A Paksi Atomerőmű apropóján az ország 9,5 millió szövetségi kapitánya hirtelen energetikai és hidrológiai szakértővé vált. Az interneten se szeri, se száma azoknak az ötleteknek, amelyek megoldanák a Paksi Atomerőmű hűtését és amellyel meg lehetne emelni a Duna vízállását. Ezeket a magunk részéről meghagynánk a valódi szakembereknek, az ugyanakkor látszik, hogy a helyzet nagyon súlyos. Az elmúlt napokban az a tét, hogy az erőmű négy blokkja közül működő egy továbbra is termeljen, a kormányzati ígéretek pedig arról szólnak, hogy jövő hét csütörtökre vagy péntekre (augusztus 27-28.) újra elérheti a teljes, 2000 megawattos kapacitását.
Ha pedig kicsit előrébb tekintünk, akkor azt látjuk, hogy a tét nagyon komoly. Jelenleg ugyanis napközben a hazai napelemes kapacitások nagyjából fedezik a fogyasztást, ám ahogy haladunk az ősz felé, és rövidülnek a nappalok, ebből az energiaforrásból nyerhető áram mennyisége is csökken.
Fotó: Facebook/MetFigyelő
Normál esetben a Paksi Atomerőmű mintegy 2000 MW beépített teljesítménnyel működik, és 2025-ben 16 098 GWh villamos energiát termelt. Ez a magyar bruttó villamosenergia-termelés mintegy 40,5 százalékát jelentette.
A magyar villamosenergia-rendszer egyik sajátossága, hogy viszonylag kevés nagy, folyamatosan rendelkezésre álló hazai termelőkapacitásra támaszkodik. Ami Pakson kívül ilyen erőművünk van, azok többnyire földgáztüzelésűek (Gönyű, Csepeli Erőmű, Dunamenti Erőmű, illetve a lignittüzelésű Mátrai Erőmű), ám ezek jellemzően az importáraknál is drágábban állítanak elő áramot. A megújulóenergia-termelésünk ugyan az elmúlt években örvendetesen nőtt, hiszen napelemekből a beépített kapacitás meghaladta a 8 GW-ot, ám ezzel párhuzamosan az energiatárolási kapacitások csak az utóbbi egy évben kezdtek kiépülni.
Emiatt nemcsak energiabiztonsági szempontból, de gazdasági aspektusból is nagyon „féllábas” a rendszer. A napelemek értelemszerűen csak akkor termelnek, amikor süt a nap, idén pedig a laikusok is megtanulhatták, hogy ez nem feltétlenül esik egybe a fogyasztási csúcsokkal. Ráadásul a nagy mennyiségben akkor keletkezik napenergiából áram, amikor ennek ára alacsony (netán negatív), így a magyar energiarendszer nagyon drága, hiszen akkor tudunk eladni, amikor a tőzsdei árak alacsonyak és akkor veszünk, amikor azok a legmagasabbak.
Igaz, az elmúlt években ez az energiamix, ha gazdaságilag nem is volt optimális, legalább a felhasznált áram érdemi részét fedezte. 2025-ben a hazai bruttó áramtermelés a teljes magyarországi felhasználás több mint 80 százalékát fedte le. A bővülő hazai kapacitásoknak köszönhetően a MAVIR adatai alapján a villamosenergia-import éves átlagos részaránya történelmi mélypontra, 20,2 százalékra mérséklődött.
Ezt a látszólag javuló szituációt „robbantotta fel” az idei nyári hőség és csapadékhiány, ami miatt az atomerőmű hűtése nehézséget okozott. (Ennek technikai részleteiről lapunk is számos alkalommal írt, így ezt nem fejtenénk ezúttal ki.) A négy blokkból hármat le is kellett állítani, sőt egy rövidebb időszakban a 2-es blokknak is csupán egy turbinája működött. Így a teljes kapacitáshoz képest csak bő tíz százakkal üzemelt az erőmű. Emiatt pedig a magyar energiaellátás óriási kihívás elé került, ráadásul – ahogy már jeleztük – jelenleg is azon dolgoznak az illetékesek, hogy az erőművet ne kelljen leállítani. Az elmúlt napokban ugyanis -129 centiméter körül volt Paksnál a Duna vízállása, miközben a leállítási szint -134 centiméter. Az életbe léptetett intézkedéseknek (bárkák elsüllyesztése, fenékküszöb építése vagy víz leengedése a Ráckevei Duna-ágból) sikerült a leginkább kritikus napokat átvészelni. Sőt a napokban már arról érkeztek hírek, hogy a Duna német és osztrák vízgyűjtő területein hullott csapadéknak, illetve a megtett magyar intézkedéseknek köszönhetően a hétvégén megkezdik az erőmű mind a négy blokkjának újraindítását. Ugyanakkkor az erőmű működése továbbra is ki van téve az időjárásnak, így fontos lenne, hogy a következő hetekben is folyamatosan legyen csapadék, ami duzzasztja a Dunát.
Ha most volt áramunk, akkor felmerülhet, miért olyan fontos, hogy Paks teljes kapacitáson üzemeljen? Egyrészt, mert – ahogy korábbi cikkünkben is írtunk róla – az import drága, sok tízmilliárd forint többletköltséggel jár. Ráadásul ellátásbiztonsági szempontból is veszélyes, ha a termelés 30-40 százaléka hiányzik a rendszerből.
Ha az alacsony vízállás és vízhozam miatt esetleg szeptemberben is kiesik Paks teljesítményének egy része, azt megint máshonnan kellene máshonnan pótolnia. A magyar villamosenergia-rendszer szempontjából a szeptemberi Paks-kiesés azért különösen kellemetlen, mert két ellentétes folyamat kezd egyszerre érvényesülni. Szeptemberben rövidülnek a nappalok, alacsonyabb a napmagasság, és a naperőművek napi termelési ideje is csökken. Igaz, ez a hónap abból a szempontól talán kevésbé kritikus, hogy a hőség enyhülésével az energiafelhasználás is csökken, miközben fűteni még nem kell.
Ugyanakkor hűvösebb időjárással a villamosenergia-fogyasztás fokozatosan ismét emelkedik. A magyar rendszer az idei évben számos csúcsterhelést produkált. 2025-ben az éves maximális rendszerterhelés 7663 MW volt, miközben 2026 januárjában a történelmi csúcs 8182 MW-ra emelkedett. Így, ha a szeptemberi nem is, de Paks októberi kiesése, a jóval kevesebb napenergia-termelés és a felfutó fogyasztás miatt akár az augusztusinál rosszabb időzítésű is lehet. Az előrejelzések szerint az Atlanti térségben a nyáron felgyülemlett légköri nedvesség a hűvös idő beköszöntével Európa-szerte jelentősebb mennyiségű csapadékkal kecsegtet, így a mostani tudásunk szerint a következő hónapokban rendeződhet az atomerőmű hűtésének problémája. Ugyanakkor a trendek alapján (forró száraz nyarak) ez is egy olyan kérdés, amelyre a következő időszakban megnyugtató megoldást kellene találni.
A rovat többi cikkét itt olvashatják.
