2018. október 26. 11:12

Az elmúlt években a megtakarítással rendelkezők a részvénypiacon jó hozamokat érhettek el. Az utóbbi hetekben a tőzsdei korrekció, és a meginduló kamatemelési ciklusok miatt sokan úgy vélik, ez a befektetési forma nem sok jóval kecsegtet. A kockázatok valóban felerősödtek, ám vannak olyan papírok, amiben még mindig érdemes gondolkodni.

Ha részvény akkor csak az árfolyam számít?

A tőzsdei befektetések alapvetően kétféle módon eredményezhetnek hasznot, egyrészt az árfolyamok emelkedése révén, másrészt a vállalati nyereségek után fizetett osztalékból. Amikor tőzsdézésről beszélünk gyakran még a szakemberek is kizárólag az árfolyamok változása révén elérhető hozamban gondolkodnak. Magyarországon ennek persze részben az áll a hátterében, hogy az eleve alacsony befektető kultúra miatt az átlagember számára próbálják minél inkább leegyszerűsíteni az opciókat.

Emellett azt sem szabad elhanyagolni, hogy néhány cégtől eltekintve, amelyek hosszú évek óta a nyereség számottevő részét kifizetik (pl. a Zwack vagy az Állami Nyomda), a társaságok jelentős hányada az eredményből finanszírozta a növekedését. Emiatt a legnagyobb vállalatoknál, bár fizetnek osztalékot, ez gyakran marginális volt a befektetők szemszögéből, hiszen a részvényárfolyamokhoz képest alacsony összegekről beszélhetünk. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy egyes vállalatoknál akár érdemleges fordulat is jöhet, a BÉT korábbi információi szerint számottevő érdeklődés van az új működési forma a SZIT iránt, így a tőzsdén több osztalékorientált részvény lehet majd, a már a parketten lévő vállalatok közül a BIF már lépéseket is tett ebbe az irányba. A SZIT (vagy a nemzetközi megjelölés szerint REIT) forma azért érdekes, mert a vállalatok számára előírják: az eredményének legalább 90 százalékát elérő mértékű osztalékot kell fizetni.

Az osztalékrésszvények zavaros időszakban is eredményesek tudnak lenni (Fotó: Pixabay.com) Az osztalékrésszvények zavaros időszakban is eredményesek tudnak lenni (Fotó: Pixabay.com)

Az amerikai piacokon sokkal több a lehetőség

Az árfolyamváltozásra való spekulációhoz képest egészen más befektetői attitűdöt igényel ugyanakkor az osztalékvadászat. El kell tudni ugyanis vonatkoztatni a naponta változó árfolyamoktól, és azt csak abban a kontextusban szabad vizsgálni, hogy a vállalat által megtermelt és osztalékként kifizetett összeghez hogyan aránylik. Aki a tőzsdézésben az „adrenalinpumpát” is keresi, annak ez egy végtelenül unalmas dolog, hiszen gyakorlatilag statisztikákat kell böngészni az ilyen befektetések során. Nincs más dolgunk ugyanis, mint megkeresni azokat a vállalatokat, amelyek most és a belátható jövőben is az állampapírokat túlszárnyaló hozamokat biztosítanak. Az amerikai vállalatok esetén ez nagyjából az 5 százalékos szint körül van, hiszen az elemzői várakozások szerint a 10 éves kötvények hozama a következő években nem fogja meghaladni a 4 százalékos szintet.

A magas osztalékhozam persze mit sem ér, ha a vállalat ezt nem tudja tartósan biztosítani, netán évről évre növelni. Sőt, önmagában az osztalék emelése sem jelent sokat, a lényeg ugyanis ebben az esetben az, hogy hosszú távon az osztalékhozamnak az inflációt meghaladó mértékben kell nőnie. A világ legfejlettebb tőkepiacán szerencsére számos ilyen vállalat forog a tőzsdéken, sőt a szakértők külön kategóriákat állítanak fel ezekre.

A témával kiemelten foglalkozó egyik hazai blog, a Kasza Elliott-tal számos aspektusból vizsgálja az osztalékrészvényeket. Az egyik ilyen a fent említett csoportosítás, amely azt nézi meg, hogy egy vállalat milyen régóta emeli folyamatosan az osztalékot. Ebből a szempontból a legjobbakat arisztokratáknak (Dividend Aristocrats) nevezik, az ilyen vállalatok legalább 25 éve folyamatosan növelik a kifizetett nyereség összegét, és tagjai az amerikai tőzsde elitjének, vagyis szerepenek az S&P 500-as indexben. Érdekesség, hogy a topkategórián belül is van egy elitklub, a Dividend Kings, ezek azok az arisztokraták, akik legalább 50 éve emelik az osztalékot.

Ennél szélesebb merítést jelent a bajnokoknak (Dividend Champions) nevezett kategória. Itt hasonlóan az arisztokratákhoz a lényeg, hogy a vállalat legalább 25 éve egyszer sem csökkentette a kifizetett osztalékot, viszont ide nem csak a top 500 cég kerülhet be. Ha egy cég 10-24 éve emel osztalékot, akkor Dividend Achievers kategóriába teszik. Ha pedig ugyanilyen időtáv alatt nem vágtak a kifizetett nyereségen egyszer sem, akkor Dividend Contenders cégek közé szokták őket sorolni.

De mi a helyzet, ha jön a visszaesés?

Gondolhatnánk, az általános gazdasági fellendülés esetén persze nem nagy kunszt növelni az osztalékot, de ha megnézzük a fenti fogalmakat, akkor mind az arisztokraták, mind a bajnokok túl vannak legalább egy komoly válságon (2008-as gazdasági világválság), de esetenként akár többön is. Mint a blog szerzőjétől, Tavaszi Zoltántól megtudtuk, a 2008-as válság persze nem hagyta érintetlenül az osztalékrészvényeket sem, akkor több cég is kiesett ebből a kategóriából. Ugyanakkor mivel ezek a vállalatok általában kiszámíthatóbb környezetben működnek, például közszolgáltatók, ezért még egy recessziós időszakban is jól prognosztizálható a működésük. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az igazi ereje hosszú távon abban van az ilyen részvények vásárlásának, és azért jók az elit kategóriás osztalékpapírok, mert, ha valaki ilyenekbe fektet, akkor nem csak a most vonzó hozamot kapja meg, hanem az inveszítició hozama folyamatosan nő.

Az osztalékpapíroknál a magas osztalékhozam mellett van egy másik fontos szempont is, hiszen nem elég a jó papír, jó áron is kell vásárolni azt. Erre a mostani turbulens piac néhány esetben lehetőséget is biztosít, hiszen az ilyen befektetések szempontjából célkeresztben lévő papírok közül például az AT&T (T) vagy az IBM is számottevő esést szenvedett el.

Hogy azonban nem fekete-fehér a helyzet, illetve az osztalékrészvények a jelenlegi zavaros helyzetben ütésállóbbak, azt mutatja, hogy az arisztokraták közé sorolt Pepsi vagy a Coca-Cola árfolyama a szerdai tőzsdei zuhanás ellenére is nőni tudott, de például az egy polccal lentebb lévő (Dividend Champions) cégek közül a Verizon vagy éppen a General Mills is a trenddel szemben mozgott.

Összefoglalásként azt érdemes kiemelni, hogy osztalékrészvényeket akkor érdemes vásárolni, ha a megtakarítással nem kell rövid távon számolnunk. Természetesen ezek a részvények is veszíthetnek az árfolyamukból, de mivel ilyen típusú befektetés során az osztalék miatt vásároljuk őket, ez több éves időtávlatban (legalább 3-5 év) jó eséllyel nem lesz releváns. A cégektől függően negyedévente, vagy évente kifizetésre kerülő nyereség viszont folyamatosan jelentkezik a számlánkon. Ha valaki nyugdíjcélú felhalmozásban gondolkozik, a nyugdíj előtakarékossági számlán (NYESZ) például kifejezetten jó helye van az ilyen részvényeknek. De akkor is érdemes lehet osztalékra vadászni, ha hosszabb távú befektetésben gondolkozik valaki és szeretne a kockázatmentes befektetéseknél magasabb rizikót vállalni. Ezekkel a papírokkal ugyanis általában nem kell görcsbe rándult gyomorral hallgatni a híreket, hogy a feszültebb politikai és gazdasági helyzet miatt vajon mit eredményezett a befektetéseinél.