Mint arról beszámoltunk, pénteken három orosz MiG-31-es vadászgép lépett be Észtország légterébe, ahol 12 percig tartózkodtak. A balti országban állomásozó NATO-erők olasz F-35-ös vadászgépet küldtek az elfogásukra. Ugyan az orosz pilóták tudomásul vették a NATO-gépek felszólításait a légtér elhagyására, kezdetben nem hajtották végre azokat. Végül aztán az F-35-ösök a nemzetközi légtérbe kísérték az orosz gépeket. Oroszország tagadja, hogy megsértette volna az észt légteret, azt állítva hogy a gépei egy északnyugati-oroszországi légibázisról nemzetközi légtérben repültek Kalinyingrád felé. Később az is kiderült, hogy ezzel nagyjából egy időben orosz gépek a lengyel Petrobaltic cég egy fúrótornya körül kijelölt biztonsági zónát is megsértették a Balti-tengeren.
Az incidens természetesen jókora port vert fel, és a nemrég történt lengyelországi drónbehatolás nyomán amúgy is ideges közvéleményben még inkább megszaporodtak a közelgő harmadik világháborút vizionáló megszólalások. Ezen nem segített az sem, hogy Észtország – ahogy nem sokkal korábban Lengyelország is – aktiválta a NATO 4-es cikkelyét. Ez persze nem a híres-hírhedt, a kollektív védelemről szóló 5. cikkely (amely arról szól, hogy egy tagország elleni fegyveres támadást valamennyi tagállam ellen irányuló támadásnak tekintenek, és akár fegyveres erővel is válaszolnak a tagállamok), hanem csak a szövetség tagjainak tanácskozását jelenti.
„A Felek tanácskozni fognak egymással, valahányszor bármelyikük véleménye szerint bármelyik fél területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát veszély fenyegeti”
– szól a szerződés szövege. De nem is hétköznapi eset a 4-es cikkely aktivilása, 1949 óta ugyanis a mostani csupán a kilencedik alkalom volt. Ötször egyébként Törökország élt ezzel a lehetőséggel, a másik két alkalommal viszont a NATO kelet-európai tagállamai kértek tanácskozást előbb a 2014-es krími orosz agresszió, majd 2022-ben az Ukrajna elleni nyílt orosz támadás miatt.
A tanácskozásra kedden (szeptember 23-án) kerül sor, és persze mindenki azt találgatja, mi lehet a szövetség válaszlépése a most már sorozatosnak tekinthető orosz provokációkra. A tét pedig természetesen óriási.
Lehet orosz gépre lőni?
Az egyik oldalon ott van a háborús eszkaláció nagyon is valós veszélye. Ugyan a lengyel és NATO légierők már Lengyelország felett tüzet nyitottak orosz eszközökre, egy drón és egy pilóta által vezetett orosz harci gép lelövése egyáltalán nem ugyanaz a kategória. Ha válaszul az orosz gépek vagy légvédelem is tüzet nyit NATO-gépekre, akkor nagyon gyorsan az 5. cikkely alkalmazása és egy nyílt NATO-Oroszország konfliktus peremén találhatja magát a világ.
Fotó: Wikimedia / Artem Katranzhi
A másik oldalon pedig ott van az, hogy a NATO-nak erőt és egységet illene mutatnia egy ilyen helyzetben, különösen úgy, hogy Donald Trump korábban többször is utalt arra, Európa védelmét Európának kellene megoldania, és hogy a legtöbb szakértő szerint Oroszország következő, logikus célpontja a balti államok lehetnek. Mennyire bízhatnak a NATO keleti tagállamai a szövetség védőernyőjében, ha azt sem sikerül megakadályozni, hogy orosz eszközök repkedjenek a légterükben?
Magyar szempontból is nagy a tét, ugyanis a magyar légierő Gripenjei is részt vesznek a balti államok légtérvédelmét ellátó közös NATO-misszióban. A NATO Balti Légi Rendészeti Missziójának keretében augusztus elejétől november végéig 80 magyar katona és négy JAS-39 Gripen harci repülőgép állomásozik Litvániában. Már eddig is előfordult, hogy a magyar gépeket riasztották orosz gépek miatt, de ezek csak megközelítették, de nem sértették meg a balti államok légterét. Előfordulhat, hogy magyar gép tüzet nyit egy orosz harci gépre – és ezzel potenciálisan a harmadik világháború első lövését adja le? Természetesen külön pikantériát kölcsönöz a helyzetnek a magyar kormány oroszbarátnak tekintett álláspontja is, ráadásul a 4-es cikkely szerint bármiféle válaszlépést is csak teljes konszenzus esetén lehet megtenni.
A törökök megmutatták, hogyan kell
De még mielőtt eluralkodna rajtunk a háborús pánik, azért érdemes felidézni, hogy akármi is történik a balti légtérben a következő napokban, nem ez lenne a közelmúltban az első eset, hogy NATO-gépek orosz harci gépekre nyitnak tüzet.
2015. november 24-én egy orosz Szu-24-es harci gépre a török-szír határ térségében egy török F-16-os lőtt ki egy levegő-levegő rakétát, amely megsemmisítette az orosz gépet. A két pilóta katapultálni tudott, de egyikőjüket a helyi lázadó erők megölték, a másik kimentésére indított akcióban pedig egy harci helikoptert és egy tengerészgyalogost veszítettek az orosz erők.
Az akció előzménye az volt, hogy az orosz gépek a törökök szerint rendszeresen megsértették a török légteret a szír lázadók elleni támadásaik során. Az adott esetben – török források szerint – két Szu-24-es repült egy bevetés után visszafele a hmeimimi orosz légibázisra, amikor berepültek a török légtérbe. A környéken járőröző török F-16-osok az ilyen helyzetekre fenntartott vészhelyzeti kommunikációs csatornákon szólították fel a gépeket többször is a légtér elhagyására. Az egyik gép engedelmeskedett, a másik viszont nem, utóbbira lőtték ki a rakétát. A gép már szír területen zuhant le.
Orosz források vitatták, hogy ez történt, szerintük a gépek nem léptek be a török légtérbe, a lelőtt gép életben maradt pilótája azt állította, semmilyen figyelmeztetést nem kaptak.
A törökök radarképekkel, műholdképekkel és hangfelvételekkel is bizonygatták az igazukat, és a NATO is arra a megállapításra jutott, hogy a gép megsértette a török légteret.
Az incidens komoly feszültséget generált a török-orosz viszonyban. Putyin orosz elnök „terroristák bűnsegédjei által elkövetett hátbaszúrásról” beszélt, Szergej Lavrov lemondta a tervezett ankarai látogatását. Oroszország fejlett légvédelmi eszközöket telepített Szíriába, az orosz gépek pedig Törökország felé tartó teherautókat kezdtek bombázni. A Moszkva cirkálót a szír partokhoz vezényelték.
A NATO deeszkalációra szólított fel, de közben támogatásáról biztosította Törökországot.
„Kiállunk Törökország mellett és támogatjuk NATO-szövetségesünk területi integritását”
– jelentette ki Jens Stoltenberg, a szövetség akkori főtitkára.
Végül az ügy további súlyos incidensek nélkül, lassan lecsengett. Erdogan török elnök levélben sajnálatát fejezte ki Putyin elnöknek, és az egy évvel későbbi, állítólagos törökországi puccskísérlet idején az orosz gép lelövésében szerepet játszó tisztek közül többeket le is tartóztattak, azzal a váddal, hogy egy „ellenséges szervezet” befolyása alatt állnak.
Harmadik világháború tehát nem lett a dologból, pedig két orosz katona is meghalt. Persze az is igaz, hogy akkor még nem volt orosz-ukrán háború, és senki nem feltételezte, hogy Oroszország meg akarná támadni Törökországot.
Olyan szempontból viszont a mai helyzetre is vonatkoznak az akkori tanulságok, hogy a törökök miként oldották meg a problémát. Ugyanis az F-16-os által kilőtt rakéta csak a végkifejlet volt. Októberben legalább ötször fordult elő, hogy orosz gépek léptek a török légtérbe. Válaszul a törökök többször is felszólították az oroszokat a határsértések befejezésére, és nyilvánosan közölték, hogy módosítják a légierő bevetési szabályzatát, hogy ilyen esetben tüzet is nyithassanak a gépei. És a következő alkalommal meg is tették – újabb figyelmeztetések után.
Ezzel világosan kijelölték a vörös vonalat az oroszok számára, de a következő időszakban még többször került sor orosz határsértésekre, igaz, ezután már elég volt a szóbeli figyelmeztetés. Ettől függetlenül az oroszok tovább próbálták feszíteni a húrt, néhány évvel később például egy török konvojt is lebombáztak szír területen, 30 török katona halálát okozva.
Amit ebből különösen fontos kiemelni, az az, hogy a törökök egyértelműen és világosan kommunikáltak Oroszország felé, mielőtt lőttek, és amikor ez megtörtént, akkor megvoltak a bizonyítékaik arra vonatkozóan, hogy valóban történt légtérsértés, és valóban többször is figyelmeztették az orosz pilótákat.
A bevetés szabályai
Észtországot és a NATO-t (hiszen Észtországnak nincs saját légiereje, ezért is vannak ott az olasz, spanyol és magyar gépek, illetve a mostani incidens nyomán már brit gépek is járőröztek a térségben) többen kritizálták, hogy nem lépett határozottan, az orosz gépekre tüzet kellett volna nyitni.
Az oroszok hivatkozhattak volna arra, hogy gépeik nem is voltak az észt légtérben, esetleg arra, hogy pont a NATO vagy ukrán eszközök zavarták meg a navigációjukat. És ha nem teljesen egyértelmű, hogy Észtország önvédelemből cselekedett, akkor az sem egyértelmű, hogy egy esetleges orosz válaszcsapás esetén érvényes-e a NATO 5. külső támadás elleni segítségnyújtást előíró cikkelye.
Jelenleg a NATO bevetési szabályai nem nyilvánosak, de nagyjából ismertek, Oroszország számára is. A cél a véletlen eszkaláció elkerülése, de a légtér megvédése. Jelen esetben a dolog úgy nézett ki, hogy a behatolás észlelése után az elfogó vadászgépek felszálltak, radar és adatkapcsolat segítségével, végül pedig vizuálisan is azonosították a behatoló gépeket. Ezután megpróbáltak rádiókapcsolatot létesíteni a gépekkel, végül pedig nemzetközileg egyezményes jelekkel szólították fel azokat a légtér elhagyására. Minden adatot rögzítettek a későbbi diplomáciai és jogi eljárások számára.
Fotó: Wikimedia / Admiralis-generalis-Aladeen
Az eszkalációs lépcső tehát egyértelmű: rádiós figyelmeztetés, vizuális jelzések, fizikai kikísérés. Halálos erőt csak a legvégső esetben és politikai vezetők felhatalmazásával lehet használni, kivéve ha a pilóták élete közvetlen veszélybe kerül. A politikai felhatalmazást jelen esetben az adott gépeket küldő ország vezetői adhatják meg – jelen esetben tehát Olaszországból kellett volna érkeznie. A műveletet egyébként a NATO egyesített légi parancsnoksági központjából, a németországi Uedemből irányították.
Az észt védelmi miniszter később azt közölte az esettel kapcsolatban, hogy a NATO nagyon hatékonyan működött,
„egészen addig a pontig, hogy amennyiben valóban rákényszerültünk volna a végső eszköz, azaz az erő használatára, akkor arra is megvolt a készenlét”.
Ez azonban láthatóan nem rettentette el az oroszokat a légtérsértés végrehajtásától, amely ráadásul az eddigiekhez képest jóval súlyosabb volt. Ugyan orosz gépek 2014 óta több mint 40 alkalommal sértették meg az észt légteret, a legtöbbször erre a Vaindloo sziget környékén került sor, ahol egy kiszögellés található az észek által ellenőrzött légtérben, amely „kínálja magát” az átvágásra. Egy alkalommal egyenesen a Vlagyimir Putyint szállító repülőgép sértette meg 50 másodpercre az észt légteret a 2018-as Helsinkiben tartott amerikai-orosz csúcstalálkozóra tartva. Azonban 2023-2024-ben nem történt ilyen légtérsértés.
A mostani eset több szempontból is súlyosabb volt a korábbiaknál. Amióta Észtország NATO-tag, azóta nem volt ilyen hosszú ideig tartó behatolás a légterébe. A helyszín is fontos: a Vaindloo szigettel ellentétben itt nyilvánvaló a szándékosság, ráadásul az orosz gépek néhány percnyi repülési időre megközelítették az észt fővárost, Tallint. Ezúttal ráadásul nem egyetlen darab repülőgép, és nem is egy felderítő- vagy szállítógép, hanem az orosz légierő legmodernebb, MiG-31-es vadászgépéből három hatolt be az észt légtérbe – igaz, fegyverzetet a vizuális megfigyelés alapján nem láttak a gépeken. És persze ott van a kontextus: a nem sokkal ezelőtti lengyel drónbehatolás nyomán nyilván mindenki érzékenyebben reagált a történtekre.
Óvatosan kell erőt mutatni?
De mit tehet akkor a NATO, hogy a jövőben elrettentse a hasonló akcióktól az oroszokat, de közben ne kockáztassa az eszkalációs spirál beindulását? A török példa lehet az irányadó. Ha sikerül erről megegyezni a keddi ülésen, akkor a NATO átírhatja egy kicsit keményebbre a bevetési szabályokat, például úgy, hogy bizonyos számú és módú figyelmeztetés után a NATO gépei tüzet nyitnak, ha a behatoló gépek nem engedelmeskednek a felszólításoknak. Ennek persze csak akkor van elrettentő ereje, ha egyrészt ez nyilvánosan kommunikálják is Oroszország felé, másrészt ha adott esetben be is váltják a fenyegetést.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök hétfőn azt mondta:
„Döntést fogunk hozni a repülő eszközök és tárgyak lelövéséről, amikor azok megsértik a területünket és átrepülnek Lengyelország felett – erről egyáltalán nincs vita.”
Azonban azt is hozzátette, hogy a Petrobaltic platformhoz hasonló, „nem teljesen egyértelmű” esetekben nagyon óvatosan kell eljárni, hiszen egy-egy lépés a konfliktust egy új szintre emelheti, és biztosnak kell lenni a szövetségesek támogatásában is.
Kérdés, hogy mi lenne egy akár „teljesen egyértelmű” helyzetben a politikai felhalhatalmazással, ha egy ország nem a saját légteréről dönthet, mint ahogy ez a saját vadászgépekkel nem rendelkező balti országok esetében mindenképpen így van. Bizonyos NATO-tagországok, például az elrettentésre kényesebb Lengyelország vagy a skandináv államok, esetleg az Egyesült Királyság feltehetően könnyebben „meghúznák a ravaszt”, míg mások jobban vonakodnának. De akár előfordulhat az is, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf vagy Orbán Viktor asztalán csöng majd a telefon, hogy a magyar Gripenek légtérsértő orosz gépeket vettek célba, és csak egy zöld jelzésre várnak a tüzelés előtt?
