Az egészséggel foglalkozó szakértők régi mániája, hogy az, ahogy valaki gyalogol, különösen a tempója, az illető egészségi állapotának egyik mutatója – írta a Conversation hírportál időseknek szóló jó tanácsai között. Van olyan tanulmány, amely kifejezetten ajánlja a gyaloglás közben kialakuló vérnyomást és szívritmust az emberi egészség fontos mérőszámainak.
Sok vizsgálat jutott arra a következtetésre, hogy a gyaloglás tempójának lassulása a 65 évesnél idősebbek körében növeli az elhülyülés, a szívbetegség, az elesések, s ezzel a csonttörések veszélyét. Aki lassul, az jó hat tudja, hogy hamarabb kerülhet kórházba és nagyobb az esélye annak is, hogy meghal.A gyorsabb kolbászolást ugyanakkor azzal hozzák összefüggésbe a szakértők, hogy valaki jobban képes gondoskodni magáról és nagyobb az esélye a hosszú életre. A nagy kérdés tehát az, hogy mi a megfelelő gyaloglási tempó.
Fotó: Pixabay
Az egy másodperc alatt megtett távolságban mérni kissé pontatlan, meg a magasabbak egy lépéssel nagyobb távolságot tudnak megtenni. Átlagos magasságot alapul véve elmondható, hogy ha valaki nem tesz nem 80 centimétert, azaz egy lépést egy másodperc alatt, az a lelassulás veszélyes szakaszába jutott.
A szakértők persze úgy vélik, nem árt a gyaloglást más mozgásokkal kiegészíteni:
- Egyensúlygyakorlatokkal javíthatjuk járásunk stabilitását, csökkenthetjük az elesés veszélyét. Elég fél lábon állni 10-15 másodpercenként váltogatva néhány percig.
- Rugalmassági gyakorlatokkal erősíthetjük mozgékonyságunkat és mérsékelhetjük a sérülések veszélyét.
- Jó módszerek ezek az idősebbek körében jól ismert hátfájás ellen is.
- Izomerősítéssel szintén mobilitási képességüknek javíthatjuk akár azzal is, hogy leülünk és felállunk egy székről többször egymás után.
- A mozgás javítja a kitartást és magát a gyaloglási képességet is.
Hogy mennyi fizikai aktivitásra van szüksége valakinek az persze egyénenként változó lehet, de a cikk szerint a szakértők nyugdíjaskorban általában heti 150 perc, azaz napi átlag 20 perc aerobikot látnak jónak. Ez moderált mozgást jelent, ami nem jár a levegő kapkodó vételével és felpörgött szívveréssel. Vannak korlátozó tényezők, de a kontrollált mozgást még a szívbetegségben szenvedőknek is ajánlják.
Az izomerősítést heti két-három alkalommal ajánlják a szakértők. Ehhez kapcsolódik az a megfigyelés,hogy a kevésbé intenzív, de gyakoribb edzés hatékonyabbnak tűnik a strapás mozgásnál az idősebbek esetén. Ez azt jelenti, hogy egy kis „izmozás” minden nap hasznos lehet az élet meghosszabbítása szempontjából.
