Miközben az alapkamat stabil és gránitszilárdságú, ám kevéssé releváns. Mára, ahhoz hogy megértsük mit csinál a jegybank, véleményem szerint egyszerre kell figyelni a bankközi kamatokat - melyeket mindenféle módszerekkel próbál a jegybank finomhangolni - és a lakossági állampapírok hozamát. Ez utóbbiak egyre jelentősebbé válnak, és a lakosság számára már nem az alapkamat jelzi a releváns kamatszintet, hanem a lakossági állampapírok hozama, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezek kamatszintje is a monetáris politika része, hiszen a lakosság számára elérhető kamatszint egyértelműen befolyásolja a tőkeáramlást: ha itthon magas kamatot kap a magyar lakosság, nem viszi ki Bécsbe a pénzét, illetve ha magas a lakossági állampapír kamatszintje, akkor az valószínűleg növeli a megtakarítást és csökkenti a fogyasztást, stb. Gyakorlatilag annyi történt, hogy a jegybank/állam szegmentálta a megtakarítókat, és szektoronként más-más kamatszintet rendel hozzájuk, ennek megfelelően ezek valamiféle átlagát kell nézni, hogy megértsük a teljes folyamatot.
Emiatt a forint árfolyamára ható tényezőként sem lehet csak egyszerűen az alapkamatot, vagy a bankközi kamatokat nézni, hanem ebbe a képletbe bele kell kombinálni a lakossági állampapírok kamatszintjét is. Mivel a lakossági állampapír-állomány egyre nő, és a Magyar Állampapír Plusz ("Nemzeti Kötvény") révén várhatóan tovább nő, ezért ezt tükrözendő elkészítettem egy grafikont, amely szerintem nagyságrendileg jól mutatja az idehaza összesítetten (lakosság és intézmények valamiféle átlagára releváns) elérhető kamatszintet.
A számítás során 30% súllyal (a lakosság múltbeli és jövőbeli valamiféle átlagos súlyaként a forintadósság finanszírozásában) vettem figyelembe az egyéves lakossági állampapír hozamát, amelyet idén nyártól a Magyar Állampapír Plusz vált le a számításban, az első évre 3,75% hozammal. 70%-os súllyal a 3-hónapos bankközi kamatszintet tettem a képletbe, ennek megfelelően alakult ki a "valós", átlagos, forintban elérhető kamatszint. Habár a számítás egyáltalán nem pontos, hiszen egyrészt a megfelelő súlyokon is lehet vitatkozni, illetve azon, hogy az egyéb lakossági állampapírok is kerüljenek bele, de véleményem szerint a trendet jól mutatja, a lakosságnál pedig a legfontosabb instrumentumot vesszük figyelembe.
Azt láthatjuk az első ábrán, hogy az MNB-ÁKK közös politikájának eredményeképpen valójában idehaza egy éve elindult a kamatemelési ciklus - igaz lassacskán - és ez újabb lökést kap nyártól a MÁP plusz bevezetésével. A jegybank/állam tehát reagál a megjelenő inflációra. Íme a fentiekben leírt "átlagos magyar kamatszint":
A kamatemelési ciklus tehát már egy éve tart, de ha a második ábrát is megnézzük, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy ez még igencsak az eleje. Ezen az ábrán az előbbieknek megfelelően számított "kamatszintet" hasonlítottam a maginflációhoz, így valamiféle reálkamatszintet számoltam, amely nagyjából mutathatja a forint vonzerejét. Jól látható, hogy még az így számított "reálkamatszint" is rendkívül alacsony, és elkerülhetetlenül leértékelődési nyomás alá helyezi a forintot, ami egy bizonyos szinten túl senkinek nem érdeke.
Mivel a lakossági állampapírok hozama már így is elég messze elszakadt a bankközi/intézményi kamatszinttől, így a kamatszint normalizálása már sokkal inkább a standard módon, és nem a lakossági állampapírokon keresztül folyhat (bár ott is elképzelhető még akár további emelés), ennek megfelelően azt gondolom, hogy a következő 1-1,5 évben valószínűleg a hazai bankközi kamatok is feljebb kerülnek, legalább az 1-2%-os sávba.
