A válasz egyszerű: azért, mert a jelen helyzetben valóban létfontosságúnak tűnik, hogy hogyan alakulnak az amerikai-kínai kereskedelmi tárgyalások. A világgazdaság úgy tűnik pengeélen táncol: az ipar sok helyen recesszióban, miközben a szolgáltatás továbbra is nő. A nagy kérdés az, hogy melyik húzza magával a másikat: a gyenge ipar magával rántja-e a mélybe a szolgáltatásokat, a lakossági fogyasztást, és akkor recesszió lesz; avagy a szolgáltatás felhúzza magával a gyengélkedő ipart?
Egyelőre az utóbbi tűnik valószínűbbnek, viszont éppen mivel a helyzet nem egyértelmű, ezért már kis behatás is könnyen megváltoztathatja a kimenetet. Ha kialakul valamiféle kereskedelmi béke, akkor valószínűbb, hogy a globális gazdasági fellendülés tovább tart, ám ha nem, akkor a szőke tweet-huszár könnyen recesszióba tolhatja a világgazdaság egy részét.
Ezért ilyen fontos, hogy hogy állnak a tárgyalások, mennyire valószínű, hogy a helyzet eldurvul, vagy megjavul, mert az egyik esetben recesszió a másikban pedig növekedés a valószínűbb, ez pedig a tőzsdei árazásokat tekintve egyáltalán nem mindegy. Ha nem lenne már most is ilyen féloldalas, és gyenge a növekedés, nem lenne ennyire fontos, hogy éppen holnap vagy holnapután ülnek-e le egymással tárgyalni a kínaiak és az amerikaiak, vagy ki hívott fel kit, és miért nem. Ám éppen azért, mivel a gazdaság szinte mindenhol erősen lefékezett, a gazdasági önerősítő visszacsatolások miatt könnyen teljes leállás lehet már egy egészen kis féknyomásra is.
Ha a földön állunk két lábbal, akkor egy kisgyermek lökdösődése sem nagyon hat ránk, de ha a 100.emeleten egy fapallóra kilépve egylábon álldogálunk, akkor egy apró érintés is halálos lehet. Itt áll most a világgazdaság, mi pedig tweetről tweetre figyeljük, hogy leesünk, vagy nem.
