Az olimpiai játékok idején rendre napvilágot látnak küzdelmes élettörténetek, amelyek rávilágítanak arra, hogyan lehet edzeni és felkészülni egy olyan közegben, ahol az élsportolók nem kapnak anyagi vagy érzelmi támogatást; ahol szembeszéllel "futnak", és maguknak kell kitaposniuk az utat egy addig ismeretlen vagy férfiak által uralta sportágban. A Guardian riportjában három fiatal nőt mutat be, akiknek sikerült megszerezniük a kvalifikációt a párizsi olimpiára, ám ahhoz, hogy országuk egyetlen női versenyzőjeként indulhassanak sportágukban, nem csak saját határaikat kellett feszegetniük.
A semmiből építkezni: ahol professzionális vívás egyáltalán nem létezett
Alexandra Ndolo kenyai kardvívó a 2022-es kairói világbajnokságon német színekben indulva ezüstérmes lett: ez jelentette addigi pályafutásának csúcsát. A kenyai és lengyel felmenőkkel bíró 37 éves sportoló akkor döntötte el, hogy megpróbál Kenyának is dicsőséget szerezni. Nem csak egyszerű résztvevőként szeretne ott lenni a párizsi olimpián: célja, hogy éremmel a nyakában távozzon.
“Az egész országért teszem, meg akarom mutatni a világnak, hogy az afrikai sportolók mire képesek”
- idézte a Guardian Ndolót, aki sportága fejlesztéséért is sokat tett: 2019-ben társalapítóként életre hívta a Kenyai Vívószövetséget, lehetővé téve a kenyai vívók számára a professzionális körülmények közötti gyakorolást és felkészülést.
Ndolo azonban úgy érezte, ahhoz, hogy a sportág igazán erőre kaphasson – eddigi ismertsége leginkább az ő eredményeinek tudható be – és támogatókat szerezhessen, szükség van egy bajnokra. Megtette a tőle telhetőt: kétszer is megnyerte az afrikai bajnokságot és kvalifikálta magát a párizsi olimpiára. A felkészülést nem bízza a vakszerencsére: év közben továbbra is kölni klubjában gyakorol, itt készül fel a versenyekre. Kenyába csak évente egyszer utazik. Elmondása szerint nem bánta meg, hogy váltott, és az olimpián kenyai színekben indul, de az elmúlt két év meglehetősen küzdelmes volt számára. A legutóbbi kanadai, katari és kínai verseny költségeit neki kellett állnia, a kenyai Vívószövetségtől csak minimális támogatásra számíthatott. Az viszont könnyebbséget jelent számára, hogy az ötkarikás játékokon való részvételét a kenyai Olimpiai Bizottság finanszírozza.
Fotó: Depositphotos
Amikor a háború bármikor közbeszólhat
Nincs könnyű helyzetben a libanoni Ray Bassil, aki országából egyedüliként kvalifikálta magát a párizsi olimpiára. Már önmagában a tény, hogy az egyetlen libanoni olimpikon nő, ráadásul traplövész (koronglövész), vagyis egy férfias sportágban indul, sokakat meglepett. Ehhez azért érdemes hozzátenni, hogy az országban a fegyvertartás megszokott dolog: egy 2017-es statisztika szerint a libanoni lakosság 32 százaléka birtokol fegyvert, és az “eltévedt golyók” gyakran követelnek vétlen áldozatokat.
A 35 éves Bassil sportszerető családban nőtt fel; szülei röplabdabajnokok voltak. Nyolc éves korában kezdett vadászni édesapjával, innen ered a lövészet iránti lelkesedése. Amikor elkezdte versenyszerűen űzni ezt a sportot, édesanyja folyton aggódott arc- és vállsérülései miatt, fegyvere ugyanis rendszeresen “visszarúgott”. Ray Bassil 15 évesen indult először nemzetközi versenyen és rögtön aranyérmet nyert. A 2020-as tokiói olimpián a 21. helyen végzett, Párizsban pedig az éremért fog hajtani. "Egy érem reményt adna az országomnak és az arab nőknek" - nyilatkozta a Guardiannak.
Bassil Olaszországban és Libanonban is edz, de az október óta Izrael és Libanon közötti határszakaszon napi jelleggel zajló fegyveres harcok kiszámíthatatlanná tették felkészülését és kijutását az olimpiára. Amint azt a brit lapnak elmondta:
"megvan rá az esély, hogy a repteret bezárják vagy lebombázzák, ami megakadályozná, hogy elrepüljek az olimpiára”.
De nem kizárólag a háborús helyzet nehezítette felkészülését. Önerőből, valamint szponzorok segítségével kell fedeznie olimpiai részvételének költségeit. Libanonban humanitárius és gazdasági szempontból is katasztrofális a helyzet: a lakosság fele a szegénységi küszöb alatt él, az országban kialakult gazdasági és politikai válság a Világbank szerint a 19. század közepe óta számon tartott tíz legsúlyosabb közé tartozik.
Aki menekültként küzd az elismerésért
A breaktánc mint olimpiai versenyszám, Párizsban fog debütálni. A Kabulból származó Manizha Talash is kivívta az indulás jogát, igaz, rögös út vezetett idáig. Négy éve látott először breaktáncot, mégpedig a Facebookon: azonnal megtetszett neki a műfaj. Küldött is egy üzenetet a videóban szereplő fiúnak, aki meghívta a néhány lelkes fiatal srácot számláló breaktánc közösségbe. Amint azt Manizha egy róla készült videóban elmondta: célja, hogy afganisztáni sportolóként kerüljön be a köztudatba, ne táncosként. Mert véleménye szerint az embereknek fontos tudniuk, hogy a breaktánc komoly sport.
A 21 éves lány a Menekültek Olimpiai Csapatának (Refugee Olympic Team) tagjaként vesz részt az ötkarikás játékokon. Egyedüli B-lányként (így nevezik az előadókat), máris hírességnek számít. Afganisztánban ugyanis a breaktánc vallási és kulturális okokból elítélendő dolog, de nem csak a lányoknak, a fiúknak is tiltják. Maniza pontosan tudta ezt, amikor belevágott. Tisztában volt vele, hogy nem mindenkinek tetszik, amit csinál. Ennek egyébként érzékelhető jele volt a sorozatos bombatámadás, ami miatt végül be kellett zárni a breaktánc klubot.
"De én nem fogadom el a normákat, ez az én életem és a jövőm. Nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak az emberek"
- nyilatkozta a fiatal lány a Guardiannak. Hozzátette: Afganisztánban a lányok nem tanulhatnak, egyedül ki sem mehetnek a házból. "Azért akarok elmenni a játékokra, hogy tegyek valamit értük" - tette hozzá.
Amikor a tálibok betörtek Kabulba, nem maradt számára hely sem a városban, sem az országban. A többi táncossal együtt Pakisztánba szökött, és hogy megvédje családját, felvette a Talash vezetéknevet. Menekültként végül Spanyolországban telepedett le, ahol edzeni és dolgozni is tud. A párizsi olimpián Spanyolország egyetlen menekült versenyzőjeként küzd majd versenyszámában.
Párizsban minden másképp lesz?
Elvileg minden olimpia egyetemes célkitűzése a békés együttműködés, a nemzetek közötti összefogás erősítése. Párizsban is az emberi jogok biztosítása az olimpiai és paralimpiai játékok szervezőinek egyik legfontosabb törekvése.
Amint az a 2024-es rendezvény emberi jogi stratégiájáról készült összegzésből kiderül, a játékok kezdete óta szem előtt tartott legfőbb szempont nem változott: igyekeznek elősegíteni a békés, emberi méltóság védelmét szorgalmazó társadalom kialakulását.
Ez persze elméletben nagyon jól hangzik, de a történelem során már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a célkitűzés nem feltétlenül elég. Az ötkarikás játékok történetének szégyenfoltja az 1972-es müncheni olimpia, ami "müncheni mészárlásként" és "müncheni túszdrámaként" is bekerült a köztudatba. Szeptember 5-én a Fekete szeptember nevű palesztin terrorszervezet tagjai 11 izraeli sportolót ejtettek túszul szálláshelyükön. Az akciót – és a rosszul sikerült szabadítási kísérletet – egyikük sem élte túl.
Az emberi jogok védelmében: mi lesz az orosz sportolókkal?
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2023-ban úgy döntött, hogy az Ukrajna ellen indított háború miatt korlátozza Oroszország és Fehéroroszország sportolóinak olimpiai részvételét. Kizárólag azok az orosz és belarusz sportolók indulhatnak Párizsban, akik –függetlenül attól, hogy melyik országban élnek – nem támogatták és támogatják Ukrajna lerohanását, a háborús helyzet fenntartását, és nem szerződtek sem a fehérorosz, sem az orosz hadsereghez. Ám ők is csak semleges színekben és egyéni sportágakban állhatnak rajthoz. A NOB indoklása szerint részvételi joguk biztosítása emberi jogaik tiszteletben tartását tükrözi.
Ahogy arról korábban az Euronews beszámolt: a korlátozás a nyitóünnepségen való részvételükre is kiterjed: erre az eseményre egyetlen orosz és belarusz sportolót sem engednek be.
