Erre pedig az az egyértelmű válasz, hogy nem. Amikor pár éve az új
monetáris tanácsi tagok bekerültek és elkezdték bátran vágni a kamatot,
akkor valójában (nagyon helyesen!) egy világtrendre ültek fel: a
pénznyomtatás/pénzügyi elnyomás/egyre alacsonyabb kamatszint trendjére.
Ennek segítségével sikerült nullára csökkenteni a hazai rövid kamatokat,
ami jelentős mértékben hozzájárult az államháztartás egyensúlyának
javulásához, és a gazdaság növekedéséhez is. Ugyanakkor látni kell, hogy
ezt alapvetően a nemzetközi környezet tette lehetővé, nem a magyar
unortodoxia, hiszen a környékbeli országok kamatszintje is 0-2% közé
csökkent. A magyar unortodoxia annyit segített, hogy kicsit
alacsonyabbra merészkedhettünk, mint az a nemzetközi folyamatokból
következett volna, ez abból is látszik, hogy miközben a lengyel bankközi
kamat (3hónapos) 1,6%, a román 2,6%, addig a magyar 0,15%.
A legtöbb befektető tudja, hogy amikor a trend irányába kereskedünk, akkor sikeresek vagyunk, minden bejön, a kisebb hibákat/tévedéseket - ha az alapvető irányunk jó - a piac könnyedén megbocsájtja, és úgy érezhetjük, hogy nagyon értünk a befektetésekhez. Ha azonban trend ellen próbáljuk meg ugyanazokat a technikákat, mint amelyek a trend irányába olyan jól működtek, akkor bizony veszteségekkel szembesülünk. A jegybankokkal (különösen a kisebbekkel, mint pl. a közép-európaiak) ugyanez a helyzet. Ha a fő világgazdasági trend irányába, azzal párhuzamosan alakítja a jegybank a politikáját, akkor minden jól működik, még akkor is, ha kicsit szokatlan megoldásokkal él. Amikor azonban a nagy, globális trend megfordul, akkor előjönnek a problémák: a piac hirtelen nem lesz megbocsátó, és amit korábban érdekességnek, vagy akár erénynek könyveltek el, az hirtelen hibává válik, deviza/kötvénypiac pedig célpont lesz.
Valószínűleg pont ez zajlik jelenleg Magyarországgal is. A nagy
jegybankok az évek óta tartó pénznyomtatást lassan pénzvisszaszívássá
változtatják, többen emelik a kamatszinteket, és a véget érő
pénzbőségben az alacsonyabb kamatú (forint), vagy valamiért hibás
gazdaságpolitikát folytató (argentin pezo) < vagy mindkettő! (török
líra) > országok hirtelen célkeresztbe kerülnek.
Magyarországon komoly gazdasági probléma/egyensúlytalanság nincs (még lehet, ha a bérrobbanás miatt végül elszáll az infláció) így a helyzet könnyen orvosolható. A kérdés csak az, hogy mit akar a jegybank: alacsony rövid kamatokat vagy stabil/erősebb forintot. E kettő közül választhat, ez alapvetően gazdaságpolitika döntés kérdése. Lehetnek alacsony kamatok, de ahhoz sérülékenyebb, és gyengébb forint társul a jelenlegi környezetben. Vagy lehet stabil forint, de akkor kamatot kell emelni. Valószínűleg nem nagyon, 2-2,5%-os kamat feltehetően stabilizálná az árfolyamot.
Mivel az elmúlt évek politikája alapján úgy látszott(látszik?) hogy a jegybank fő célja a tartósan alacsony kamatszint (növekedési és államháztartási okok miatt) ennek természetszerűen a gyengébb/gyengülgető forint az eredménye egy olyan világban ahol a pénz drágul.
***
A fentiekhez némi érdekesség 2004-ből:
https://www.portfolio.hu/gazdasag/orban-gyenge-forintot-csak-gyenge-emberek-akarhatnak.47441.html
" A forint gyengülése Orbán eszmefuttatása szerint azt jelenti, hogy
tulajdonképpen "ellopják a pénzt az emberek zsebéből", mivel a bérből,
fizetésből és egyéb járulékokból élők gyengébb forint esetén kevesebb
árut tudnak megvásárolni a boltokban, a nyugdíjasok juttatása is
kevesebbet ér. A pártvezető szerint a kormánynak a forint
gyengítését célzó utalásai és kísérletei a középkori királyok
módszeréhez hasonlíthatóak, amikor is az uralkodók a pénzek
nemesfémtartalmát próbálták meg minimálisan csökkenti, elcsalva azok
értékéből.
Orbán leszögezte: "a gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak."
