet, bár azt mindenki elismeri, hogy itt is említésre méltó a korreláció. Van viszont egy terület, ahol az elnök többször nagyon mellé lőtt, mégpedig a kriptodevizáknál. Trump ugyanis néhány alkalommal kritizálta a Bitcoint, annak árfolyama viszont az elnöki kirohanások után rendre emelkedett.
