A talpra állások történetének nevezte a magyar történelmet Magyar Péter miniszterelnök szombaton Mohácson, a mohácsi csata 500. évfordulóján tartott megemlékezésen. A kormányfő hangsúlyozta, hogy Magyarország elvesztett egy sorsdöntő csatát, de nem tűnt el.
Magyar Péter kiemelte, hogy a magyar történelem fájóan sokszor tanított meg veszíteni. Muhi, Mohács, Világos, Trianon, világháborúk, 1956 olyan szavak, amelyekben egy egész nemzet fájdalma sűrűsödik össze. De van valami, amit talán ritkábban mondunk ki: az, hogy mi túléltük a tatárjárást, Mohácsot, Világost, Trianont, a világháborúkat, a diktatúrákat. Nem sértetlenül, nem veszteségek nélkül, nem felejtve, hanem tovább élve – hangoztatta.
Az újrakezdések története
Hangsúlyozta, hogy a magyar történelem nem a veszteségeink, hanem a talpra állások története: a megmaradásé, az újrakezdésé, annak a makacs, néha megmagyarázhatatlan képességnek a története, hogy amikor úgy tűnik, mindennek vége, mi mégsem mondjuk azt, hogy vége.
Mint mondta, talán éppen ezért kell ma is beszélni az összefogásról. Egy kis nemzet nem engedheti meg magának, hogy önmagát gyengítse. Azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy magyar embert magyar ember ellen fordíthassunk, hogy a vitáinkból gyűlöletet építsünk – emelte ki Magyar Péter.
Hozzátette: természetesen vitatkozhatunk, és vitatkozni is kell, mert sokan másképpen gondolkodnak a világról. Ez egy szabad ország természetes állapota, de van egy határ, amelyen túl mindannyian ugyanazon az oldalon állunk, ez pedig Magyarország – mondta, megjegyezve, hogy 500 évvel Mohács után talán ezt is meg kell újra tanulnunk.
Az egységet hangsúlyozta
Úgy értékelt: az összetartozás nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk, hanem azt, hogy felismerjük egymásban azt, ami közös. Ha egy magyar ember bajban van, nem azt kérdezzük, mit gondol a világról vagy a politikáról, ha Magyarországot veszély fenyegeti, nem egymás vereségének drukkolunk, hanem tudjuk, hogy egymásra vagyunk utalva – mondta, rámutatva: ez a sorsközösség.
Magyar Péter kitért arra, hogy a magyar történelem egyik legkeményebb tapasztalata, hogy amikor együtt voltunk erősek, volt esélyünk, amikor önmagunk ellen fordultunk, akkor mások döntöttek helyettünk. Mohács emléke nem szolgálhat arra, hogy 500 évvel később különféle magyarázatokat gyártsanak, és újra lefolytassanak régi vitákat arról, ki hibázott, ki késett, ki nem érkezett meg, ki adott rossz parancsot, ki tehetett volna többet – jelezte.
