Az Integritás Hatóság megítélése szerint az Alkalmassági Bizottság által készített felülvizsgálati jelentés súlyos szakmai és módszertani hiányosságokat mutat – fogalmazott a Hatóság a szerkesztőségünknek megküldött közleményben.
Mint írták, a dokumentumot a Hatóság álláspontja szerint a tények és az alátámasztás hiánya, hibás adatok és következtetések, jogilag megalapozatlan, tendenciózus és szubjektív állítások, valamint kontextus nélküli megállapítások és összehasonlítások jellemzik. Mindezek alapján az Integritás Hatóság részletesen, több mint 50 pontban cáfolja a jelentésben foglaltakat. A jelentés szakmai színvonala és törvényi megfelelősége is kérdéses – emelte ki a közlemény.
Fotó: Pexels
Az Alkalmassági Bizottság a felülvizsgálatot nyolc hónapon keresztül végezte. Ezen nyolc hónap alatt az Integritás Hatóság többször kezdeményezett szakmai egyeztetést, valamint több alkalommal is konkrét kérdéseket intézett az Alkalmassági Bizottsághoz a felülvizsgálat módszertanára, a nemzetközi együttműködésre és a vizsgálat egyéb részleteire vonatkozóan. Azonban az Alkalmassági Bizottság a válaszadás, illetve bármilyen, a Hatósággal történő érdemi együttműködés elől elzárkózott. Ez is erősíti a Hatóság azon aggályát, hogy a felülvizsgálat nem maradéktalanul felelt meg a jogszabályi előírásoknak és nem a szakmai transzparencia követelményeinek megfelelően zajlott.
A Hatóság mindezek alapján csak bízni tud abban, hogy a jelentésben tapasztalható tendenciózusság és szubjektivitás nem szándékos, hanem elsősorban az Alkalmassági Bizottság szakmai tapasztalatlanságából ered – áll a közleményben. Az IH a szakmai kritikát több pontban részletezte:
1. Megállapítások következtetések nélkül
A jelentés számos helyen csupán (esetenként áthallásos) megállapításokat tartalmaz, de nem fogalmaz meg egyértelmű következtetéseket vagy értékeléseket. Ez a gyakorlat a Hatóság álláspontja szerint azt a benyomást keltheti a nyilvánosságban, mintha az adott megállapítás automatikusan valamilyen kifogást jelentene – még akkor is, ha kifogás vagy negatív következtetés nincs rögzítve. Ez nemcsak a nyilvánosság számára aggályos, hanem a Hatóság maga sem tudja egyértelműen megállapítani, hogy az Alkalmassági Bizottság kívánt-e ténylegesen kritikát vagy ajánlást megfogalmazni. Ilyenek pl. a Jelentés [53], [54], [70], [70/A], [78] bekezdései. Ez a bizonytalanság ellehetetleníti, hogy a Hatóság a Bizottság álláspontjából szakmailag építkezzen, illetve a jelentésből érdemi tanulságokat vonjon le.
2. Tényalapú alátámasztás hiánya, hibás adatok
A jelentés számos ponton súlyos megállapításokat fogalmaz meg, azonban ezekhez nem társulnak konkrét, ellenőrizhető tények, dokumentumok vagy példák. Egy ilyen jelentésnél alapvető elvárás, hogy minden állítás mögött világos bizonyíték álljon. A jelentésben sok helyen hibásan szerepelnek alapvető adatok, számok. Ilyenek pl. a jelentés [68], [76], [80], [83], [97-100] bekezdései.
3. Jogilag megalapozatlan, szubjektív és tendenciózus állítások
A jelentésben számos olyan megállapítás szerepel, amelyek nem objektív tényeken, hanem feltételezéseken alapul. Ezek az elemek jelentősen rontják a dokumentum szakmai hitelességét és objektivitását. Ilyenek pl. a jelentés [35], [46], [54], [67] bekezdései.
4. Kontextus nélküli összehasonlítások
A jelentés a Hatóság vizsgálati eredményeit más országok hatóságainak adataival veti össze, azonban nem veszi figyelembe, hogy ezek a szervezetek 18-25 év alatt érték el a jelentésben szereplő eredményeket, míg az Integritás Hatóság mindössze két éve működik. Ez a módszertani hiba torzítja az értékelést.
5. Együttműködés hiánya
A törvény előírja, hogy a felülvizsgálatot nemzetközi szervezetekkel szorosan együttműködve kell lefolytatni. A jelentésből azonban nem derül ki, hogy ez megtörtént volna; mindössze annyi látszik, hogy az OECD egy módszertant (MOPAN) ajánlott az Alkalmassági Bizottság figyelmébe. Az Integritás Hatóság többször is kérdéseket intézett az Alkalmassági Bizottsághoz, hogy pontosan mely nemzetközi szervezetekkel és milyen formában történt egyeztetés, azonban az Alkalmassági Bizottság a válaszadástól elzárkózott. Ez tovább növeli a jelentés átláthatatlanságát és szakmai megalapozatlanságát, továbbá elbizonytalanította Hatóságot az Alkalmassági Bizottság valós szándékával kapcsolatosan.
6. Alkalmatlan módszertan
A jelentés egy olyan módszertanra (MOPAN 4) hivatkozik, amely még kialakítás alatt áll Független nemzeti hatóságok vizsgálatára alkalmatlan, hiszen kifejezetten globális, több ország által alapított és üzemeltett szervezetek és nemzetközi fejlesztési bankok értékelésére készült. Mindemellett a jelentésből hiányoznak a módszertan által előírt szokásos indikátorok, kontrollok, pillérek, amelyek egy szakmailag megalapozott vizsgálat elengedhetetlen elemei, akárcsak az olyan kulcsszereplőkkel történő konzultáció, mint például a Magyar Kormány vagy az Európai Bizottság, akik a kondicionalitási eljárás fő érdekeltjei, és akikkel a MOPAN módszertan szerint az Alkalmassági Bizottságnak minimálisan konzultálnia kellett volna. A MOPAN egyik fő alapelve, hogy az értékelt szervezettel együttműködve kell kialakítani az álláspontokat, és azokban konszenzusra kell törekedni. Ilyenről a felülvizsgálat során szó sem volt, a módszertanról a jelentésből értesült először az Integritás Hatóság.
7. Eljárási aggályok
A Hatóság egyes munkatársai „kihallgatásszerű” stílusról számoltak be, ami sem a törvényi előírásoknak, sem a szakmai elvárásoknak nem felel meg. Ezt már a vizsgálat során jelezte a Hatóság az Alkalmassági Bizottságnak, kérve az eljárások ideiglenes felfüggesztését, amíg a módszertani és eljárásbeli aggályok és problémák nem kerülnek megnyugtató módon megválaszolásra, erre azonban nem került sor.
A nyolc hónapos felülvizsgálatot követően a Bizottság mindössze 3,5 munkanapot biztosított a Hatóság Igazgatósága (az elnök és az elnökhelyettesek) számára a válaszadásra, ráadásul mindhárom igazgatósági tag külön véleményét kérte ki. Ez az eljárás és az ésszerűtlenül és indokolatlanul rövid válaszadási határidő ellehetetlenítette az egységes igazgatósági állásfoglalás kialakítását.
