Magyarország július 1-jén vette át az Európai Tanács soros elnökségét a belga kormánytól. Korábban az Európai Parlamentben felmerült, hogy az Orbán-kormány a jogállamisággal kapcsolatos problémák, illetve az EU-szkeptikus politikája miatt ne tölthesse be ezt a posztot, de egy ilyen, példátlan lépésnek nem volt jogi alapja.
Orbán Viktor miniszterelnök arra használta fel a soros elnökséget, hogy egy általa „békemissziónak” nevezett tárgyalássorozatot kezdjen: előbb Kijevbe utazott, ahol Volodomir Zelenszkij elnökkel találkozott, majd Moszkvába repült, hogy Vlagyimir Putyinnal tárgyaljon. A nagy körút Pekingben folytatódott, majd az Egyesült Államokban zárult.
Az Orbán-féle békemisszió jelenlegi tudásunk szerint nem vitt közelebb az orosz-ukrán háború lezárásához. Az azonban, hogy a magyar kormányfő felhatalmazás nélkül tárgyalt az EU nevében, kiváltotta a többi tagállam rosszallását. Emiatt több ország miniszterei is kihagyták a soros elnökség budapesti tanácskozásait, kormányukat alacsonyabb rangú tisztviselők képviselték.
A dunai árvíz miatt csak októberben került sor az Európai Parlamentben a magyar elnökség programjának bemutatására. Az esemény végül egyáltalán nem az EU-s ügyekről szólt, hanem a magyar belpolitikáról, a Magyar Péter és Orbán Viktor közti vitáról, amelyben több európai szereplő is nyíltan állást foglalt.
Fotó: Európai Tanács
Az előzetes aggodalmakkal szemben végül a tagállamok állam- és kormányfői nem bojkottálták a november elején Budapesten megrendezett csúcstalálkozókat. Az Európai Tanács ülése mellett itt rendezték az Európai Politikai Közösség találkozóját is, amelyen megjelentek a nem EU-tag európai országok vezetői is, hogy elsősorban az orosz-ukrán háborúról, illetve az illegális migrációról tárgyaljanak.
Mindemellett az uniós elnökség apropóján milliárdos állami megrendeléseket szakított a rendezvényszervezési feladatokkal a nyíltan a Fidesszel szimpatizáló, a propagandaplakátos megbízásokról is ismert Balásy Gyula, illetve cégei:
Friss levegő jön?
Az osztrák, közszolgálati ORF „Lengyelország máshogy fogja csinálni” című cikkében arról ír, hogy január 1-jén sok európai politikus fellélegzik, amikor Magyarország után Lengyelország veszi át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. „Orbán Viktor hat hónapos időszaka számos konfliktust eredményezett az EU-tagállamokkal” – fogalmaz a cikk, különösen „a Putyinnal való egyeztetés nélküli találkozói” miatt. A cikk hozzáteszi, hogy Donald Tusk lengyel miniszterelnököt Európa-párti politikusként jellemzik, ami reményt kelt az együttműködés helyreállítására – noha Tusk nem mindig követi szorosan Brüsszel irányvonalát.
A német Frankfurter Rundschau kiemeli, hogy Orbán Viktor többek között Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal tartott találkozóival váltott ki nemzetközi kritikát és feszültségeket az uniós tagállamok között. A lap szerint Orbán „nem egyszerűen közvetítőként, hanem a saját politikai céljai mentén” járt el. A cikk szerint Lengyelország az „orosz agresszió elleni szankciók folytatását” és az EU-n belüli együttműködés erősítését helyezi előtérbe. Hozzáteszik, hogy a lengyel elnökség alatt az ország belpolitikai eseményei, például az elnökválasztás bárnyékolhatják az uniós tevékenységet. Emellett a lap idézi Donald Tuskot, aki szerint „Európának meg kell erősítenie az önállóságát, miközben fenntartania jó kapcsolatait az Egyesült Államokkal.”
Az osztrák Kleine Zeitung „Váltás az EU Tanácsának elnökségében – Magyarország és Lengyelország: mint a nappal és az éjszaka” című elemzésében arra jut, hogy Magyarország és Lengyelország politikája mostanra élesen eltér egymástól.
„Orbán Viktor provokatív fellépésekkel és a saját érdekeit előtérbe helyezve vezette az EU-t” – írja a cikk, aláhúzva, hogy Orbán „békemissziója” és a jobboldali populista európai frakció, a Patrióták megalapítása is feszültségeket okozott az unión belül.
A lap idézi Katarzyna Kotula lengyel egyenlőségi minisztert, aki szerint „Lengyelország elnöksége példát kíván mutatni az európai egység megőrzésére.”
A német Deutsche Welle elemzése Orbán Viktor, illetve Magyarország uniós elnökségét úgy jellemzi, hogy „az inkább szolgálta a magyar kormányfő saját politikai céljait, mint az unió közös érdekeit.” A cikk szerint Orbán békemissziója és a MEGA (Európát ismét naggyá tenni, a Trump-féle MAGA jelmondat mintájára – a szerk.) kezdeményezés „az uniós intézményekkel való konfliktusok sorozatához vezetett.” A Deutsche Welle szerint Orbán politikája „egyre inkább az EU-ellenesség irányába tolódik”, míg Lengyelország a NATO-val való szorosabb együttműködés és Ukrajna támogatása révén erősítné az EU kohézióját. A cikk idézi Guntram Wolffot, a Brussels European and Global Economic Laboratory (BRUEGEL) think thank vezetőjét, aki szerint „Lengyelország elnöksége egyértelműen eltér majd Magyarország provokatív hozzáállásától.”
A kötelezőt teljesítik
A Politico részletesen tárgyalja a lengyel EU-elnökség előtt álló kihívásokat, prioritásokat. A cikk szerint Donald Tusknak nemcsak az uniós ügyekre kell összpontosítania, hanem az ország májusi elnökválasztására is, amely döntően befolyásolhatja kormánya működését. Andrzej Duda jelenlegi elnök, aki az előző, PiS vezette kormány szövetségese, többször akadályozta Tusk terveinek megvalósítását. „A lengyel kormány számára ez az elnökválasztás alapvető fontosságú az ország jövője szempontjából” –idézi Piotr Burast, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának varsói vezetőjét a cikk.
A Politico rámutat, hogy Lengyelország vezető szerepet tölt be Ukrajna támogatásában az orosz invázió óta, és ezt az irányvonalat kívánja folytatni az elnökség alatt is. „A biztonság különböző dimenziói, beleértve az EU külső és belső biztonságát, kiemelt prioritást élveznek majd” – nyilatkozta Adam Szłapka lengyel EU-ügyi miniszter. Ugyanakkor Donald Trump visszatérése az Egyesült Államok elnökeként –különösen Ukrajna-politikája miatt – további kihívásokat jelenthet Tusknak.
A cikk hozzáteszi, hogy bár Tusk visszatérése a centrista, Európa-párti tábor megerősödését hozta, Lengyelország továbbra is eltér az EU fősodrától olyan kérdésekben, mint a klímapolitika.
Egy uniós diplomata szerint „Lengyelország valószínűleg nem fog nagy előrelépéseket tenni, de a minimális elvárásokat teljesíteni fogja” – különösen Magyarország ellentmondásos elnöksége után.
