A mesterséges intelligencia (AI) térhódítása elkerülhetetlen: az élet minden területén – így az egyes művészeti ágakban is – érzékelteti hatását. Nem véletlen, hogy egyre többeket foglalkoztat a kérdés: vajon az emberi intelligenciával felruházott, komplex algoritmusokkal dolgozó gépek és szoftverek idővel maradéktalanul helyettesíthetik-e a humán tevékenységet és alkotókészséget? A válasz egyáltalán nem egyszerű, az viszont biztos, hogy az AI nyújtotta technológiai lehetőségek – amennyiben ésszerűen használjuk ezeket – megkönnyíthetik az életünket, gondoljunk csak például a folyamatoptimalizálás, a diagnosztika, a szöveg- vagy képalkotás területén kiaknázható előnyökre.
De mi a helyzet a művészettel?
Helyettesítheti-e egy robot az érzelmi intelligenciájára, egyéni látásmódjára, intuícióira és technikai tudására hagyatkozó képző- vagy festőművészt, aki alkotásaiban saját magából hagy hátra egy-egy darabot? A kérdést különösen aktuálissá teszi a hír, hogy a New York-i Sotheby's aukciósház árverésén elképesztő áron: 1,08 millió dollárért – aktuális árfolyamon nagyjából 413 millió forintért – kelt el egy humanoid robot által készített portré.
Az Alan Turing brit informatikusról és kódfejtőről mesterséges intelligencia segítségével festett kép a legértékesebb árverésen gazdát cserélt, humanoid robot “gyártotta” műalkotás.
Amint arról a CNN beszámolt, az eset több szempontból is érdekes. Egyrészt, mert a képet egy robot festette. Másrészt, mert eladási ára messze túlszárnyalta a várakozásokat: a Sotheby's az előzetes becslések szerint „mindössze” 120-180 ezer dolláros bevételre számított. A vevő viszont, aki ennél nagyjából hatszor többet fizetett érte, nem fedte fel kilétét, így nem publikus, kié lett az AI God: Portrait of Alan Turing – szabad fordításban az AI Isten: Alan Turing portréja – című alkotás.
Ki, pontosabban mi Ai-Da?
C-3P0 felbukkanása óta tudjuk, hogy noha nincs saját akaratuk és öntudatuk, a robotok méltó segítőtársai lehetnek az embernek. Ai-Da a világ első realisztikus robotművésze, ami képes rajzolni, festeni, sőt szobrászkodni is. Megálmodója a modern és kortárs művészeti szakértő és galériatulajdonos, Aidan Meller, aki 2019-ben egy cornwalli robotikai céggel együttműködve hozta létre a mesterséges intelligenciát és emberi inputokat ötvöző, nyelvi modellek segítségével kommunikáló, fekete bubifrizurás humanoid robotművészt.
Fotó: Sotheby's
Így dolgozik Ai-da
Bizonyára sokakat foglalkoztat a kérdés, hogyan és mennyi idő alatt született meg Ai-Da Turing-portréja. A CNN cikkéből kiderül, hogy alkotói első körben mindig „elbeszélgetnek” vele: támpontokat és információkat adnak egy kiválasztott témához. Ez történt most is: miután a robot a feltett kérdések alapján beazonosította a festmény stílusát, tartalmát, tónusát és textúráját, a szemébe épített kamera segítségével lecsekkolta Turing fotóját. Előzetes vázlatok után egy algoritmus segítségével – ami a kamera által érzékelt fotót értelmezte – tizenöt festményt készített az arc egyes részeiről. Mindegyik körülbelül hat-nyolc órát vett igénybe. Ezekből választott ki hármat, amit végül összedolgozott. Ai-Da gyakorlati képességei korlátozottak: robotkarja miatt ugyanis legfeljebb 30x42 cm-es vászonra tud festeni. A Sotheby's árverésén elkelt művet az eredetit felnagyítva egy ennél jóval nagyobb vászonra nyomtatták, mégpedig 3D-s nyomtatóval.
Kell-e aggódniuk a művészeknek robot pályatársuk miatt?
Ai-Dáról az olyan nívós lapok is elismerően írtak, mint a New York Times vagy a Time Magazin. Előbbi szerint a robot a „művészvilág új hangja”, utóbbi pedig azt méltatta, hogy Ai-Da az – átvitt értelemben – élő példája annak, mi történik, amikor elmosódik a határ a gép és a művész között: a robot egy „vízió a művészetről, ami hirtelen a jelenünk részévé válik”.
Aidan Meller a CNN-nek úgy nyilatkozott: Ai-Da munkássága a lenyomata annak, hogy egy poszthumán világba tartunk, ahol a döntéshozatalt egyre inkább algoritmusokra bízzuk, mert tisztában vagyunk megbízhatóságukkal. „Ai-Da művei megmutatják a lehetséges jövőt, ahova eljuthatunk” – hangsúlyozta. Meller szerint a tény, hogy egy humanoid robot műalkotásáért ennyi pénzt fizettek, egyértelműen jelzi, hogy a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket értékelik a műtárgypiacon. A brit szakértő és galériatulajdonos a fényképezőgép feltalálásához hasonlította az AI segítségével történő képalkotást, de mint mondta, a mesterséges intelligencia felhasználása jóval sokrétűbb és több lehetőség rejlik benne. Érdekesség, hogy a CNN Ai-Dát is megkérdezte arról, hogy egy humanoid robot lehet-e művészi. Elmondta: ő egy robotművész, de nem jelent fenyegetést az emberekre.
Miért éppen Turing portréját festette meg Ai-Da?
Alan Turing munkásságával – egyebek mellett az algoritmus koncepciójának kidolgozásával – megalapozta a korai számítógépek fejlesztését, nem véletlenül tartják a modern számítógéptudomány egyik atyjának. A második világháború alatt oroszlánrésze volt abban, hogy a szövetségeseknek sikerült dekódolniuk a németek üzeneteit. Éppen ezért egyfajta tisztelgésként értelmezhető, hogy Ai-Da megalkotói az ő portéját festették meg a robottal.
Meller lelkesedését nem osztja minden művészeti szcénában tevékenykedő szakember. A CNN által ugyancsak idézett Alastair Sooke, a brit napilap, a Telegraph vezető művészeti kritikusa szerint például Ai-Da alkotói munkássága is körülbelül olyan jelentőségű, mint az a hír, miszerint egyes haszonállatok úgy tudnak festeni, mint Pablo Picasso.
Egy lerágott csontot nyalogatunk tovább?
A mesterséges intelligencia művészetekre gyakorolt vélt vagy valós hatásával az elmúlt időszakban számos cikk foglalkozott. A BBC például októberben azt igyekezett körüljárni, hogy a mesterséges intelligencia segítségével születő műalkotások (festmények, szobrok, képek) egy új mozgalom kezdetét jelképezhetik-e, felcsillantva a kreatív potenciál növelésének lehetőségét, vagy éppen ellenkezőleg: azt jelzik, hogy a művészi kreativitásnak végképp leáldozott. Ami ezen a területen végzetes lenne.
A lap megszólaltatta Marcus du Sautoyt, az Oxfordi Egyetem matematikusát, A kreativitás kódja című könyv szerzőjét is, aki úgy véli, hogy a technológiai forradalmak, mint például a mesterséges intelligencia térhódítása, nem feltétlenül jelentik a „művészet végét”. Véleménye szerint a mesterséges intelligencia nyújtotta megoldások a korábbitól eltérő, friss látás- és alkotásmód felé terelhetnek bennünket, lehetővé téve, hogy az évtizedek óta egy stílust követő, abból kitörni nem tudó művészek ne csak a régi, unalomig ismert formákat használhassák. Mint mondta, „a mesterséges intelligencia segíthet abban, hogy ne viselkedjünk többé úgy, mint a gépek..., és újra kreatív emberekké váljunk”.
A Harvard Gazette is hasonló húrokat pendített meg, amikor 2023-as cikkében a mesterséges intelligencia segítségével létrehozott művek lehetséges értékét és korlátait vette számba különböző területen alkotók – író, animátor, építész, zenész és vegyes technikával dolgozó művész – megkérdezésével. Matt Saunders, a Harvard Egyetemen tanító vegyes technikájú kortárs médiaművész a lapnak elmondta: a mesterséges intelligencia, mint minden új technológia felborítja a konvenciókat és újfajta lehetőségeket kínál, ezért érdemes együttműködni vele. Véleménye szerint hálásnak kell lennünk azért, hogy kihívások elé állít minket, és kizökkent szokásainkból. Az AI használatával kapcsolatos szociális és etikai kérdéseket ugyanakkor aggasztónak tartja.
Két világ határán: máig vannak tisztáznivaló kérdések
A mesterséges intelligencia által generált tartalmakkal kapcsolatban – legyen szó szöveges, képi-, esetleg hanganyagról – kezdettől fogva etikai aggályok merülnek fel. Ezek érintik egyebek mellett a tulajdonjogot – hogy az AI-val gyártott alkotás valójában kié: az alkotóé, esetleg az azt kifejlesztő vállalaté –, a magánélet védelmét, a szellemi tulajdonjogokat – mikor számít valami másolásnak, vagyis egy már létező mű leutánzásának)– és azt is, hogy meddig terjedhetnek a technológiára építő kreativitás határai, illetve ezek milyen környezeti hatásokkal járnak.
