Történt, hogy egy közismert és sokak által látogatott internetes felületen hírt adtak arról, hogy egy – nyilván nagytudású – politikai egyéniség közzétett egy – nyilván tudományos megalapozottságú – magánvéleményt arról, ami egy nemzetközileg nyilvántartott és elismert tudományos szakfolyóiratban megjelent. A Magyarországon megjelenő és csak magyar nyelven olvasható internetes felületen lévő információk szerint az említett magánvélemény tulajdonosa egy debreceni fideszes képviselő. Mivel más meghatározás nem jelöli közelebbről sem a tudományos végzettségét, sem a fokozatát, sem pedig a tudományterületét, ezért az is nyilvánvaló, hogy az ő helye a tudomány világában: fideszes képviselő. Ez a tudományos rang is igazi hungarikum.
A nemzetközileg ismert és elismert tudományos szakfolyóirat, amelyben az a tudományos közlemény megjelent, amelyhez a fent említett hazai szaktekintély saját véleményt fűzött, a Current Biology. Elismertség és nemzetközi rang szerint rögtön a Nature, a Lancet, a Cell után következő szinten számontartott, színvonalas fórum, ahol megtiszteltetésnek számít, ha elfogadják és közlik azt a tudományos dolgozatot, amelyet a tudósok közlésre benyújtanak. A megjelenés persze nem úgy megy, hogy „tegnap megírtam, ma beküldöm, holnap megjelenik”.
Fotó: Wikipédia
Angol nyelven kell beküldeni, bizottság olvassa, véleményezi, esetleg visszaküldik javításra, hónapok telhetnek el, míg a kutatási eredmény nyilvánosságot kaphat.
Nos, a hazai netes felületen idén április elején (de nem elsején, hanem másodikán) megjelent tudósítás szerint nem tudni pontosan, hogy a hazai szakvélemény tulajdonosa, mint hangsúlyozták, szakmai rangja – más meghatározás híján – fideszes képviselő, mikor fejtette ki a véleményszabadság alapján megfogalmazott észrevételeit abban a minden bizonnyal tudományos szaklapban, melyet a következőképpen határoztak meg: „a hivatalos Facebook-oldalán”. Vagyis ez már átlép a magánszférából a közszférába: a magánvélemény így válik hivatalos véleménnyé. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert elismert, magas díjakkal kitüntetett egyetemi tanárok, akadémikusok sem szokták a (magán)kutatásaikat hazai és külföldi szaklapokban úgy közzétenni, mintha azok a Magyar Tudományos Akadémia, egyetemük, vagy kutatóintézetük hivatalos véleménye, eredménye volna. Még ha a fent nevezett intézmények biztosították is kutatásaikhoz az anyagi hátteret.
Most már, hogy tudjuk, hol látott napvilágot a figyelemre méltó vélemény, nézzük meg, hogy mi volt az. Idézzük a már említett internetes felületet, amely az eredeti közlés helyénél (hivatalos Facebook-oldal) jóval nagyobb és szélesebb helyen terítette szét az említett tudós (fideszes képviselő) véleményét. „A képviselő a hivatalos Facebook-oldalán osztotta meg a Current Biology honlapján megjelent tanulmányt, amelyből kiderült, hogy a magyarok közvetlen, vér szerinti leszármazottai a hun harcosoknak”. Azon kívül, hogy egy meglehetősen hosszú, ráadásul angol nyelvű tanulmányt nem lehet megosztani, legfeljebb utánközölni, sajnos ez az állítás is hamis, mert az illető tudós (pardon: fideszes képviselő) közlés, hivatkozás, ismertetés helyett rögtön véleményezte. Mégpedig a következőképpen: „Széles körű nemzetközi archeogenetikai vizsgálatok minden kétséget kizáróan igazolták, hogy a magyarok közvetlen, vér szerinti leszármazottai a rettegett hun harcosoknak”.
Valami hiányzik
Nos, ez annál is érdekesebb, mert a nemzetközi archeogenetikai vizsgálatok, amelyek az utóbbi időben hozzáférhetőek a fontos, nemzetközi folyóiratokban (mint amilyen a Current Biology is) éppenhogy nem erről szólnak. Mint ahogy az említett tanulmány sem. Elég, ha ránézünk a címére: The genetic origin of Huns, Avars, and conquering Hungarians,magyarul: A hunok, avarok és a honfoglaló magyarok genetikai eredete. Nézzük tovább? Nézzük. Szokás szerint a tudományos folyóiratok a cím alatt közlik a szerzők névsorát (köztük neves magyar kutatókat, egyetemi tanárokat), valamint a feldolgozott témákat. Utóbbit a Highlights címszó alatt. Ezek pedig a következők:
- 265 új ősi genom segít feltárni a vándorlási időszak populációinak eredetét
- Genetikai folytonosság mutatható ki a Xiongnuk és az európai hunok között
- Az európai avarok nagy valószínűséggel Mongóliából származtak, és rokonságban álltak a hunokkal
- A honfoglaló magyarok ugor felmenőkkel rendelkeztek, majd később szarmatákkal és hunokkal keveredtek.
(A második altémában szereplő Xiongnuk szó a korabeli kínai neve az ázsiai hunoknak, a magyar tudományos világban hsziungnu néven szerepelnek, a szóvégi „k” a magyar többesszám jele, az eredeti angolban Xiongnus olvasható).
Nos, hát itt mindent találni, csak azt nem, amit az említett tudós (pardon: fideszes képviselő) véleményez a saját olvasata után. De hát, végül is véleményszabadság van, Mert ugye vannak a tények, van a tudományos igazság – és vannak a vélemények. Például a laposföld-hívőké. Ám ez a kategória még annál is rosszabb. Mert meglovagol egy tudománytalan fantazmagóriát és azzal erősíti, hogy íme, tudósok is ezt bizonyították, világhírű folyóirat közölte ezt a tényt: akárki láthatja: vér szerinti leszármazottai vagyunk a rettegett hun harcosoknak. Miközben az összefoglaló ezt írja: „Conquering Hungarians had Ugric ancestry and later admixed with Sarmatians and Huns” – fordítása néhány sorral följebb. Nem lehet tudni, hogy a már többször idézett tudós (pardon: fideszes képviselő) milyen szinten beszél, ért, ír és olvas angolul, de hogy miként tudta a megállapításait ebből kiolvasni és saját véleményeként közreadni, az több, mint rejtély.
Ezek után nem csoda, ha a következő olvasata van a közölt tudományos beszámolónak: „A genetikai vizsgálatok megcáfolták a magyarság finnugor eredetét. A honalapító magyarokból teljesen hiányzott a „proto ugor” (finnugor) genetikai örökség. A hun, avar, illetve iráni rokonság mellett kimutattak kisebb, különböző helyekhez kapcsolódó keveredéseket is”. Vagyis pontosan az ellenkezője, mint amit a tudományos közlemény állít.
A napi hír frissességével ható szenzációnak csak egy baja van (egy? száz!), nevezetesen, hogy az idézett közlemény 2022 májusában jelent meg. Vagyis közel két éve. Valószínűleg ennyi idő kellett az idézett tudósnak (pardon: fideszes képviselőnek), hogy elolvassa (de nem olvasta), megértse (de nem érti) és megformálja a saját véleményét (no, azt vastagon megtette). Valószínűleg a tudományos szaklapjában (pardon: a hivatalos Facebook-oldalán) megírt véleményével sem nagyon tudott mit kezdeni az azt szélesebb körben terítő internetes felület, mert ilyen címet adott neki: „Évszázadok óta tartó rejtély után kiderült, a magyarok tényleg leszármazottai-e a hunoknak”. Vagyis. Leközlik ugyan, de ők sem hisznek benne. Máskülönben, hogy születhetett volna egy ilyen kitekeredett mondat. Ja, hogy kitekeredett véleményhez kitekeredett cím. HUNBRAKADAVARBRAMAGYARKA
Ez pedig már több, mint egy kósza hungarikum. Ez a szomorú mai magyar valóság.
